Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1930.
1930. — 76 52. 2221. sz. Iskoláztatási kötelezettséggel kapcsolatos pénzbírságok. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úrnak az iskoláztatási kötelesség teljesítésének biztosítására vonatkozó pénzbírságok tárgyában kiadott 865—5—70/1929. VIII. a. számú rendeletét tudomás végett egész terjedelmében közlöm : «A 2-ik és 3-ik ízben történt igazolatlan iskolamulasztások után kiszabandó bírságpénzek megállapítása tekintetében az illetékes községi elöljáróságok különböző gyakorlatot követvén, az elöljáróságoknak esetenkint való megfelelő utasítása szempontjából a következőket közlöm a Címmel : A 2-od- és 3-adízben igazolatlan iskolamulasztások megtorlása iránt az 1921. évi XXX. t.-c. 9. §-a akként rendelkezik, hogy az igazolatlanul mulasztó mindennapi tanköteles gondviselőjére 2-od ízben minden elmulasztott félnap után 4 (négy) korona, 3-adízben pedig minden elmulasztott félnap után 8 (nyolc) korona bírság szabandó ki, míg a továbbképző (ismétlő) népiskolai tanulók után, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára, 2-od ízben 50 (ötven), 3-ad ízben 100 (egyszáz) korona bírság. Az 1928. évi X. t.-c. 15. §-ának második bekezdése^alapján és az 1924. évi 5340. M. E. számú rendelet 5. §-ának negyedik bekezdéséhez képest ezek a bírságok ma így alakulnak : Mindennapi tanköteles igazolatlan mulasztása esetén minden mulasztott félnap után 2-od ízben 16 fillér, 3-ad ízben 32 fillér; továbbképző népiskolai tanulónál, tekintet nélkül a mulasztott félnapok számára, 2-od ízben 2 (két) pengő, 3-ad ízben 4 (négy) pengő a bírság. Bár a jelzett összegben kiszabható pénzbírságok mértéke az 1921. évi XXX. t.-c. céljához képest nyilvánvalóan alacsony, a kérdésnek törvényhozási úton leendő újabb rendezését most' nem tarthatom időszerűnek, hanem az igazolatlan mulasztások csökkentését az idézett törvény 8. és 9. §-aiban foglalt rendelkezések pontos, szigorú és főleg leggyorsabb végrehajtása útján kívánom elérni. Éppen ezért az első-, másod- és harmadízbeni mulasztás megtorlásának, illetve a bírság kirovásának az elrendelt határidők pontos betartásával való meggyorsítását — ahol a bírság kivetésén van a fősúly — kell szigorúan megkívánnom, mert ez képezi a törvény hatályos végrehajtásának előfeltételét. A bírságolás ugyanis ezekben az esetekben nemcsak a mulasztások megtorlásaként jelentkezik, hanem az igazolatlan mulasztás negyedszeri, vagy többszöri ismétlődése — mint kihágás — érzékeny pénz-, sőt pénz- és elzárásbüntetést fog maga után vonni. S itt rámutatok a törvény 10. §-ának második bekezdésére is, mely szerint a kihágási eljárás megindítandó arra való tekintet nélkül, hogy a 9. §-ban említett bírságolási eljárás befejezést nyert-e vagy sem. Ha tehát az intézkedésre rendelt hatóság törvény- és kötelességszerűen a kitűzött határidők pontos betartásával jár 52. el, úgy az aránylag kis bírságpénzek is a kellő hatást fogják biztosítani. A törvény végrehajtásának akadályát tehát nem az alacsonyan megállapított bírságpénzekben, hanem a mulasztási kimutatások késedelmes elkészítésében, továbbításában és abban látom, hogy a kihágások sem tárgyaltainak le az eljáró hatóságok által mindig a kellő időben, de gyakran hónapokig gyüjtetnek s a mulasztást, kihágást elkövetők 4—6—8-adízbeni mulasztásai hosszú idő után egyszerre kerülnek megítélés alá, sőt sokszor ez esetben is kellő előkészítés és felszerelés hiánya akadályozza a gyors felsőfokú elbírálást. Az iskolakötelezettség törvény- szerű végrehajtásának ezt a hátráltató akadályát a jövőben vizsgálat tárgyává kívánom tenni s a késedelmezőket felelősségre fogom vonni. Felhívom a Címet, szíveskedjék különös figyelmet fordítani arra, hogy az iskolai kihágások elbírálásánál a fentemlített kívánságok szigorúan érvényesüljenek. Budapest, 1930. évi február hó 4-én. A miniszter helyett dr. Petri Pál s. k., államtitkár.» Esztergom, 1930 július 10. Évszázados szokás alapján templomainkban a hívők nemek szerint különválva szoktak elhelyezkedni és pedig úgy, hogy a nők az evangéliumi, a férfiak a leckeoldalt foglalják el. Ez megfelel a Codex előírásának is, mely az 1262. kánonban így rendelkezik : «Optandum ut, congruenter antiquae disciplinae mulieres in ecclesia separatae sint a viris.» Újabban ez a szokás, főleg sok városi templomban, feledésbe került s már a hívek köréből kaptam figyelmeztetéseket arra vonatkozólag, mennyire kívánatos volna a régi szokásnak betartása. A hívők köréből megnyilvánult óhajt is’szem előtt tartva, figyelmeztetem a plébánosokat, hogy tőlük telhetőleg iparkodjanak a templomokban a régi elhelyezkedési rendet visszaállítani. A híveknek a szószékről magyarázzák meg, mi az Egyháznak a törvénykönyvben kifejezett óhajtása és tapintatos módon iparkodjanak őket a régi szokás betartására rászorítani. Esztergom, 1930 július 25. 53. 2046. sz. ■ Hívek elhelyezése a ; templomban. L 1 1 l 1 Amikor a modern erkölcstelenség mindig nagyobb erővel és gonoszabb eszközökkel támad a családi élet tisztasága ellen és hangzatos jelszavakkal védi és terjeszti a gyermekáldást megakadályozó egykéző szellemet, örömmel kell köszöntenünk azt a mozgalmat, mely cél53. 2414. sz. Sokgyermekes családok védelme.
