Circulares litterae dioecesanae anno 1955.
XII.
be; zefíeiés. A bes2ente 16s_ clott: __ Mindenható Úristen! Teremtményed és.gyermeked, X.Y. meghalt, Lelke már. megjeleni előtted, hogy szamot adjon földi életéről, ás megtudna orök^ sorsát. Mi, ?z ő testvérei Krisztusban, eljöttünk, hog; kegyelettel emlékezzünk róla, és kifejezzük részvétünket itt maradt szerettei iránt. De főkép azért jöttünk, hogy őt az Anyaszentögyház imádkozó szavaival irgalmadba ajánljuk, és lelke üdvösségéért könyörögjünk. Oremus pro fidélibus defunctis.... A~ könyörgések után,‘a sirhoz induláskor: Most fájdalommal, azonban Isten akaratában megnyugodó ve és keresztény reménységgel eltelve kísérjük testvérünk«-^* holttestét utolsó útjára os nyugvóhelyére. Imánk segítse őt, hogy az örök boldogságot mielőbb elnyerje. A sírnál: A mélységből kiáltok. Uram, hozzád, hallgasd meg szavamat, Uram. legyen füled figyelneze'ssel amikor hozzád könyörög szavam. Hű felrovod a vétkeket, Uram, ki áll meg akkor előtted, Uram? Am nálad bocsánatot nyer a vétele, hogy áhítattal szolgáljanak téged. Az Urban van nz én reményem, reménykedik o lelkem igéjében. Lelkem cseng az Ur utánf jobban, nini éji őr o virradót után. Jobbon, mint éji őr a virradat után, ese-ngjen Izrael az Ur után, Mert .az Urnái az irgalom, s bőséges a megváltás nála: S ő Izraelt regvsltja mind en b ünoi ből A könyörgés jután- bchentolás pjőtt_: Te mondottad. Urunk, hogy vissza kell térnünk a földbe, amelyből vétettünk. A magot a’földbe vetjük és ,uj életre kel. Kedves halottunk is támadjon majd föl sírjából, a dicsőséges és boldog örökéletre.
