Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1933.

1933.

— 110 —

46. tése, a nemzeti műveltség közös elemeinek és

közös nemzeti eszményeknek lelki kapcsai által a nemzeti egység megteremtésére való törekvés ;

b) népünk lelkének finomítása és érzületének nemesítése, népünk erkölcsi nevelése; jellemképzés és állampolgári nevelés;

c) az egészség ápolása terén általában a testápolás, a tisztaság és a helyes táplálkozás, valamint — főleg az ipari vidékeken — a balesetelhárítás és elsősegélynyújtás alapvető kérdéseire, nemkülönben a fertőző betegségek (természetesen a tuberkulózisra ezentúl is súlyt helyezve, főleg a diftéria és tífusz) ellen való védekezésre s végül az anyavédelemre és csecsemőgondozásra és betegápolásra vonatkozó kellő tájékoztatás ;

d) népünk gyakorlati foglalkozásai köréből az okszerű gyümölcstermelésre és értékesítésre való oktatás ;

ej a nők iskolánkivüli továbbművelésének keretében a tudatos és okszerű háztartásra, otthongondozásra, családi nevelésre és betegápolásra vonatkozó ismeretek nyújtása és a női kézimunka hathatósabb felkarolása;

f) a társadalmi szervezetek (egyesületek) keretében végezhető gyermekgondozás kérdéseire és tudnivalóira vonatkozó tájékoztatás ;

g) népies nemzeti szépségeink és értékeinknek (magyar népművészet, népi háziipar, népviselet, népzene, nemzeti táncok, népszokások, népi színjátékok stb.) ápolása, felkarolása és népművelésünk körében való tervszerű érvényesítése.

A végrehajtást illetőleg pedig megjelöli a különös szempontokat, melyekre a népművelés munkájában figyelemmel kell lennünk. így a feladatok b) pontjára nézve a következő megállapításokat teszi:

Ab) bekezdéssel kapcsolatban. — A lélek finomítása és az érzület nemesítése az iskolán- kívüli népművelés körében lehetséges erkölcsi nevelésnek alapvető feladata lévén, itt mindenekelőtt az szükséges, hogy a fedu vezetői (pap, tanító, jegyző stb.) közös erővel törekedjenek minden lehetséges módon népünk vallásos érzésének élesztősére, fenntartására és feljesztésére.

E feladat szolgálására valók a vallásos tárgyú előadások (előadássorozatok). Ezek azonban egymagukban nem elegendők. Gondoskodni kell olyan alkalmakról és módokról is, amelyek a vallásos élmény erejével hatnak a népi lélekre, (a templomi népénekek fejlesztése, vallásos ünnepek rendezése, vallásos jellegű népszokásoknak, pl. betlehemesek, ápolása, felélesztése stb.); mindezt azonban

természetesen anélkül, hogy azok által eset- 46. leg felekezeti ellentéteket támasztanának.

Az erkölcsi tárgyú előadások, előadássorozatok kiegészítendők nagy erkölcsi példaképek, kiváló jellemek bemutatásával és ismertetésével is.

Igen jó szolgálatot tesz e tekintetben a jól megválogatott s erkölcsi problémákat tárgyaló szépirodalmi művek felhasználása is a helyi népkönyvtárban levő művekről (költemények szavaltatása, felolvasása, elbeszélések felolvasása, regények ismertetése, olvas- tatása, megbeszélése, színműveknek műkedvelő előadásban való bemutatása és erkölcsi tekintetben nevelő hatású filmek bemutatása).

Megfelelően megválogatott újsághíreknek erkölcsi szempontból való közös megbeszélésével is hathat nevelőleg a népművelés.

Mindeme módokon és eszközökkel a siker reményében küzdhetünk az egyes helyeken elharapódzott, feltűnő erkölcsi hibák (káromkodás, pletyka, pörlekedés) és veszedelmek (egyke, alkoholizmus, fajtalanság stb.) ellen.

De nem csupán észlelt hibák s veszedelmek ellen kell küzdeni a népművelés erejével, hanem az erkölcsi élet hiányain is kell segíteni a hiányzó jótulajdonságok, erények meggyökereztetésére való törekvéssel.

Faji erényeink tudatos ápolását és okszerű fejlesztését is fontos népművelői feladatunknak kell tekintenünk.

Az állampolgári erkölcsök fejlesztése, vagyis az állampolgári nevelés, különösen pedig az állampolgári kötelességek megismertetése és megokolása, a magyar közigazgatási egységek (község, járás, megye, állam) jelentősége, hivatása, egymással való kapcsolata, az adófizetés célja, az adók felhasználásának módja (állami költségvetés) stb. mindezek állandó és elsőrendű tanítási anyagát alkotják az iskolánkivüli népművelésnek.

A kedélyvilág finomítására és fejlesztésére ezután is kellő mértékben kell felhasználnunk az éneket, dalt és zenét, természetszerűen elsősorban a magyar népdalt és népzenét (nótaestek, dalkörök, zenekarok), továbbá nemzeti irodalmunknak e célra alkalmas termékeit, nemzeti (népi) táncainkat, megfelelő népi játékainkat és népszokásainkat és a művelő erejű szórakoztató alkalmakat is. Mindezeknek a kedélynevelésen felül nemzetnevelői és népi értékeinket megőrző ereje is van.

Törekednünk kell végül arra is, hogy népünk az élete körülményeiben szükséges és nekivaló illemtudást is elsajátítsa. E szempontból az ősi, még meglevő s megfelelő népi illemszabályok, illendőségi szokások (köszönés stb.) megőrzése és fenntartása a főtennivaló.