Circulares litterae dioecesanae anno 1952.

X.

37.

~7

KEDVES Kim:

Közeledik az idő, amikor a Mindenszentek litániájában felhangzó■könyörgés ink beteljesedik: álogv a föld termését'megadni és megőrizni méltóztassil, kérünk í égé cl, hallgass meg minket !:: közeledik'.az ide, amikor i szorgalmas kéz uralomra kerül:,/.?éld. Ml./ a mindennapi kenyer Link- biztos it és ára. Közeledik a kenyérgabona betakarít.. sónak szent ideje és -ahogy szent Jakab apostol , mondja - :iA áöldmivelo v.rja a. -föld drága terményét.” /5.7./ Ami- kor hozzáfogtatok a több és jobb termést biztosító munkátokhoz,mi, a i Főpás zf or: it: is büzditettunk benneteket, hegy mindnyájunk érdekében, :• mezőgazdasági munkákat megfelelő felkészültséggel mielőbb végezzetek el. Kértünk ‘Titeket, hogy késedelem nélkül fogj titok munkához^ mert ”Ki folyton a széljárust lesi, sohasem vet, ki ‘mindig a felhőket nézi,, nem Jut aratáshoz.” /Préd.ll.4./ Most sem hallgathatunk, hanem üdvözítőnk szavaival fordulunk Hozzátok: "Emeljétek f'L szeneiteket és lássátok a szántóföldeket; mert már íehérek az ratusra./Jin.4,35./

Isteni Mesterünk, aki elmondotta a Magvetőről szóló példabeszédet, nemcsak hírből ismerte a szántó-vető, a dolgozó földműves életét, •hanem 0 maga is megjelent Palesztina határában a vetések, a búzatáblák kőzett tanítványaival, akik kalászokat szedtek, kezükkel ki- crzsolták és azt ették, /Kt.1/,1./ Az Ur Jézusnak nemcsak a názáreti forgácsos ácsuühelv fürészporába hullott a verejtéke, és szentelte eg vele ezt s munká-M, hanem megáldotta, megszentelte azt a munkát is, amit földműves népünk - végez. es, amit a csodás kényérezaperitis után mondott tanítványainak, hogy "Szedjétek föl n legmaradt hulladékokat, hegy el ne vesszenek" /ján.6, 12,/. azt - iiics'l/az aratás, az évről-évre, ismétlődő csodás kenvérszaporitás közeledtekor, mai szóval mi is mondjuk Feletek, amikor a jóminősé- gü termés érdekében arra kérünk Benneteket, hogy ideiében, szemveszteség nélkül végezzétek ezt_a munkát. Szívleli éték meg az írás szavát: ired j i hangyához! I\Tézd az útjait és okulj! Sem főnöke, sem tiszttartója, sem ura nincsen, mégis megszerzi táplálékát nyáron, egybegyűjti élelmét aratáskor...' Ha serény vagy, akkor aratásod bő/mint á forrás, s az Ínség messze elkerül." /máid.6. 6 skk./

Az aratás befejezése után éppoly fontos munka a gabona behordása, és eloséplése is. Isten akarata szerint cselekszik, aki idejében végzi ezt. a munkát is és "megtisztítja szérűjét és összegyűjti buzijáig Ayt .3',I'M’ A békés, be Ideg" életbe vetett reménységgel iljptok a kenyérvágót ontó cséplőgépek mellé is. Az ilyen hivő szene Pál gpos coll?_ együtt nyűge dg-un mondhat ja: "hs fáradunk, sa- j: t keziinkkél dolgozván” /l.Kor.4,12. •' és ugyancsak a nemzetek • :qsiciinrg.'szavaiv 1 biztathatja magát: "Aki szánt, reménységben szűntsen és -ki nyomtat, abban a reményben, hegy része lesz a'termésben ” piák . .1 .//mert mindenki saját jutalmát nyeri majd el urunk./a _szerinu” áL.Kcr.5.8,/, de szemlelett tartsátok azt is,

' /áj; o ycoziót ke 1.1 szolgálnotok, mert saját javunk sem lehetséges a közjó, p város, az ország- jóléte nélkül. Az az Isten akarata'," hogy p termés minél nagyobb kenyeret adjon nemcsak azoknak, akik