Circulares litterae dioecesanae anno 1949.
X.
44 egyházjogi törvénykönyv a legrövidebben, de a néhány szóban mindent összefoglalva, ezt mondja: „Quodlibet coemeterium sit undique apte clausum et caute custoditum.“ (Can. 1210.) Utalok a Zsinati Határozatok 250. §-ára: „A temetőt, mint szent helyet, tisztelettel kell gondozni és rendeltetésével ellenkező célra nem szabad fölhasználni. A temető állapotáról a község lelkületére lehet következtetni. — Legyen a temető illő kerítéssel ellátva és kapuval zárható.“ Tehát a temetőnek illően bekerítettnek és tisztelettel gondozottnak kell lennie. Nem megrovásképen, hanem fájdalmas megállapításként kell felemlítenem, hogy nem egy helyen sok kívánnivaló van e rendelkezés tekintetében. A kerítés vagy nincsen meg, vagy rosszkarban van, úgyhogy nem is kerítés már. Tudom, hogy most nem oly egyszerű a szükséges anyagok biztosítása e célra. De mégis csak el kell egyszer kezdeni a bekerítést. Talán az egyházközségi költségvetésben biztosítható részösszeg e célra, a temetkezési helyek megváltásából is befolyik valami, esetleg önkéntes adományok alkalmas összeszedése a halottak előestéjén és napján, esetleg a temetőben kitett asztalkán, stb. Elhunytjaink iránt való szeretet és kegyelet legyen e vonatkozásban leleményes és gyakorlati. Ha az idei Halottak napjára már nem is készülhet el a kerítés, a tervnek halogatás nélkül neki kell fogni. A rongált kerítések kijavítása terén ellenben minden lehetőt meg kell tenni már most. A temető egyéb gondozottsága terén is még sokat lehet tenni az idei Halottak napjáig. Az utak tisztogatása, a fák rendbetétele, az egyes síroknak hozzátartozóik révén rendbeszedése és virágosítása, a hozzátartozók nélküli sírok gondozására jó lelkek megnyerése, stb., mindebben a még rendelkezésre álló rövid idő alatt is sokat lehet tenni. Az egyházközségi képviselőtestület egy-két alkalmas tagját, mint külön megbízottakat, kérje fel e kegyeleti teendőknek a lelkipásztor irányítása alatt történő szorgalmazására. Ahol nem katolikus jellegű a temető, hanem községi, a katolikus hívek sírjainak méltó gondozása tekintetében is tegyenek meg minden lehetőt a lelkipásztorok és a hívek. Szent törekvésünk legyen, hogy a temető gondozottsága a plébániai hívek lelkületéről szép bizonyítékot nyújtson. Kérem a lelkipásztor-paptestvéreket, hogy ismétlésképen privátim is, de esetleg az espereskerületi gyűlésen közösen olvassák fel a Zsinati Határozatoknak a házasságról szóló fejezetét (III. 7.). Üdvös lenne minden koronán egy-egy kis részletet átismételni a Zsinati Határozatokból. Most elsősorban és főképen annak a házassági felmentések kérésére vonatkozó paragrafusaira célzok. A ritkábban előforduló esetek elintézésénél tanácsos mindig külön is, újból és újból pontosan átnézni a vonatkozó előírást. A házassági akadályok alól való felmentés kérésénél adják meg mindig pontosan és kimerítően a házasulok személyére vonatkozóan a 171. §-ban előírt ösz- szes adatokat. A hiányos kérvény nyomán szükséges további adatszolgáltatás kérésével időt veszítünk és a munkát fölöslegesen szaporítjuk. Külön is fontosak a házasulok szabad állapotára vonatkozó adatok (nőtlen, hajadon, özvegy). Ha özvegyről van szó, jelzendő az elhunyt élettárs pontos halálozási ideje. Ez nem valami külön gond, mert hiszen a halottlevélnek kéznél kell lennie, illetve helyi adat esetén a halotti anyakönyv könnyen betekinthető. A háborús özvegyasszony házasulok ügye még külön figyelmet is kíván. Jelzendő, vájjon rendes halottlevél van-e, vagy pedig állami holttányilvánítási eljárás alapján kiállított halotti anyakönyvi kivonat. Ez utóbbi esetben ugyanis még egyházi holttányilvánítás is szükséges. E pontban kettőt kérek. 1. A híveknek alkalmas módon való tájékoztatását, hogy háborús özvegyasszony házasuló esetében időben kell jelentkezni a plébánián, hogy a holttányilvánítás ügye elrendezhető legyen. Akár adminisztratív, akár egyházi bírósági úton történik ez, még oly haladéknélküli elintézésnél is bizonyos időre van szükség. És bármennyire szeretnénk a házasságnak bizonyos rövid terminusra kitűzése esetén a feleknek segítségére lenni, az előírt eljárást nem változtathatjuk meg. Tehát a hívek figyelmeztetendők az időben való jelentkezésre. 2. Megkönnyíti és megrövidíti az eljárást a lelkipásztor, ha a háborúban elhalt, vagy eltűnt házastárs személyére vonatkozó adatokat pontosan kideríti, a megnevezett tanukat eskü alatt kihallgatja, illetve ilyen kihallgatásukról gon- I doskodik és a jegyzőkönyveket is mindjárt I beterjeszti. A kihallgatásnál lényeges a 4308. sz Házassági felmentések kérési módja.
