Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

XI.

58 —

tál lelkűk elbírja az egyházközség, főképen őket érdeklő vagy velük kapcsolatos kérdéseibe. Gondosan kerülnünk kell azonban azt, hogy afféle „kis okosak“ váljanak belőlük.

II. Mit kell tudni a ministránsoknak?

A ministránsokkal való foglalkozásra nem elég a hittanóra, hetente legalább egyszer külön is kell velük találkoznunk. Ennek keretében a kegyelmi életre és az apostolkodásra, mint alapszempontokra való nevelésen kívül a liturgikus ismeretekre oktatjuk őket.

Á külföldi és hazai tapasztalatok alapján ajánlatos a ministráns csoportot három fokozatra osztani. (Egyesek külön vizsgákhoz, próbákhoz kötik ezeket a fokozatokat.) Az elnevezésük még nem alakult ki: nincs általánosan elfogadott és országosan használt terminológia. A legkisebbeket talán ministráns jelölteknek (apródok, al-, segéd-ministránsok) nevezhetnénk. A csoportokra osztás azonban csak ott vezet sikerre, ahol rendszeres ministráns nevelés folyik. A 11 éves, ministrálni még nem tudó fiú szégyelli, hogy ő csak jelölt, vagy apród, míg a 9 éves, régebben ministráló fiú esetleg már felavatott ministráns.

A ministráns jelöltek kiválogatását már az első szentáldozás után, tehát a második osztályban mindjárt az év elején kezdjük el. Gyakorlati tudnivalóikat körülbelül ezekben foglalhatnánk össze: Legyen meg benne a ministráláshoz való gyakorlati készség: rendes testtartás, főleg kéztartás, szabályos térdelés. Tudjon litánián és áldoztatásnál ministrálni. Mielőtt az oltárhoz léphetnének, beosztjuk őket hetente meghatározott hétköznapokon, mint a mi- nistránsokat „figyelésre“, „tanulásra“.

Ministránsnak csak azt nevezhetjük, aki a bizottság előtt a vizsgálatot letette és akit ünnepélyesen felavattak (második fokozat). A ministránsnak tudnia kell kívülről a szentmise összes feleleteit. Egyedül is ministrál. Énekes és szentséges miséken, li- berás misén ministrál. Litániákon, nagymisén, szentségi áldáson kezeli a füstölőt. Egyszerűbb gyermekeknél, akiknek a családban elfoglaltságuk van, kérdezzük meg a szülőket is, hogy engedik-e ministrálni a fiút. Sokszor előfordul, hogy a gyermek

nem maga az oka késésének. Viszont fegyelem lazító, ha bármilyen méltányos ok miatt is, de elkésik valaki és nem büntetjük. A többiek, a fiúk nem olyan megértők, mint mi vagyunk és „kivételezésnek“ tekintik a mi méltányosságunkat. A felavatás előtt a szülőket és a hitoktatót, a templomban miséző Ayákat is kérdezzük még az otthoni és az iskolai viselkedést illetően. Az avatás komolyságának, a ministráció és oltárszolgálat méltóságának és megbecsülésének nagyon árt, ha méltatlanokat is felavatunk, Ebben a csoportban már különösen hangsúlyozzuk, hogy a ministráláshoz nem elég a szöveg megtanulása és a könyv, meg az ampolna kezelése, hanem a ministráláshoz méltó élet a legfontosabb kellék! A felavatásnál útmutatásul szolgálhat a hatvani euch, kongresszusunk alkalmával használt szertartás és diploma.

Főministránsnak nevezhetnénk a harmadik csoportot, amelybe tervszerű nevelés mellett all évesektől kezdődően a fiúk legjava tartozhatik. A gyakorlati tudnivalók: a nagyheti szertartásokon való minis- trálás, a szentmiséhez való előkészítés (beleértve a pap öltöztetését is). Vallási műveltség tekintetében: a teljes katekizmus, különösen a szentmisére és a szertartásokra vonatkozó rész, a templom ismerete (oltárok, képek, szobrok, történeti és művészeti adatok). Magatartása tekintetében: életkörülményeit és családi körülményeit figyelembe véve napi áldozó és tudja a legkisebbeket a ministrálásra tanítani: másszóval: sekrestyés helyettes és ifjú vezető. A főministránsok megválogatásától és „kezelésétől“ függ jórészt a ministráció megbecsülése és a csoport élete, mert ha mintafiúk: kifelé tekintélyt adnak a mozgalomnak, befelé pedig komoly segítségek a kisebbekkel való foglalkozásban és az adminisztratív ügyek elintézésében. Belőlük alakulhat az önkormányzat és a jelölteket vizsgáztató bizottság.

111. A heti foglalkoztatás rendje.

Ma már általánosan elfogadottnak tekinthetjük a ministráns nevelésben azt az elvet, hogy a jelölteket és a ministránsokat csoportokra kell osztanunk. Ezt nemcsak az javallja, hogy ezekben a csoportokban a nagyobbakat foglalkoztatjuk és a vezetésre