Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis
1933.
1933. 106 5. 25. sz. Hivatalos pénzek beküldésének módja. 5. 24. sz. Esztergomvidéki Hitelbank megszűnése. 6. A számadás első pénzrovatába be kell vezetni a költségvetésben előirányzott összeget még abban az esetben is, ha valamely címen nem folyt volna be a bevétel vagy nem történt volna meg a kiadás, hogy így ellenőrizhető legyen a költségvetési előirányzat betartása. Minden eltérést, hacsak nem a tétel természetével járó, mint a napi áron való megváltások, indokolni kell. 7. A számadás végén össze kell állítani az egyházközségi vagyonleltárt is, hogy a számadás az egyházközség vagyoni helyzetéről is téjékoztatást nyújtson. Ebbe az ingatlanok értékét a föld-, illetve a házadó 100-szoros összegében, az értékpapírokat névértékűkben kell felvenni. Felveendők az egyházközség követelései és tartozásai is abban az összegben, melyben december hó 31-én fennállottak. A követelések között az egyházközségi adóhátrálékok és az egyházközség esetleges túlfizetései is és minden, amivel az egyházközségnek akárki tartozik; a tartozások között minden, amivel az egyház- község bárkinek is tartozik, így az egyház- községi alkalmazottaknak hátralékos járandóságai, az egyházközség állami adóhátralékai járulékaikkal, a tanítói nyugdíjintézet hátralékos járulékai, kölcsöntartozások tőkében és kamatokban, az egyházközségi adózók túlfizetései, amint az adófőkönyv megfelelő rovatának végösszege december 31-én mutatja stb. 8. A számadások felterjesztése a kér. esperes útján legalább minden év március végéig történik. Ahol a számadásokban iskolai tételek szerepelnek, ott a tanfelügyelő-esperes illetékes. Esztergom, 1932 december 31. Sok fölösleges levelezést és kiadást okoz az a körülmény, hogy a feladók a küldött összeg rendeltetését nem jelzik. Midőn nyomatékosan utalok a multévi II. körlevél 18. oldalán közölt 203. sz. rendelkezésemre, ezt kiegészítem azzal, hogy a misziós gyűjtések beküldésekor külön jel- zendő a januári és külön az októberi gyűjtés eredménye ; a dispensatiós taxáknál pedig nem elég a plébániai felterjesztés iktatószámának jelzése, hanem feltüntetendő a felek neve és a dispensatio jellege is (pl. Kovács—Szabó mixta r. vagy in bannis). Esztergom, 1933 január 5. Az Esztergomvidéki Hitelbank R.-T., mely az alapítványi tőkéket és a nyugdíjalapot is kezeli, fuzionált az Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank R.-T-gal. A banknak szóló alapítványi és nyugdíj ügyi levelek ezentúl a következő címre küldendők : Esztergomi Kereskedelmi és Iparbank R. T. Esztergom. Esztergom, 1933 január 3. Egyes kir. pénzügyi hatóságok, illetve adóhivatalok az egyházi javadalmasok illetményeit képező ingatlanok után községi pótadói vetettek ki, vagy pedig községi pótadóval közvetlenül a javadalom tárgyát képező ingatlanokat terhelték meg. Mindkét álláspont téves, ami a kir. Pénzügyminisztériumnak 1932 szeptember hó 30-án kelt 134.848/1932. VII. sz. rendeletéből kitűnik. A rendelet szószerint a következőket tartalmazza : «A földadóról szóló 1927. évi 100. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-ában foglalt rendelkezések értelmében a földadó a földbirtokot közvetlenül terheli s annak tényleges birtokosa által fizetendő. Tényleges birtokosnak a tulajdonost, illetőleg haszonélvezet esetében a haszonélvezőt kell tekinteni. Ezen törvényes rendelkezésnek megfelelően állapította meg a földbirtok tényleges birtokosának földadófizetési kötelezettségét a jelenleg érvényben levő törvényes rendelkezés előtt hatályban volt 1865. évi VII. t.-c. 7. §-a, továbbá az 1925. évi 100. P. M. számú hivatalos összeállítás 6. §-a is. A most hivatkozott törvényes rendelkezések értelmében tehát a haszonélvezett földek után a földadót mindenkor a haszonélvező javadal- masra kell kivetni. Ezen az alapon tehát az egyházi és más javadalmasok által fizetés fejében haszonélvezett földek után fizetendő földadónak, úgyszintén a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében a földadó után kivetendő egyéb adóknak is, mindenkor a javadalmas az alanya, hacsak az utóbbi adók fizetése alól kifejezett törvényes rendelkezés a javadalmast nem mentesíti. A községekről szóló 1886. évi XXII. t.-c. 138. §-a akként rendelkezik, hogy a községi pótadó alól a lelkészek mentesek azon javadalmakra nézve, amelyeket az illető egyházközségben viselt lelkészi hivataluk után élveznek. A most hivatkozott törvényes rendelkezések egybevetéséből nyilvánvalóan következik, hogy az egyházi javadalmasok által haszonélvezett földek után az egyházi javadalmasok terhére csakis a földadó vethető ki, a földadó után járó községi pótadó — kifejezett törvényes rendelkezés értelmében — egyházi javadalmas terhére nem állapítható meg. Nem vethető ki azonban ez a községi pótadó az Egyház, mint tulajdonos terhére sem, mert a haszonélvezeti joggal terhelt földbirtoknak a tulajdonosa : az Egyház a F. H. Ö. 6. §-ában foglalt határozott rendelkezés értelmében, a földadónak nem alanya.» Felhívom tehát lelkészkedő Papságomat és a javadalmas kántor és tanítók figyelmét arra, hogy ahol akár az egyházak, akár pedig az iskolafenntartók, vagy pedig a javadalmasok terhére községi pótadót vetnének ki, az ellen 8. 360. sz. Javadalmasok mentessége községi pótadók alól. 1 \
