Circulares litterae dioecesanae anno 1948.
XI.
60 „Missa de angelis“, a fiúk maguk lesznek a legboldogabbak. Ilyen alkalmakra, a ministránsünnepé- lyekre hívjuk meg a szülőket is. Lehet, hogy esztendők óta templomkerülő apákat hoz el a kis fiúk első ministrálása vagy fiúk nevenapja, amikor kis barátai és ministráns társai az ő fiúkért ajánlják fel szentmiséjüket és szentáldozásukat. Az élményszerű ministráláshoz hozzátartozik a szép és sok ministráns ruha. Aki tisztában van a gyermek lélektanával, az tudja, hogy az „uniformis“ számára szinte ielkiszükséglet és annak felöltése öröm és rang! Rá lehet őket nevelni arra is, hogy mindig rendben és összehajtva tegyék el a levetett ruhákat. A sok ruhának az a rendeltetése, hogy minél többen ministrálhas- sanak. Aki legalább egyszer nem ministrál hetenként, nagyon könnyen elkedvetlenedik és lassan elmaradozik, pedig az ilyen elmaradozó gyermek a többit is bomlasztja és megbontja fiaink lelki közösségét. Nem baj az, ha hétköznap is négyen mennek ki a mellékoltárhoz és ha vasárnap nyolcán, sőt a „hátul állókkal“ tizenhatan indulnak az oltárhoz. Arra is ügyeljünk, hogy vasárnap, nagyobb ünnepeken csak kifogástalanul ministrálók és példás magavisele- tűek szolgálhassák a szentségi Jézust. Ott van igazi buzgóság és jó ministrásszellem, ahol már hetekkel előbb arról vitatkoznak, hogy ki ministrál az éjféli misén. V. A sekrestyés nevelése. Goromba és durva sekrestyés gyakran szegi szárnyát a ministránsok buzgóságá- nak. Tapintatosan és nagy szeretettel kell türelemre kérnünk főképen az idősebb sekrestyéseket. Vele párhuzamosan kell, hogy haladjon a fiúk szolgálat-készségre való szoktatása is. A sekrestyés állandó és indokolt panasza a ministránsok zaja és rendetlenkedése. Szigorúan meg kell követelni, hogy a sekrestyében csak azok tartózkodjanak, akiket az napra kiírtunk (és a tartalékok). A többiek számára keressünk a templomban a sekrestyéből könnyen megközelíthető helyet és ott hallgassanak szentmisét. Ahol szükség van rá, gondoskodjunk a sekrestyés számára harangozó fiúkról. Írjuk ki ezeket is, hogy ne legyen olyan látszata, mintha most szívességet tennének a sekrestyésnek. Nagyobb helyeken a főministránsok közül állandóan legyen valaki a sekrestyében, aki felügyel a kisebbekre és helyettesíti a sekrestyést (kikészít, ámpolnákat kiviszi, öltöztet, a sekrestyés távollétében felvilágosítást ad a sekrestyében érdeklődőknek, stb. mint ahogyan régen falun mondották: harangozóbojtár). VI. A paptestvérek közreműködése. A ministránsnevelés sikeréhez a templomban miséző valamennyi pap közreműködésére szükség van. A fiúk sokszor panaszkodnak: ennek vagy annak az Atyának nem lehet ministrálni, mert nem hagyja elmondani a ministrációt vagy nagyon halkan mondja. A nagyobbak bizonyosan azt is észreveszik, hogy valaki hanyagul vagy áhítatosan, összeszedetten misézik. Különösen városi nagy templomokban kell arra gondosan ügyelni, hogy a pontatlan misekezdések miatt a hosszas várakozások kedvét ne szegjék a ministránsoknak. Figyelmes szó, szelíd figyelmeztetés és elismerő dicséret nagyban megkönnyíti a ministráns- vezető Atya munkáját és eloszlatják azt a látszatot, mintha a ministránsokkal való törődés csupán ennek az Atyának a magánügye vagy tisztes szórakozása volna és a többi Atyának ehhez nincsen köze. A figyelmetlen és tekintgető ministráns fiú is: összeszedetté válik, ha észreveszi a miséző pap bensőséges magatartását és gondos,, imádságos latin szókiejtését. Rászoktathatjuk a paptest véreket a ministránsok megfigyelésére azzal, ha időnként kérdezősködünk náluk a ministránsok felől. Nemcsak nagy általánosságban, hanem konkréten erről vagy arról a fiúról. Egészen észrevétlenül így válik bensőséges családdá, a szentségi Jézus családjává pap és ministráns. Nem kell arról sok szót vesztegetni, hogy ilyen fiúk között mennyi hivatás ébred, milyen benső és áldozatos lelkű világi munkatárs nevelődik. Lehet, hogy a későbbi évek viszontagsága elsodor közülük néhányat, de tartósan és végérvényesen nem szakadnak el Jézus családjától. Nemcsak a kegyelem hozza őket vissza, hanem megemlékeznek arról a gyengéd és atyai szeretetről is, amellyel irányukban a papok viseltettek. Vác, 1948. szeptember 18-án. f JÓZSEF püspök Kiadásért felel: Dr. Korompay Tibor püspöki titkár. — Kapisztrán-Nyomda, Vác. Felelős üzemvezető: Lőrinez J.
