Circulares litterae dioecesanae anno 1948.

VII.

és iskoláival szemben kötelezi. Rossz kezelése volna az adott szénák, ha egy pillanatbanaz adott szót úgy próbál juk elintézni,hogy elvesszük az intézményeket. Az nem lenne európai mód, ha - a kötelezettség elhallga- tásával - három évig hivalkodunk a nagylelkűséggel, aztán hirtelen se kötelezettség, se nagylelkűség, sőt magukat az intézményeket egyszerűen a hatalom jogán elvesszük.

Ha a miniszter ur nyíltan elismerte, hogy "a vallás mélyen él a mi népünkben" /Orsz.gyűl.napló 1948,febr.23.571/:azt már aztán népünk mondja és félreérthetetlenül ismételten ki is fejezte, hogy ő a vallásba beleérti, azt is, hogy gyermekei hitvallásos iskolákban nevelkedhessenek. A vallást nem lehet bezárni a heti két órába, hanem ott kell lennie egész oktatásunkban. Mit ér a két hittanóra, ha a történelem, irodalom, természetrajz, természettan, mindennapi ismeretek stb.órákon azt tönkreteszik a materializmus szellemében átképzett tanárok, tanitók.

" A felelőteln rémhírterjesztés, a megfélemlitési hadjárat — és valóságos lelki terror" alaptalan vádját az Egyház elhárítja magától.

Kell-e csodálkozni népünk izgatottságán, ha gyermekeiért aggódó lelke nem lel megnyugvásra a februári és májusi ellenmondással szemben?

Mi iskoláink államositási rohama körül nem mondottuk még ki a fenyítéket; nem is mondjuk ki, hacsak rá nem kényszerítenek minket az erőszakos terv végrehajtásával.

De lelkiismeretünk nem engedi, hogy - amint már elkezdődött - tanitóinkat hivatalos lelkiismeretlenseggel, a harminc ezüst pengésével az esküszegés szörnyű örvényébe sodorják vagy kergessék bele, aztán ilyen bélyeggel, fölséges tanito-nevelő hivatásukra méltatlanokká és alkalmatlanokká válva, tanitsák, neveljék, hithü katolikus szülők és a haza szemefényét.

Emelt fővel ismételjük Isten és az ország közvéleménye előtt, hogy a nekünk tulajdonított lelki terrornak mi megrendült szemlélői és nem cselekvői vagyunk. Népünk tudja, mint folyt hiveink pártokba, tanítóink eskütiprással kezdődő mozgalmakba erőszakolása. A váci egyházme- __

g

yei fő tanfelügyelő köriratának idé zé se megcsonkítva történik; nem is csoda, ha igy tarthatatlan következtetés jön ki belőle. így csak akkor szokás érvelni, ha az ügy ismerőit megvetjük, a nem ismerőit pedig félrevezetni akarjxik.

Nem sajnáljuk a miniszter ur segítségét az állásából elmozdított szerencsétlen plébánostól; csak megállapítjuk, hogy ügyével kap^ csolatban megsértették az Egyház kormányzati szabadsagát. Szivesen láttuk volna ugyanezt a nagylelkűséget a most fennen hirdetett kötelező hitoktatás mellett tüntető, de ép a miniszter ur helyeslésével internált szegedi diákok? vagy olyan tiszteletreméltó papjaink érdekében, a- kik éveken át sínylődnek még a szentmiseáldozat vigasztalása nélkül is börtönökben, táborokban, aztán egyszercsak - kellő ok hiányában - egészségileg tönkretetten eleresztik őket. De védelmet nem kapnak a vallásügyi miniszter úrtól, amint a rabok, betegek mellől máról-holnapra kiűzött irgalmas és egyéb szerzetes nővérek sem; pedig talán nem találnák többet a teherlapjukon,mint a tüntetőén zászlóra tüzöttekén. Ahol neki helyet készítenek, ott érdemes papok egész sorát B-listázták. Nem hiány-— zott az okok közül papi mivoltuk.

Az a vád, hogy iskoláinkban százezrével vannak tankönyv nélkül tanulók, visszahull azokra, akik idejében benyújtott tankönyveinket hónapokra elhevertették, hogy a maguk tetteiből fonják meg a vádat az Egyházi iskolák - úgy mond -"tankönyvnélküli elmaradott állapota"-miatt az Egyház ellen. Egyébként olyan vádat emel, amit a vádló az állami iskolákról is elismer:"Tagadhatatlan, hogy nincs elegendő tankönyvünk"

/Orsz.gyűl,napló 1948.fehr.23. 578/.

"Országos méretekben folytatjuk az elhanyagolt iskolaépületek kijavítását és az uj iskolák épitését", - mondja a nyilatkozat.Eddig se akadályozta ezt az Egyház. Sőt! A hivek a maguk erejéből tették is, ahogy ép a miniszter ur ezt elismerte:"Mint vallás-közokt.miniszter boldog lehetnék, ha állami iskoláink olyan jókarban lennének,mint fele- -— kezeti iskoláink közül igen sok" /M.Nemzet 1948.jan.13,1/. Az 1948.ápr. 17-20 közt tartott országos találkozón nyilvánosan megismételte, h<^gy