Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1931.
1931. 88 45. 48. 2060. sz. A szerzetesek és szerzetesnők gyűjtése. 48. 3287. sz. Minisztériumokba csak az egy házi hatóság útján terjeszthetők fel iratok. Felhívom kir. Tanfelügyelő urat, tegyen hozzám az oktatófilmelőadások lebonyolítása tárgyában kiadott fentidézett rendeletemnek meg- felelőleg javaslatot ezen községeknek az előadások látogatása alól való felmentése tárgyában. Bízom benne, hogy kir. Tanfelügyelő Űr jelen rendeletem végrehajtásánál a legnagyobb pontossággal, körültekintéssel és lelkiismeretességgel fog eljárni s ezzel hozzájárul az általános nyomor enyhítéséhez. Budapest, 1931. évi szeptember hó 21-én. Dr. Ernszt Sándor s. k.» Esztergom, 1931 október 8. A folyó évi október hó 14-én megtartott püspökkari konferencia határozatának megfelelően figyelmeztetem Tdő Papjaimat, hogy a szerzetesek és szerzetesnők alamizsnagyüjtései tekintetében szorosan betartandók az egyházjogi törvénykönyv ide szóló 621—624. kánonjai. Ezek értelmében az alapításszerűen és kifejezetten kolduló szerzetek azon egyházmegyében, amelynek területén rendházuk van, saját rendi elöljáróságuk engedélyével gyűjthetnek ; ahhoz, hogy más egyházmegye területén gyiijthessenek, az illető egyházmegye Ordinariusának írásos engedélye szükséges. Az összes más imis pontificii Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek gyűjtéséhez az Apostoli Szentszéktől nyert különleges privilégium és a helyi Ordinarius írásos engedélye szükséges, hacsak a pápai privilegium máskép nem rendelkezik. A iuris dioecesani Congregatiók szerzeteseinek és szerzetesnőinek a gyűjtéséhez úgy azon Ordinarius- nak, akinek területén rendházuk fekszik, mint azon egyházmegye főpásztorának írásos engedélye szükséges, akinek területén a gyűjtést eszközölni akarják. A lelkipásztorok tehát a gyűjtés céljából jelentkező szerzetesektől és szerzetesnőktől kívánják elő az egyházhatósági engedélyt és csak az esetben engedjék meg híveik között a gyűjtést, ha szabályszerű egyházhatósági engedéllyel el vannak látva. E ponton csak a már érintett egy kivétel van, t. i. a kifejezetten kolduló szerzetek rendházuk egyházmegyéjében történő gyűjtése, amely az illető rend elöljárójának engedélye alapján megengedett. Esztergom, 1931 november 20-án. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak megkeresését teljes egészében azzal közlöm, hogy Tdő Papjaim és az érdekeltek szigorúan -tartsák magukat a bentfoglaltakhoz, mert az 2 egyházi hatóság megkerülésével a minisztériumokhoz terjesztett kérelmeknek kedvező elintézése a jövőben nem remélhető : A vallás- és közoktatásügyi m. kir. Minisztertől. — 110—05/169—1931. szám. Főmagasságú Bíbornok, Hercegprímás, Érsek Űr! A lelkészek, szerzetesek, szerzetesnők lakhatása, munkavállalása, állampolgársága, egyházi jellegű egyesületek, társulatok, olvasókörök alapszabályainak jóváhagyása, egyházi célokra szolgáló országos gyűjtések engedélyezése stb., stb. ügyeiben a m. kir. belügyminiszter úrhoz intézett kérvények majdnem kivétel nélkül az egyházi hatóság mellőzésével terjesztetnek fel. Minthogy a belügyminiszter úr ilyen ügyekben természetszerűen az én véleményemet kéri ki, én pedig az egyházi hatóságok meghallgatása nélkül ilyen ügyekben nem szoktam nyilatkozni, az összes ügyiratok rendszerint az egyházi hatóságokhoz kerülnek. Az egyházi hatóságoknak sokszor csak ilyenkor van alkalmuk a tulajdonképen hatáskörükbe tartozó ügyekben és joghatóságuk, vagy felügyeletük alatt álló személyek kérelmére vonatkozóan véleményüket nyilvánítani. Előfordul, hogy az egyházi hatóságok az ügy ilyen stádiumában kénytelenek érdemleges észrevételeket, sőt kifogásokat tenni, érdemleges változtatásokat kérni, mert az ügy egyház- jogilag nincs kellőképen előkészítve, az iratok (szabályok, jegyzőkönyvek, határozatok) helyesen megszövegezve stb. Az ügyek érdemi és gyorsabb elintézésének érdekében volna, ha ilyen fajta kérvények is az illetékes egyházi hatóságok útján, vagy legalább azoknak véleményével, ajánlásával, jóváhagyásával (egyesületi alapszabályok, jegyzőkönyvek) terjesztetnének a belügyminiszter úrhoz. Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok rámutatni egy másik hasonló visszás eljárási módra. Hivatali elődeim ismételten kérték a főtisztelendő egyházi hatóságokat oly utasítás kibocsátására, hogy a V. K. miniszterhez intézett kérvényeiket (személyi, dologi, segély, kon- grua, korpótlék, párbérügy, kegyúri építkezés, kegyúri plébániákra való pályázás stb.) ne közvetlenül s ne arra nem illetékes közbenjárók, ha nem az egyházi hatóság útján terjesszék fel. Sajnálattal állapítom meg, hogy az egyházi hatóságoknak ebben az ügyben kiadott rendeletéi dacára még mindig elég sűrűn érkeznek hozzám ilyen kérelmek az egyházi hatóságok megkerülésével. Minthogy egyesegyedül az egyházi hatóságok jogosultak és képesek ilyen kérelmeket az egyházmegyei érdekek és szükségletek figyelembevétele mellett igazságosan és méltányosan mérlegelni s kedvező elintézést vagy el48.
