Circulares litterae dioecesanae anno 1950.
IV.
16 önmagunk és mások nevelésében. Milyen boldogító az Egyházzal való élés, a szentmise, a szentségek hatása és az ünnepek hangulata. Sivár lenne életünk, ha hiányoznék belőle a szentgyónás, és állandóan a bűnök terhe alatt görnyednénk; ha nem lenne szentmisénk, és nem fogadhatnók magunkhoz az Úr Krisztust; ha kiesnék életűinkből a karácsony, a föltámadás, az úrnap annyi kedves öröme és fölemelő élménye. Mindezeket hitünk adja életünknek. Mindezekért a hit az ember legnagyobb kincse. II. A hit természetesen csak akkor fejtheti ki áldásos hatását, ha ételünkké- válik. Ahogy az Űr Jézus mondotta: . . aki megcselekszi igéimet . . .“ Egyéni életünket becsületes keresés és érdeklődés, sőt tanulás jellemezze a hit vonalán. Most is az első eretnekségek korához hasonlóan mindenki a hit kérdéseivel foglalkozik. A tudatlan talán még többet beszél róluk, mint a hozzáértő. Mi, katolikusok értsünk a legjobban hitünk dolgaihoz, mert megingatni csak azt lehet, aki bizonytalankodik. Igazában azonban csak akkor érijük meg hitünket, ha betölti életünket; ha nemcsak felület, hanem összefonódik minden gondolatunkkal, szavunkkal és cselekedetünkkel. A szó tehát nem elég; hitszerinti életre van szükség. Ha azonban az megvan, misem természetesebb, mint hogy hitünk mások számára is értékké válik. Mennyiré más színezetet nyer a családi élet, ha a hit vezérli a szülőket és gyermekeket egyaránt! Hitünk nem marad dísz, hanem megnemesíti az egész családi életünket. A közös imádság, az engeszlelés szelleme és gyakorlatai, a gyermekek tanítása és nevelése a vallásos életben, a hit elveinek következetes megvalósítása, a vasárnap megünneplése a hit légkörébe állítja életünket. A távolabbi közösség is hasznát látja hitünknek, mert átélésével és nyilvános meg vallásával a társadalmat és az államot is gazdagítjuk. Emberi közösség nem állhat fenn hit nélkül. Minél nagyobb feladatokra vállalkozik az emberiség, annál inkább látja, hogy csak a szellem hódíthatja meg a természetet, a szellem pedig a hitből meríti a leghatásosabb és legmélyebb sugallásokat. A történelem a tanúja, hogy nemcsak lelki, hanem bizonyos értelemben még az anyagi fejlődésünknek is a hit az alapja. ---------A z idei nagyböjt áldásos Szentévnek nagyböjtje. Szentséges Atyánk kifejtette azt, hogy mit vár a katolikus világ e nagy megmozdulásától és erős bizakodással jelentette ki, hogy „a Szentév századunknak, a modern kornak, a kereszténység- nek újjászületését és megújhodását hozza.“ Jegyezzük meg jól, hogy ennek a megújhodásnak alapja a hit, mert csak bátor és hívő emberek irányíthatják sorsukat és alakíthatják át a világot. Mutassa meg tehát életünk, hogy meg vagyunk győződve hitünk alapvető és alakító hatásáról. Mutassák meg tetteink, hogy valóban belőle merítjük a diadalmas erőt. Ne nyomott hangulat és félénkség jellemezzen, ne az alacsonyabbrendűség érzése bénítson bennünket, Istenre támaszkodó, hívő embereket. Lássa mindenki öntudatos, erős és boldogító hitünket. Mi tudjuk, hogy kinek hiszünk, és azért bizakodva várjuk Szent Pál apostol szavainak beteljesedését: „Az én igazam a hit által élni fog.“ (Zsid. 10., 38.) Kedves Hívek! Fohászkodjék mindegyilek gyakran: „Hiszek Uram, de add, hogy mindig szilárdabban és eltánloríthalatlanul higyjek !“ — Amen. , Esztergom, 1950 február 12., Elatvanadvasárnapon. 492/1950. sz. Ez a nagybőjti szózat nagyböjt első vasárnapján, febr. 26- _ ^ án, a híveknek az istentiszteleteken #Jf*_ MJ1*€ImÍOS JüßOS S. k. értelmesen és megfelelő hangsúlyo- ... zással felolvasandó. érseki általános helytartó. Felelős kiadó: Dr. Mátrai Gyula. — 255. Dunántúli Nyomda N. V. Esztergomi Telepe. Felelős telepvezető: Szaiay József.
