Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1925.
1925. — 32 — 17. 19. 2467. sz. Portómentesség megszüntetése. K ugyanis megfelel — a búza q-ja 24 aranykoronával lévén számítandó — 12-5 q-nak, ehhez hozzáadva az 55 q terményjárandóságot, ez együtt 67-5 q) ; úgyhogy a lelkész még 12-5 q búzaértékű kongruakiegészítést is fog kapni. Természetesen a lelkészek érdeke a készpénzjárandóságoknak minél teljesebb értékű valorizációját kívánja ; a részbeni, vagyis csupán a lelkészi kongruát biztosító valorizálás csakis ott lehet egyelőre indokolt, ahol a nagyobb mértékű valorizáció a szolgáltatásra kötelezettekre, különösen a békeidővel szemben kedvezőtlenül változott anyagi helyzetüket tekintve, elviselhetetlen terhet jelentene. Előmozdítani kívánván ezen valorizálási törekvések sikerét, a vall.- és közokt. m. kir. miniszter úr egyidejűleg közvetlenül is felhívta a sz. kir. városokat, mint kegyurakat, a kegyura- ságuk alá tartozó lelkészekkel szemben fennálló kötelezettségük teljesítésére és ebből folyólag a lelkészi javadalmazásoknak 1926 január 1-től kezdődőleg legalább a kongnia mértékéig való valorizálásra. Felkérte továbbá a belügyminiszter urat, hogy a sz. kir. várospk mint kegyurak által a kegyúri szolgáltatások valorizációja és a politikai községek által a deputátumok valorizációja tárgyában hozandó határozatokhoz va- gyonfelügyeleti hatáskörében hozzájárulását adja meg és a városok és községek ily irányú elhatározásait szorgalmazza. A magánkegyuraknál az őket terhelő szolgáltatások megfelelő valorizációja tekintetében a szükséges lépéseket az érdekelt plébános uraknak kell megtenniük. Ezen közlésem bemutatásával kellő tisztelettel kérjék fel a kegyurakat a valorizáció keresztülvitelére. Meg vagyok győződve, hogy kérésük megfelelő előterjesztés után a kegyurak részéről is áldozatkész megértéssel fog találkozni. Ha valahol ez az eljárás mégsem vezetne eredményre, az ügyet az összes iratokkal terjesszék fel hozzám. Mindazok a lelkészek, akik a készpénzjárandóságuk valorizálásában ekként érdekelve vannak, a szükséges intézkedéseket mielőbb foganatosítsák és eljárásuk eredményéről (nevezetesen arról, hogy a lelkészt vagy segédlelkészt megillető készpénzjárandóság a szolgáltatásra kötelezettek által mely időponttól kezdve és mi módon valorizáltatok) legkésőbb f. évi december 1-ig annál inkább tegyenek jelentést, mert az annak elmulasztásából rájuk háramló anyagi hátrányok következményeit maguk fogják viselni. Esztergom, 1925 augusztus 22. A postai viteldíjakat szabályozó újabb rendelkezések — mint ismeretes — az egyház portómentes levelezési régi kedvezménye és joga ellen szóltak. Természetesen ezen intézkedésekkel szemben úgy a Püspöki Kar, mint én minden lehetőt elkövettünk; védtük az egyház jogát 19. és követeltük az egyház eme régi kedvezményének fenntartását. Úgy látszott, hogy ismételt felszólalásaink célt értek, mert a vallás- és köz- okt. magyar kir. miniszter úr 77.691/1924. sz. a. kelt iratában, miként azt 62/1925. sz. körrende- letemben (1925. évi I. sz. köri. 4. 1.) közöltem is, kijelentette, hogy az egyházi hivatalok hivatalos levelezésének átalány portóösszegét tárcája terhére elvállalja. Ezzel tehát az egyházi hivatalok részére bár más formában, de mégis biztosítva volt a régi költségmentes levelezési jog. Ilyen előzmények után kínosan érintett a vall.- és közokt. magy. kir. miniszter úrnak 42.567— 1925. sz. értesítése, mely szerint azok az egyházi hivatalok is, amelyek számára a díjátalányozási kedvezmény beígértetett, f. é. július hó 1-től kezdve a m. kir. posta igénybevétele szempontjából a magánfelekkel azonos elbírálás alá esnek, vagyis a postai szállítások díját rendes bélyegekben, még pedig saját költségükön, kötelesek leróni. Igaz, az állami hivatalok is a rendes forgalmi postabélyegeket kötelesek igénybe venni, de e költségre a dologi kiadások között fedezetet kapnak. Elvonatott tehát ezektől is a portó- mentes levelezésnek joga, de rendelkezésükre bocsáttatnak a szükséges költségek. Az egyházi hivatalokra nézve úgy szüntették meg a portó- mentes levelezés jogát, hogy a portóköltséget reá hárították az egyházi hivatalokra és pedig nemcsak a tisztán egyházi, de még azon levelezés után is, amelyet e hivatalok állami, megyei, jótékonysági, gyermekvédelmi s egyéb köz- ügyekben folytatnak. Ezen méltánytalan eljárás ellen a leghatározottabb hangon ismételten is felszólaltam, s bár eddig orvosló intézkedés nem történt, nem tekintem az ügyet a magam részéről még befejezettnek s mindent meg fogok kísérelni az egyház e régi kedvezményének megvédése érdekében. Ezek előrebocsátása után az adott kényszer- helyzetben egyelőre a következő rendelkezéseket teszem : 1. A hivatalos postai küldemény külső formája nem változik, tehát a címoldal bal alsó sarkában megmarad a «Hivatalból» jelzés, amennyiben a levél az egyházmegyei hatósághoz vagy közhivatalokhoz intéztetik ; ellenben a magánfelek címére feladott hivatalos levelek, továbbá a világi hivataloktól közügyekben érkező megkeresésekre adandó válaszok «Hivatalból, portóköteles» jelzéssel látandók el; az ilyen levelek egyszeres viteldíját a címzett fizeti a kézbesítéskor. 2. A postai küldemények feladása továbbra is lapszámozott és a felvevő postahivatal által hitelesített postai feladókönyvvel történik. A feladókönyvben három részt kell elkülöníteni : egyet a közönséges portos, egyet a hivatalból
