Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1931.

1931. 88 45. 48. 2060. sz. A szerzete­sek és szer­zetesnők gyűjtése. 48. 3287. sz. Minisz­tériumokba csak az egy házi hatóság útján ter­jeszthetők fel iratok. Felhívom kir. Tanfelügyelő urat, tegyen hoz­zám az oktatófilmelőadások lebonyolítása tár­gyában kiadott fentidézett rendeletemnek meg- felelőleg javaslatot ezen községeknek az elő­adások látogatása alól való felmentése tárgyá­ban. Bízom benne, hogy kir. Tanfelügyelő Űr jelen rendeletem végrehajtásánál a legnagyobb pon­tossággal, körültekintéssel és lelkiismeretesség­gel fog eljárni s ezzel hozzájárul az általános nyomor enyhítéséhez. Budapest, 1931. évi szeptember hó 21-én. Dr. Ernszt Sándor s. k.» Esztergom, 1931 október 8. A folyó évi október hó 14-én megtartott püspökkari konferencia határozatának meg­felelően figyelmeztetem Tdő Papjaimat, hogy a szerzetesek és szerzetesnők alamizsnagyüjtései tekintetében szorosan betartandók az egyházjogi törvénykönyv ide szóló 621—624. kánonjai. Ezek értelmében az alapításszerűen és kifeje­zetten kolduló szerzetek azon egyházmegyében, amelynek területén rendházuk van, saját rendi elöljáróságuk engedélyével gyűjthetnek ; ahhoz, hogy más egyházmegye területén gyiijthessenek, az illető egyházmegye Ordinariusának írásos engedélye szükséges. Az összes más imis pontificii Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek gyűjtéséhez az Apostoli Szentszéktől nyert különleges privilégium és a helyi Ordinarius írásos engedélye szükséges, hacsak a pápai privilegium máskép nem rendelkezik. A iuris dioecesani Congregatiók szerzeteseinek és szer­zetesnőinek a gyűjtéséhez úgy azon Ordinarius- nak, akinek területén rendházuk fekszik, mint azon egyházmegye főpásztorának írásos enge­délye szükséges, akinek területén a gyűjtést eszközölni akarják. A lelkipásztorok tehát a gyűjtés céljából jelentkező szerzetesektől és szerzetesnőktől kí­vánják elő az egyházhatósági engedélyt és csak az esetben engedjék meg híveik között a gyűj­tést, ha szabályszerű egyházhatósági engedéllyel el vannak látva. E ponton csak a már érintett egy kivétel van, t. i. a kifejezetten kolduló szerzetek rendházuk egyházmegyéjében történő gyűjtése, amely az illető rend elöljárójának engedélye alap­ján megengedett. Esztergom, 1931 november 20-án. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak megkeresését teljes egészében azzal közlöm, hogy Tdő Papjaim és az érdekeltek szigorúan -tartsák magukat a bentfoglaltakhoz, mert az 2 egyházi hatóság megkerülésével a minisztériu­mokhoz terjesztett kérelmeknek kedvező elinté­zése a jövőben nem remélhető : A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisz­tertől. — 110—05/169—1931. szám. Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás, Érsek Űr! A lelkészek, szerzetesek, szerzetesnők lak­hatása, munkavállalása, állampolgársága, egy­házi jellegű egyesületek, társulatok, olvasó­körök alapszabályainak jóváhagyása, egyházi célokra szolgáló országos gyűjtések engedé­lyezése stb., stb. ügyeiben a m. kir. belügy­miniszter úrhoz intézett kérvények majdnem kivétel nélkül az egyházi hatóság mellőzésével terjesztetnek fel. Minthogy a belügyminiszter úr ilyen ügyek­ben természetszerűen az én véleményemet kéri ki, én pedig az egyházi hatóságok meghallgatása nélkül ilyen ügyekben nem szoktam nyilatkozni, az összes ügyiratok rendszerint az egyházi ható­ságokhoz kerülnek. Az egyházi hatóságoknak sokszor csak ilyenkor van alkalmuk a tulajdon­képen hatáskörükbe tartozó ügyekben és jog­hatóságuk, vagy felügyeletük alatt álló szemé­lyek kérelmére vonatkozóan véleményüket nyil­vánítani. Előfordul, hogy az egyházi hatóságok az ügy ilyen stádiumában kénytelenek érdemle­ges észrevételeket, sőt kifogásokat tenni, érdem­leges változtatásokat kérni, mert az ügy egyház- jogilag nincs kellőképen előkészítve, az iratok (szabályok, jegyzőkönyvek, határozatok) helye­sen megszövegezve stb. Az ügyek érdemi és gyorsabb elintézésének érdekében volna, ha ilyen fajta kérvények is az illetékes egyházi hatóságok útján, vagy leg­alább azoknak véleményével, ajánlásával, jóvá­hagyásával (egyesületi alapszabályok, jegyző­könyvek) terjesztetnének a belügyminiszter úrhoz. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok rá­mutatni egy másik hasonló visszás eljárási módra. Hivatali elődeim ismételten kérték a főtisztelendő egyházi hatóságokat oly utasítás kibocsátására, hogy a V. K. miniszterhez inté­zett kérvényeiket (személyi, dologi, segély, kon- grua, korpótlék, párbérügy, kegyúri építkezés, kegyúri plébániákra való pályázás stb.) ne köz­vetlenül s ne arra nem illetékes közbenjárók, ha nem az egyházi hatóság útján terjesszék fel. Sajnálattal állapítom meg, hogy az egyházi hatóságoknak ebben az ügyben kiadott ren­deletéi dacára még mindig elég sűrűn érkeznek hozzám ilyen kérelmek az egyházi hatóságok megkerülésével. Minthogy egyesegyedül az egyházi hatósá­gok jogosultak és képesek ilyen kérelmeket az egyházmegyei érdekek és szükségletek figye­lembevétele mellett igazságosan és méltányo­san mérlegelni s kedvező elintézést vagy el­48.

Next

/
Thumbnails
Contents