Circulares litterae dioecesanae anno 1955.

XII.

l'alta össze a lerfoiHrosatb-4ilJ^azaégokat.AiDűior-^azrdI emlékezik, hogy Isten Fia emberré lett értünk, a papjió- dolsttal térdet bajt. /Hiszekegy.../ II, ÁLDOZATI RÉSZ, 1. Felajánlás. 2T kenyér" es'For felajánlása'. ■ ; A pap, köszöntése után, leveszi a kehelyt-áksíó.t, Egymás­után felajánlja legegyszerűbb ajándékainkat, a kenyeret és 3 bort. Ebbe néhány csöpp vizet vegyit annak jelzésére, hogy Jézus isteni természete mellé az emberit is fölvette. A kenyér és bor felajánlásakor a miséző önmagát és bennün­ket is az áldozatba kapcsol. Istennek nem draga ajándék ' kell, hanem szent Fisnak engesztelő szeretete és a mi oda­adásunk. ; Azután megáldja az áldozati adományokat és a leckeoldalon kezet mos. Régen a miséző vette át a hivek természetbeni ajándékait; köze bepiszkolódott. Mostjazt jelenti a kéz­mosás, hogy Isten elé egészen tisztán kell járulnunk. Orate fratres. Az- öltánfözepére visszatérve a hivek felé fordul a misé­ző és imádságra szólítja őket, hogy mindannyiunk közös áldozata kedves legyen a mennyei Atya előtt. /Fogadja el az ür.7./ 2. Átváltozás. Hálaének. Csendes ima után a miséző ismét köszönti a híveket és hálálkodásra szélitja fel őket. 0 a prefációt imádkozza és abban elmondja, hogy miért kell halát adnunk Istennek. Sanctus. Végül mélyen meghajol. Az angyalok és az üdvözítitek örök dicséretének szavait imádkozza. /Szent, szent, szent.../ Megemlékezés az élőkről. Megemlékezik az élőkről. Kezét ekkor összeteszi« Magában elgondolja, hogy .? jelenlevőkön és családjukon kivül kiket ajanl különösen Istennek. Emlékezzünk meg mi is szeretteinkről. Communicantes. "Majd a szentek emlékét idézi és közbenjárásukat kéri, hogy valamikor majd mi is közéjük tartozhassunk. Hsnc igitúr. .■vezet az ostya és a kehely fölé tárja, megáldja és kéri, hogy Krisztus testévé és vérévé változzanak. Átváltozás, Elértünk a mise legszentebb pillanatához. A miséző pap isteni megbízásból elmondja ez utolsó vacsora történetét, és megismétli azt, amit Jézus tett. Az áldozat bemutatója Jézus Krisztus. Az c szavára, amelyet a pap mond el, az ostya Jézus testévé, r bor Jézus vérévé változik, Ji pap ie.rdhr-jtással hódol a- szentségi Jézus előtt és imádásra mutatja nekünk is. Mi hódolattal imádjuk, szeretettel néz­zük, és az Atyának adjuk a magát értünk föláldozó Jézust. . /.

Next

/
Thumbnails
Contents