Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1919.

1919. 7.1 380. sz. Családi pótlék igém be­jelentendő. Magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­térium. 5209—1919. I. sz. Dr. Csernoch János bíbornok, hercegprímás, ŕ érsek úrnak. Esztergom. Bíbornok, Hercegprímás, Érsek Űr ! A magyar minisztériumnak 1918. évi 6700/M. E. számú rendelete értelmében mindazon köz- szolgálati alkalmazottak, ezek között a lelké­szek és segédlelkészek is, akiknek az 1912. évi XXXV. t.-c., illetőleg az 1917. évi IX. t.-c. 14. §-a alapján családi pótlékra van igényük, 1919. évi január hó 1-től kezdve családi pótlék címén az 1917. évi IX. t.-c. 14. §-ának III. pontjában megállapított összegnek kétszeresét kapják. Ehhez képest a rendelet XVII. pontja értel­mében 1919. évi január hó 1-től kezdve családi pótlék engedélyezhető azon alkalmazott részére is, aki csak egy, vele közös háztartásban élő és saját jövedelemmel nem bíró családtagot tart el keresményéből, továbbá 1919. évi január hó 1-től kezdve minden egyes, a feltételeknek megfelelő családtag után családi pótlék címén az eddigi összegnek kétszerese jár. A rendelet értelmében a hozzátartozót 1919. évi január hó 1-től kezdődőleg csak abban az esetben kell ellátottnak tekinteni, ha az általa élvezett pénzbeli javadalmazásnak vagy jöve­delemnek összege, illetőleg a természetbeli java­dalmazásnak az értéke az évi 1.200 koronát eléri vagy meghaladja. Az eddig is családi pótlékban részesült hozzá­tartozók részére engedélyezett magasabb csa­ládi pótlékra vonatkozó adatok itt rendelke­zésre állván, azok magasabb családi pótléka hivatalból fog megállapíttatni, ellenben újabb megállapítást igényelnek azon esetek, amikor az illetők eddig azon a címen nem voltak csa­ládi pótlékban részesíthetők, mert az eddig érvényben volt rendelet értelmében ellátottak­nak voltak tekintendők. Ügy ezek, valamint az egyes, illetve az eddigi rendelet korlátozása alapján családi pótlékban nem részesülő hozzátartozók utáni jogosultság tehát újból lesz megállapítandó. Tisztelettel felkérem ennélfogva Érsek Urat, hogy adóhivatalonkint csoportosítva minden egyes igényjogosult nevét, állását, állomás­helyét, az eddig családi pótlékban nem része­sült hozzátartozó nevét, születési adatait jegy­1 Ez a vastagnyomású szám mindig az eredeti kör­levél oldalszámát jelzi. zékbe foglaltatni, azt a jövedelmezőség szám­szerű pontos adatait igazoló jcözségi bizonyít­vánnyal felszereltetni, s a rendeletben erre vo­natkozólag megjelölt hátrányok elkerülhetése végett legkésőbb folyó évi március hó végéig hozzám beküldeni méltóztassék. Budapest, 1919 évi január hó 10. A miniszter rendeletéből : Dr. Breyer István, miniszteri tanácsos. A miniszteri átiratnak közlése kapcsán fel­hívom az érdekelt tdő Lelkész Urakat, hogy igényüket a miniszter úrhoz intézendő s a szük­séges községi bizonyítvánnyal felszerelt kér­vénynek csatolása mellett legkésőbb f. é. már­cius hó 20-ig a főegyházmegyei hivatalnak bejelentsék. A bejelentéskor jelzendő, melyik a kifizetésre illetékes körzetbeli adóhivatal. Esztergom, 1919 január 18. Az 1918. évi VIII. néptörvény 10. §-a ha­tályon kívül helyezte az 1907. évi XXVII. t.-c. 31. és az 1913. XL. t.-c. 29. §-át, amelyek sze­rint eddig a nem állami tanítók, tanítónők és óvónők államsegélyéről szóló nyugtatványok minden év január és július hónapjában az ille­tékes állami tanfelügyelő s ezenkívül minden hónapban az illető iskolaszéki, vagy felügyelő­bizottsági elnök által is láttamozandók voltak. Ezentúl tehát az adóhivatalok mindennemű államsegélyt (fizetéskiegészítő, személyi és csa­ládi pótlékot, háborús és ruhabeszerzési segélyt, továbbá egyszeri rendkívüli segélyt) a tanítók által kiállított, láttamozás nélküli nyugtatványra kifizetik. Midőn a néptörvény a tanerők és óvónők könnyebbségére ekként intézkedett, szükséges az államkincstár érdekeinek megóvása szem­pontjából, hogy az iskolaszékek és felügyelő­bizottságok a személyi változásokat mindenkor pontosan bejelentsék, mert csak ezúton lehet ellenőrizni a tanítóknak az államsegély felvé­telére való jogosultságát. Ámbár a tanítók és óvónők személyi vál­tozásának bejelentésére több ízben utasítottam az iskolaszékeket (lásd Egyházmegyei Körleve­lek 1908. évf. 179. és az 1916. évi folyam 25. lapját, továbbá az Emlékeztető 10. lapját), mégis a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr felkérésére újból a legszigorúbban felhívom, hogy a személy változásokat, az 1907. évi 1* 7. 8. 74. sz. A tanítók államsegé­lyéről szóló nyugtat­ványok.

Next

/
Thumbnails
Contents