Circulares litterae dioecesanae anno 1950.

IV.

IV.

Krisztusban kedves hívek!

A nagyböjtnek, Krisztus Urunk megváltó szenvedése ez üdvösséges emlékszakának idején, okulásul és buzdításul idézem és elétek állítom az Úrnak a hegyi beszéd befejezéseként mondott alapvető intelmét: „Mindaz, aki ezen igéimet hallja, és azokat megcselekszi, hasonló lesz a bölcs emberhez, aki házát kősziklára építette. Szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fútták és ama háznak estek; de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapozva. Es mindaz, aki az igéimet hallja, de meg nem teszi, hasonlóvá lesz a bolond emberhez, aki házát homokra építette. Szakadt az eső, jött az árvíz, a szelek fútták és ama házra rohantak; s összedűlt és nagy volt romlása“ (Máté 7, 24-27.).

A történelem folyamán már annyiszor zúdult az emberiségre a mindent és mindenkit megrázó vihar. Országok omlottak össze, hatalmak váltak semmivé, felfogások tűntek fel és tűntek el. E viharban ott áll mindig az ember is; érzi az eső zúdulását, az árvíz mindent elnyeléssel fenyegető veszedelmét, a pusztító szelek rohamait. Aggódik házáért; önmaga leikéért és annak értékes kincseiért. De bármennyire is tomboljon a vihar, lelkének épülete nem dől össze, ha kősziklára alapozott. Ez a kőszikla az élő és cselekedetben nyilvánuló hit. Ezért sürgette a maga idejében Szent Pál és hangoztatom ma vele én is: „Maradjatok a hitben megalapozva“ (Kolossz. 1, 23) és „Erősödjetek meg a hitben, ahogy tanultátok.“ (U. o. 2, 7)

A szent hit

I. az embernek nehézségek nélkül megszerezhető legnagyobb kincse,

II. akkor fejti ki áldásos hatását, ha életünkké válik. i

I. 1. Az erőt adó hitre mindenki eljuthat. A hit meggyőződés a nem szemlélt

dolgokról. (Zsid. 11. 1.) Közvetlen tapasztalatunk és elcsitíthatatlanul jelentkező utánérdeklődésünk is elvezet a legfőbb lénynek, az Istennek létezéséhez és e létezés szükségszerűségéhez. A kinyilatkoztatás azután, amelyet ősszüleinken, az ószövetség nagyjain és Krisztus Urunkon keresztül kaptunk, közelebbi ismereteket nyújt. A kinyilatkoztatást, Krisztus életét és megváltói művét el nem ismerni annyi, mint a történelmi tényeket általában el nem fogadni. Ha pedig elfogadjuk, le kell vonni a következtetést, hogy hinni lehet, sőt kell. El kell tehát fogadni a kinyilatkoztatás igazságait, köztük az Egyház alapítását, tévedhetetlen tekintélyét és ennek nyomán a katolikus hit egész rendszerét.

Az emberek általában az Egyház templomi, iskolai és családi tanítása és nevelése útján jutnak el a hitre. De a jóakaratú embert Isten is segíti a hitre. A kereszténységben a hit készségét önti leikébe és később is megadja a hithez szük*