Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1936.
— 147 — 1936. 39. 876. isk. sz A helyette (kisegítő) es segédtanítói szolgálat ideje közt teljesített katonai szolgálat beszámítási stb. 4«. 3742. sz. Illetékegyenértékügyben ítéletek. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszté- . riumnak 77.816/1935. VI. ü. o. számú rendeletét s tudomásulvétel és az elemi iskolák érdekelt tanítóival való közlés céljából az alábbiakban egész terjedelmében ismertetem el. iskolák vezetésével foglalkozó papjaimmal : Konkrét esetekből kifolyóan, összhangban az 1930. évi XLVII. t.-c. 2. és 5. §-ai alapján kiadott 865—1—70/1931. számú körrendeletem 9. pontjában, — nemkülönben a 73.813/1934. ä számú körrendeletemben foglaltakkal, továbbá a tanítók érdekében eddig is érvényesített méltányossági szempontok figyelembevételével — tudomásulvétel és miheztartás végett értesítem a kir. Tanfelügyelő urat, hogy a katonai szolgálat nemcsak az esetben számítandó be a segédtanítói szolgálat idejébe, ha a tanító rendesvagy segédtanítói minőségben vonult be katonai szolgálatra, hanem akkor is, ha a katonai szolgálat a helyettes- (kisegítő-) és segédtanítói szolgálat közé esik, feltéve, hogy a kétféle szolgálat között nincs 30 napot meghaladó megszakítás. Ez a segédtanítói szolgálat rendszeresítése tárgyában alkotott, törvényes felhatalmazással kiadott vonatkozó rendelet szelleméből s intencióiból és a jelen körrendeletem elején hivatkozott 73.813/1934. számú körrendeletemben foglaltakból is következik, de méltánytalan is volna, ha az egyébként egyfolytában teljesített tanítói szolgálat (helyettes-, kisegítő- és segédtanítói szolgálat) azért tekintetnék megszakítottnak, mert a tanító a két szolgálat közötti időben katonai szolgálatának tett eleget. Budapest, 1936. évi szeptember hó 7-én. A miniszter helyett: dr. Tasnádi Nagy András s. k., államtitkár. Esztergom, 1936 szeptember 15. A m. kir. közigazgatási bíróság konkrét esettel kapcsolatban a következő közérdekű ítéletet hozta : «4709/1935. P. szám. A Magyar Szent Korona nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság a kőrösladányi róm. kát. fiú- és leányiskola, valamint a harangozói alap illetékegyenérték- ügyét, amelyben a szeghalmi m. kir. adóhivatalnál az 1931. évi GG. 25. és 26. tételszámok alatt kiszabott 83 P és 29 P 80 fillér illetékegyenérték ellen a róm. kát. plébános fellebbezését a gyulai m. kir. pénzügyigazgatóság 1934. évi december hó 16-án 12.192/11/1934. sz. a. hozott végzésével elutasította, a róm. kát. plébános panasza folytán 1935. évi október hó 30. napján tartott nyilvános ülésben tárgyalás alá vevén, a következőképen ítélt: A Harangozói Alap terhére G. G. 26. tétel alatt kiszabott 29 P 80 fillér illetékegyenérték törlését elrendeli. Egyebekben azonban a panasz- 40. nak helyet nem ad. Indokok : 1. A Harangozol Alap terhére kiszabott illetékegyenérték törlését panaszos azon az alapon kéri, hogy igazolta azt, hogy az alap javadalmasának jövedelme alul van azon a határon, amely illeték- egyenérték-köteles. Ez a panasz alapos. Mert az 1920. XXXIV. t.-c. 122. § (1) bekezdésének 2. pontja értelmében mentesek a javadalmak javadalmasai, ha az összes évi jövedelmük 2400 koronát meg nem halad. Ezt az értékhatárt később az 5004/1924. P. M. sz. rendelet 11. § (1) bekezdése 800 aranykoronában állapította meg. Ennélfogva azt most a 163.600— 1926. P. M. sz. rendelet 73. §-a alapján 928 pengőben megállapítottnak kell tekinteni. Minthogy pedig az iratok közt levő 1934 január 23-án kelt községi bizonyítványból és a községi elöljáróságnak 1934 október 11-én kelt 3506/1934. sz. jelentéséből kitűnik, hogy a kőrösladányi róm. kát. harangozónak az összjövedelme évi 120 P házhaszonértékből, 19 hold 1233 négyszögöl szántó haszonélvezetéből és 80—100 pengőre tehető párbér és harangozásért járó díjból áll, aminek az összege nyilvánvalóan nem tesz ki 928 pengőt, azért az 1920. XXXIV. t.-c. 122. § (1) bekezdésének 2. pontja alapján ennek az alapnak a terhére kiszabott illetékegyenértéket töröltetni kellett. 2. Az iskolák terhére kivetett illetékegyenérték szempontjából azonban a m. kir. közigazgatási bíróság 11.589/1932. sz. a. végzése után megállapítást nyert, hogy az alapul vett ingatlanok telekkönyvileg nem az iskolák, hanem a róm. kát. egyház tulajdonai. Panaszos maga is kijelenti, hogy alapítólevél nincs annak igazolására, hogy azok alapítványt képeznek. Az 1860 május 21-én kelt s másolatban becsatolt püspöki leirat is csak arról szól, hogy az egynegyed telket br. Wenkheim József szóbelileg ajánlotta fel iskolafenntartási célokra. A telekkönyvek A. lapján levő az a megjelölés pedig, hogy iskolai vagy templomi vagy harangozói javadalom, csak a B. lap szerint az egyház tulajdonát képező ingatlanoknak rendeltetési célok szerinti megjelölését képezi. Ezekből nem állapítható meg az alapítványi jelleg. Minthogy pedig az 1920. XXXIV. t.-c. 122. § (2) bekezdése szerinti kedvezményes illeték- kulcs csak akkor volna alkalmazható, ha az ingatlanok az iskola tulajdonát képeznék vagy oktatási célokra rendelt alapítványok volnának, azért ezek hiányában a panaszbeli kérelem teljesítésére törvényes alap nincs. A bíróság ennek a határozatnak két példányát a gyulai m. kir. pénzügyigazgatóságnak foganatosítás végett, azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt a panaszosnak kézbesíttesse. Kelt Budapesten, a magyar királyi közigaz10*
