Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1932.

1932. — 98 — 27. 30. 1437. sz. Egyházköz­ségi építke­zési kölcsö­nök. vévén ki ez alól semmiféle leányiskolát (leány- gimnázium, leánylíceum, kereskedelmi stb.) sem. Tanulónként 50 aranypengő-fillér szedendő. A szerzetesnők által fenntartott és vezetett isko­láknál e pótdíjak felerésze visszatartható agg szer­zetesnők Otthonára, illetve azok gondozására.» A határozatot miheztartás céljából az összes érdekeltekkel ezúton közlöm. Esztergom, 1932 április hó 11-én. Ismételten nyomatékosan figyelmeztettem az egyházközségek vezetőit arra, hogy anyagi ügyeikben, főképen kölcsönök felvételénél a leg­nagyobb körültekintéssel járjanak el. Erre vonat­kozólag a VKM is f. évi április 6-án 527/1932. I. ü. o. sz. megkeresésében a következőket írja : «Utóbbi időkben egyházközségi építkezések alkalmával több oly sajnálatos eset fordult elő, mely alkalmas arra, hogy az egyházközségi intéz­ményre s ezen keresztül magára az Egyházra árnyékot vessen. Egyes egyházközségek u. i. kellő anyagi fede­zet nélkül kockázatos kölcsönügyletek, vérmes pénzügyi tervezetek alapján nagyon sokszor az egyházi hatóságok előzetes engedélye nélkül oly templomi, plébániai, iskolai, kultúrházi vagy egyéb építkezésekét, tatarozásokat rendeltek el, melyeknek költségeit viselni nem tudták. Az építési vállalkozók bízva az egyházközség egy­házi jellegében, az egyházközség vezetőinek papi mivoltában, saját pénzükből előlegezték az építési költségeket, sokszor súlyos feltételű köl­csönöket vettek fel e célból, s mikor az építkezés befej eztekor a költségek megtérítését kérték, az egyházközségek fizetésképtelenséget jelentettek be és sokszor a legcsekélyebb készséget sem árul­ták el az így származott adósságok rendezésére, miáltal az építési vállalkozókat a legsúlyosabb pénzügyi válságba, sőt anyagi tönk szélére taszították. Az ilyen jóhiszeműségekben csalódott kár­vallott vállalkozók először az egyházi hatóságok­hoz fordulnak igazságos követeléseik kielégí­téséért. Az egyházi hatóságok, melyek sokszor engedélyt sem adtak ilyen építkezésre, vagy ha az engedélyt megadták és az építkezési szerző­dést jóváhagyták is, ezzel még garanciát nem vállaltak, természetszerűleg anyagilag felelős­ségre nem vonhatók. A vállalkozók e hiábavaló kísérlet után a vezetésem alatt álló minisztériumhoz fordultak jogorvoslásért. Mivel azonban az egyházközségek anyagi ügjreik intézésében, építkezéseik megrendelésé­nél tőlem nem függnek s ezen építkezésekhez se hivatali elődeim, se az én engedélyemet nem kérték, nyilvánvaló, hogy a vallás- és közokta­tásügyi minisztériumot még kevésbbé terheli bárminemű erkölcsi vagy anyagi felelősség. Az egyházközségek azonban minden anyagi 30. ügy intézésében a kormányhatóságilag jóvá­hagyott egyházközségi szabályzatok szerint (Bu­dapesti Szabályzat 39. §, Országos Szabályzat 48., 56. §) anyagilag felelősek minden kárért, amit határozatukkal okoztak, s éppen ezért a fönti szabályok előírják, hogy minden anyagi ügyben hozott határozatnál a mellette és ellene szólók nevei a jegyzőkönyvbe bejegyeztessenek. Minthogy ily kellő fedezet és óvatosság nél­kül elrendelt s meg nem fizetett építkezésekből kifolyólag nemcsak nagy anyagi kár származik a jóhiszemű építési vállalkozókra, hanem nagy erkölcsi kár az egyházközségi intézményre s magára az Egyházra is, van szerencsém tisz­telettel felkérni Eminenciádat, méltóztassék azokat az egyházközségeket, amelyek ilyen épít­kezések költségeivel a vállalkozóknak tartoz­nak, nyomatékosan utasítani, hogy adósságai­kat akár az egyházközségi adók lekötésével, akár adománygyűjtéssel, akár kölcsön felvé­telével, akár egyéb alkalmas módon rendez­zék.» Midőn a miniszteri megkeresésnek megfele­lően újra figyelmeztetem az érdekelteket, hogy az egyházközségekre súlyosodó anyagi nehéz­ségek eloszlatását elsőrendű kötelességüknek tartsák és felelősségük tudatában eszerint el­járni törekedjenek, egyben az egyházközségek vezetőit szigorúan utasítom, hogy minden új épít­kezési ügynél fokozott óvatosságot tanúsítsa­nak, semmiféle építkezést az egyházi hatóság engedélye és kellő fedezet nélkül ne kezdeményez­zenek és mindenképen tartózkodjanak oly ügy­letkötésektől, melyek oly kötelezettséggel jár­nak, mire kellő fedezet előre nincs biztosítva. Mivel pedig több esetben az esetleges jelzálog­kölcsön telekkönyvi bejegyzése simábban le­bonyolítható, ha fel tudják mutatni a vallás- és közoktatásügyi miniszter hozzájárulását is, taná­csos ezt is az egyházhatóság útján kikérni. Esztergom, 1932 május 25. Az a súlyos helyzet, mely az államháztartás egyensúlyának fenntartása érdekében újabb és újabb áldozatra hívja fel az ország polgárait, a lelkészi államsegélyek terén is újabb csökken­tés elrendelését tette szükségessé. A vall.- és közokt. miniszter úr 877/1932. sz. a. arról érte­sít, hogy a lelkészek részére július, illetőleg január hó 1-től kezdődő új, vagy magasabb korpótlék folyósítása 1932 július 1-től 1933 június hó végéig terjedő időre szünetel, a kor- pótlékilletmény eddig megállapított mértéke pe­dig f. é. július 1-től kezdődőleg 10%-kal csök­ken. A családi pótlék havi 12 pengőben álla­píttatott meg. Esztergom, 1932 május 26. 31. 1429. sz. Korpótlé­kok csök­kentése.

Next

/
Thumbnails
Contents