Circulares litterae dioecesanae anno 1949.
IX.
IX 3612. sz. Hitoktatás fontossága. Ismét itt van a tanítási év kezdete. Nem mulaszthatom el, hogy ez alkalommal is ne kérjem, ne buzdítsam Krisztusban kedves Paptestvéreimet a szent tanítás főbenjáró kötelességének minél pontosabb és minél buzgóbb végzésére. A hitoktatás elsőrendű papi feladat és kötelesség. Krisztus azért küldött minket, hogy az evangéliumot hirdessük. A tridenti szent zsinat a hitoktatást „primum et maximum officium“-nak mondja. Az egyházi törvénykönyv hang- siílyozza: „Proprium ac gravissimum officium, pastorum praesertim animarum, est catec.heticam populi christiani institutionem curare.“ (Can. 1329.) Még közelebbről és külön is mint a plébánosok súlyos kötelezettségét emeli ki: „Debet parochus.... maximam curam adhibere in catholica puerorum institutione.“ (Can. 467.) Ha a plébános személyesen nem is tudja ellátni a hitoktatást, a legnagyobb gonddal kell őrködnie, hogy ez mindenütt alaposan megtörténjék. A Zsi- sati Határozatok 297. íj-ának előírása külön is figyelmet érdemel és fontos: „A plébános bármily nagy plébánián személyesen is végezzen hitoktatást; személyes buzgósággal mutasson példát a többi hitoktatónak.“ Amennyire vigasztaló, annyira megremegtető az Úrnak ez a szava: „Aki hiszen és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hiszen, elkárhozik.“ (Márk 16, 16.) Határozott és félreérthetetlen beszéd. Hit szükséges az üdvözüléshez. Tehát hitre kell tanítani az embereket. „A hit hallásból van, a hallás pedig Krisztus szava által“ (Róm. 10,17.), tehát Krisztus szavának, a hit tanításának hang- zania kell. Ez történik az igehirdetésben, a hitoktatásban. Boldog az, aki mást az üdvözülésben segíthet és jaj annak, aki ezt elmulasztja, holott ez külön fontos kötelessége is. Nem szabad a hitoktatási munkát tehernek tekinteni, hanem kitüntető küldetést kell henne látni az üdvösséges örömhírnek terjeszthetésére és repeső készséggel, boldog és boldogító örömmel kell azt teljesíteni. Minden áldozatot készséggel kell meghozni a szent ügy érdekében. Minden nehézséggel okosan kell megküzdeni. Az eredményes tanítás célszerű módjait leleményesen kell keresni és megtalálni. Gondos készülettel megalapozni a tanítási munkát és készséget. Sokat kell imádkozni, mementózni, misézni e fontos munka sikeréért. Főképen álljon mindig a hitoktató előtt Szent Pál intelme: „Mindenben te magad légy a jócselekedetek példaképe: a tanításban, a feddhetetlenségben, a komolyságban; szavad legyen egészséges, elgáncsolhatatlan, hogy az ellenfél megszégyenüljön, minthogy semmi rosszat sem tud mondani rólunk.“ (Tim. 2, 7—8.) A tanítási és előadási módra is nagy figyelmet kell fordítani. Legyen a hitoktató előadása olyan, aminőt a Szentatya 1948. március lO.-i beszédében a nagybőjti szónokoktól kívánt: „Legyen beszédetek alapos, világos, érdekes, eleven, meleg, hallgatóságtok értelméhez és lelki igényeihez szabott.“ Ilyen készséggel, elhatározással és odaadással fogjunk neki az új tanév hitoktatási munkájának és folytassuk azt mindvégig kitartóan. Az Úr kegyelme legyen velünk! * Ez alkalommal külön is kérem, hogy az idei október 2.-ára eső vasárnapon a . 9
