Circulares litterae dioecesanae anno 1949.
III.
748. sz. XII. Pius pápa aranymiséj III. Az idei április 2-án lesz uralkodó XII. Pias pápa Őszentsége pappászentelésének ötvenedik évfordulója. Ezen a közeledő napon fogja Szentséges Atyánk Isten kegyelméből bemutatni jubiláris szent áldozatát, aranymiséjét. A félszázadon át becsülettel végzett munka bármely7 ember életében különös kegyelem és nagy tiszteletet parancsol. A lelkek gondozásának munkája, e munkának szolgálata kimagasló beosztásokban és immár — Istennek hála — tíz esztendőn át Krisztus földi helytartójának székéből történő irányítása az egész katolikus világon, különösen is meginditóan példázza a nagy isteni kegyelmet és a legnagyobb tiszteletet ébreszti. Ha egy lelkipásztornak aranymiséje plébániáján és annak környékén is, de az illető egész egyházmegyéjében is kedves és kegyelmes ünnep, Szentséges Atyánk félszázados papi jubileuma, aranymiséje e nemű ünnepek különleges ünnepe az egész katolikus világon. Szentséges Atyánk ez ünnepélyes alkalomból a katolikus világ megemlékezéséből elhárít és mellőzni kér minden külsőséges ünneplést. Megenged és szívesen fogad, sőt ajánl és kér bensőséges, imádságos együttiinneplést. * Folyó évi február 11.-i kelettel a világ főpásztoraihoz apostoli buzdító szózatot intézett. Ebből a megnyilatkozásból legalább a következő néhány részletet idézem : „Mi szükségesebb és üdvösebb, mint Isten imádása és tisztelete1? Lelkünk és testünk együttese, lelkünk adományai és erői Tőle származnak; a napnak fénye, a levegő, a föld terményei, a táplálék, az élet kellemességei és — ami a legfőbb — az égi kegyelem, a szentség segítő- eszközei, az igazság, az üdvösség Tőle vannak; minden javunk az Ő ajándéka... Nincsen távol egyikünktől sem: „mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk“ (Ap. csel. 17, 28.).,, A legbölcsebb és a legkö- nyörülőbb Ő, akár édesen vigasztal, akár ostorozva javít. Valahányszor pedig büntet, méltán szenvedünk, mert „tetteink méltó bérét vesszük“ (Luk. 23,4L); maga a fájdalom, égi gondviselő szándéka szerint, az erények iskolája és az örök boldogság termékeny vetése. Akinek pedig Isten az öröksége és birtoka, annak számára a jó-, vagy balsors csekély dolog, hiszen ha Istent el nem veszítjük, semmi sincs elveszve. Emellett más üdvös eredménye is van az Isten szeretetének az emberek számára. Ellenben a Tőle való elfordulás csak bajokat eredményezhet. Ki ne félne és rettegne az ellenségeskedésektől, a polgárok egyenetlenkedéseitől, háborúk csapásaitól, amelyek az új fegyverek erejével csak fokozottan az utókorra is halálos vészt hozhatnak. Hogy ezek elmaradjanak, üdvözöljük és dicsérjük azokat a kezdeményezéseket, amelyeknek célja, az, hogy az egyes államokat a szövetség minél erősebb kapcsolatai egyesítsék. De mindez könnyen omló és ingatag alapon épül, ha az egész világon nem virágzik a testvéri egymásrautaltság érzése, amely szentté és erőssé teszi az egymásnak kölcsönösen adott és elfogadott bizalmat, alátámasztja a szerződéseket és szilárddá teszi a szövetségeket. Ámde a tapasztalat és a gyakorlat meggyőzően igazolja, hogy az emberek nem érzik magukat testvéreknek, hacsak nem érzik magukat mindannyian ugyanazon 3
