Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1935.

— 129 1935. 24. 25. 1794. sz. Elcsatolt te rületeken kötött reverz ális nem érvényes. céljából. Fogadja Eminenciád kiváló tisztele­tem őszinte nyilvánítását. Budapest, 1935. évi május hó 10-én. A miniszter rendeletéből: dr. Madarász István s. k., miniszteri osztályfőnök. Esztergom, 1935 május 25. Elcsatolt területen kötött házassági rever- zális érvényességére vonatkozólag a m. kir. belügyminisztérium adott esetben elutasító dön­tést hozott, melyet tudomásulvétel céljából tel­jes egészében közlök : M. kir. Belügyminiszter. — Szám : 67.935— 1934. III. — Tárgy : Zombory István Gergely és Janik Jolán Stefánia között gyermekeik vallá­sára vonatkozóan létrejött megegyezés érvé­nyessége. Méltóságos és Főtisztelendő dr. Hanauer Á. István püspök Úrnak, Vác. —A m. kir. Igazság­ügyminiszter Úrhoz 1933. évi augusztus hó 21-én 3165/1933. sz. alatt intézett és a nevezett miniszter által illetékes intézkedés végett hoz­zám áttett megkeresésére tisztelettel értesítem Méltóságodat, hogy Zombory István és Janik Jolán között a trianoni szerződés következtében elcsatolt területen székelő külföldi hatóság előtt a gyermekek vallására kötött megegyezést érvényes­nek nem ismerhetem el. — Az 1894. XXII. t.-c. 1. §-ának második bekezdése az ilyen megegyezés érvényességét két feltételhez köti. Az egyik az, hogy a megegyezést a kir. közjegyző, kir. járás­bíró, polgármester, főszolgabíró előtt kössék. A másik érvényességi kellék pedig az, hogy a megegyezés a megállapított alakszerűségek mel­lett jöjjön létre. — Ha elfogadom is azt, hogy az elcsatolt területek jelentékeny részén az 1894. XXII. t.-c. ma is hatályban van s így az ilyen területeken a gyermekek vallására kötött megegyezés érvényessége ugyanolyan feltételektől függ, mint a Magyarország mai területén kötött megegyezéseké, ezzel csak az érvényességhez kötött egyik feltétel, nevezete­sen az alakszerűséget illető feltétel van meg­adva. Abból a tényből azonban, hogy a meg­egyezést nem a törvényben felsorolt magyar hatóságok előtt, hanem külföldi hatóság előtt kötötték, a törvényben első helyen említett érvényességű kellék hiánya kétségbevonhatat- lanul fennáll. — A törvény e határozott és félre nem érthető rendelkezése következtében tehát a szóbanlevő megegyezés érvényességét el nem ismerhetem és annak alapján a kívánt anya­könyvi kiigazítást sem rendelhetem el. — Meg­jegyzem, hogy azokat a kétségtelen nehézsége­ket, amelyek külföldön élő magyar állampolgá­rok hasonló megegyezésének ezidőszerint útjá­ban állanak, véleményem szerint csak törvény­hozási úton lehetne kiküszöbölni. Budapest, 1935 február hó 13-án. A miniszter rendeletéből: Marton s. k., miniszteri tanácsos. A kiadmány hiteléül : Dévényi s. k., irodavezető. Esztergom, 1935 május 25. Egyes pénzügyi hatóságok a tanítói ter­mészetbeni lakás bérértékét adóalap szempont­jából nem a helyi viszonyok szerint kialakult haszonbér összege, hanem a fizetési osztálynak megfelelő lakbér összege alapján írták elő. Egy ilyen ügyben a közigazgatási bíróság elvi jelen­tőségű ítéletet hozott, melyet tudomás és alkal­maztatás céljából egészben közlök : 14.604—1932. P. szám. A Magyar Szent Korona nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság a bárándi r. kát. Egyháznak 1932. évi házadóügyében, amelyben a debreceni m. kir. pénzügyigazgatóság 1932. évi június hó 4-én 38.644. szám alatt határozott, 1934. évi április hó 19. napján tartott nyilvános ülésében követ­kezőképen ítélt: A panasznak helyt ad és az 1932. évi házadó­alapot 210 pengőben állapítja meg. Indokolás: A panaszos tulajdonát képező kántortanítói lak 1932. évi haszonértékét, illetve házadóalap­ját a kir. pénzügyigazgatóság az előző évi 210 pengő adóalappal szemben — hivatkozással a H. H. Ö. 9. § (3) bekezdésére — 606 pengőben állapította meg. A panaszos ezzel szemben az 1932. évre is az 1931. évi házadóalap fenntartását kéri, mert ez az összeg felel meg a hasonló épületek bér­összegének. A panaszt alaposnak kellett elfogadni, mert a H. H. Ö. 9. §. (3) bekezdése nem azt mondja ki, hogy a tényleges szolgálatban álló alkalmazot­taknál a természetbeni lakás haszonértékét min­den esetben az illető helyre vonatkozólag meg­állapított lakáspénz alapján kell megállapítani, hanem csupán azt, hogy ilyen esetben a lakás­pénz is, mint támpont, figyelembe vehető. Ugyanis H. H. Ö. 9. § (1) bekezdése szerint a bérbe nem adott épületek adóalapja a tényleg bérbeadottakkal történt összehasonlítás útján megbecsült haszonérték, amiből okszerűleg következik, hogy a 9. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezés csak abban az esetben alkalmaz­ható, ha az ilyen módon megállapított haszon- érték nem haladja meg a 9. § (1) bekezdése alapján megbecsült haszonértékeket. A törvény­9 25. 26. 1792. sz. Tanítói lakások házadó­alapja.

Next

/
Thumbnails
Contents