Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1934.

1934. — 122 4ß. 47. 1168. sz. A püspöki kar a leány- cserkészet­ről. 48. 2811. sz. Ifjúsági lapjaink felkarolása. Kar úgy határozott, hogy 1870-ig visszamenőleg tartoznak a lelkészek a szóba nforgó anyakönyvi kivonatokat díjmentesen kiadni, ha a kérelmező fél szegénységét hatósági bizonyítvánnyal iga­zolja. Esztergom, 1934 október 19. A nagyméltóságú magyar Püspöki Kar f. évi szept. 26-án tartott őszi konferenciájából ki­folyólag a következő határozatot hozta : «A Püspöki Kar, tekintettel a leánycserkészet vezetésében észlelt kedvező változásokra, jó­indulatú figyelemmel fogja kísérni a hazai leány­cserkészek jóirányú fejlődését és felfüggesztvén 1926. évi tilalmát, próbaképen engedélyezi a kát. leányiskolákban cserkészcsapatok megala­kítását a következő módozatok mellett: 1. a kát. leánycserkész-szervezetek az egyházi hatóság közvetlen felügyelete és rendelkezése alatt mű­ködjenek ; 2. a cserkészek általános pedagógiai eszközei bővíttessenek mindazokkal a leány­nevelési módszerekkel, melyek a leánynevelés céljából az Egyházban rendelkezésre állanak ; 3. a csapatok összes gyakorlatai és vállalkozásai harmóniában legyenek a női lélek igényeivel s következőleg a fiúkkal való közös szereplés és a különlegesen fiúk részére alkalmazott gyakorla­tok az egész vonalon mellőztessenek ; 4. sem apácák, sem papok nem vehetnek részt a cser­készleányok táborozásában. Esztergom, 1934 október 31. Ifjúsági lapjainknak, a «Zászlónkénak, «Nagy­asszonyunkénak és «Kis Pajtásénak terjeszté­sét és felkarolását ismételten szorgalmaztuk. E szépmultú és nagyérdemű lapok még katolikus iskoláinkban és apácazárdáinkban sem részesül­nek kellő figyelemben. Itt-ott hitbuzgalmi lap­jaink háttérbeszorítását féltik tőlük. Pedig okos buzdítással el lehet érni azt, hogy míg a tanulók egyik része hitbuzgalmi lapot hozat, a másik része fentemlített lapjainkra fizessen elő, s ha e lapokat kölcsönösen kicserélik, azok többoldalú érdeklődést és igényt fognak kielégíteni. A hoz­zám érkezett részletes kimutatás szerint inkább a lanyhaság és közöny rovására kell írnunk e lapok mellőzését. Tekintsék a hitoktatók, hit­tanárok és nevelők a kát. ifjúsági lapok terjesz­tését oly kötelességüknek, melynek teljesítésé­vel az ifjúságot jó és hasznos olvasmányhoz juttatják. A székesfővárosi iskolákban kát. ifjúsági lapjaink terjesztése eddig bizonyos nehézsé­gekbe ütközött. Örömmel közölhetem, hogy Budapest székesfőváros polgármesterének az iskolaigazgatókhoz intézett 56.503/1934. VII. sz. leirata értelmében ez iskolaévtől kezdődőleg a «Zászlónk», «Nagyasszonyunk» és «Kis Pajtás» mint a vallásos nevelés segédeszközeinek tér­jesztése a székesfővárosi iskolákban nem akadá­lyozható. Ezen lapokat a kát. hitoktatók a val­lásiam órákban a kát. tanulók közt szabadon ajánlhatják és terjeszthetik. Esztergom, 1934 október 9. Az egyházjogi törvénykönyv 1240. kánonja intézkedik arra nézve, kik nem részesülhetnek egyházi temetésben. A kánonban elsorolt esetek közül konkrete — sajnos — gyakrabban is felmerül a szándékos öngyilkosok (1240. can. § 1. n. 3.), továbbá a pár­baj következtében meghaltak (n. 4.), valamint a házasságtörésben és concubinatusban élő kato­likusok (n. 6.) egyházi eltemetésének kérdése. Az öngyilkosoknak a beszámíthatatlanságot igazoló orvosi bizonyítvány alapján történő egyházi szokásos eltemetése a komoly közvéle­ményben sok bántó megjegyzést vált ki. Hogy az Anyaszentegvház szándéka a leg­komolyabbanérvényesüljön, a nagvmélt. Püspöki Kar f. évi márc. 22-én hozott határozata értelmé­ben a következőket rendelem el: a) Ha az öngyilkosoknál a beszámíthatatlan- ság kellő (lehetőleg kezelő-, ennek hiányában hatósági) orvosi bizonyítvánnyal megfelelő­képen igazoltatik és így az illető egyházi teme­tésben részesülhet : az egyházi szertartás min­den különösebb ünnepélyesség nélkül, csak a legegyszerűbben történhetik; a hívek pedig botránkozás elkerülése céljából alkalmas módon kioktatandók, hogy az egyszerű egyházi temetés azért adatott meg az illetőnek, mert tettének elkövetésekor fennállott beszámíthatatlansága orvosilag igazoltatott. Kellő orvosi igazolvány hiányában az egy­házi temetés feltétlenül megtagadandó. A temetési pompa egyházi részének lefoko­zása fájdalmas ugyan a hozzátartozókra, de a nagy nyilvánosságra komoly intés, amelyre szükség van és amelyet éppen ezért a hozzátar­tozóknak is meg kell érteniök. b) Ha az említett 1240. kánonban elősorolt szerencsétlenek valamelyikének az egyes adott esetekben az isteni Gondviselés megadja azt a kegyelmet, hogy kimúlása előtt tarthat még bűnbánatot, vagy legalábbis a bűnbánatnak komoly jelét adja (így pl. kívánja papnak hívá­sát), akkor természetesen megadható az illető­nek az egyházi temetés, de a botrány elkerülése okából a hívek e körülményről szintén meg­felelőképen tájékoztatandók. Az természetesen hitelt érdemlő módon igazolandó, hogy bűnbá­natának jelét csakugyan adta az illető. E rendelkezések semmi újat nem tartalmaz­nak, csak a vonatkozó egyházi előírások komoly megtartását sürgetik, miért is mindenkoron a leglelkiismeretesebben betartandók. Esztergom, 1934 december 12. 48. 49. 3862. sz. Egyházi temetésben kik nem részesül­nek?

Next

/
Thumbnails
Contents