Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
X.
Vegyük fel a küzdelmet az elharapódzó magyar hibákkal : a káromkodással és gyűlölködéssel. Olyan nemzeten, mely istenkáromlásairól híres, nem nyughatik Isten áldása. A rágalmak, a feljelentgetések, a deportálások korszakát éljük. Midőn ettől szabadulást, igaz békét, szebb jövőt kívánunk, el ne feledjük, hogy ennek ára a keresztény szeretet, a megbocsátás, a gyűlölet elfelejtése. Sokszor tekintsünk a kereszt tövében is szelídlelkű Fájdalmas Anyára. így érdemeljük ki a békét. A bosszúforralók nem békéinek meg soha. Az ellenségek ellen legjobb fegyver, ha megtanulunk értük imádkozni, jót tenni; ha legyőzzük a rosszat a jóval, mint az Apostol tanítja. (Róm. 12, 21.) Testvéreink ! Tudjuk, milyen nehéz ez egy letiport népnek, hisz minden jajotok, minden keserű emléketek, minden nélkülözésiek nekünk is fáj, sajgó sebet üt a mi lelkűnkön is. Jézus Szívének ellenségekért is fohászt sóhajtó hősi ütemét olyan nehezen veszi át gyarló természetünk ! De ezt a Szívet kell kölcsön kérnünk, hogy Isten fiaihoz méltó érzések lüktessenek bensőnkben. Értsétek ezt szószerint! oda kell lépnünk az áldoztatórácshoz, s kérni az Örök Atyát, hogy mindennapi kenyerünket adja nekünk nap-nap után. Ázt a kenyeret, mely Krisztu-Teste, melyet ha magunkhoz veszünk, valósággá lesz a képletes beszéd : az oltáriszentségi Jézus Szíve dobog mibennünk, s lassan átalakít, hogy úgy érezzünk, mint Isten akarja ; — azt kívánjuk, ami Isten előtt kedves ; — az után lelkesedjünk, ami Isten szemében nagy és értékes. Nemzetünk Édesanyja, a Boldogságos Szűz, e titokzatos Kenyér erejével akar bennünket átalakítani, hogy erőssé, naggyá tegyen. Legyen ezért a Boldogasszony évében lelki életünk egyik főigénye az Oltáriszentség. Nélküle nincsen átalakulás. A mai bajok bűiiökből táplálkozó gyökerét csak az Oltáriszentség szeretetének tüze tudja kiperzselni lelkünk mélyéből. b) Meg kell újúlniok Krisztus törvényei által a magyar családoknak. Fel kell hagyni a nemzetgyilkos magyar egykével és minden olyan bűnnel, mely sérti az Isten életadó jogait, meghiúsítja a házasság elsőrendű célját, mely nem más, mint a gyermek. Amíg annyi csalódás, annyi szerencsétlenség után is jobban bízunk emberi okoskodásokban, számításokban s félünk Isten törvényeitől, addig hogyan várhatjuk, hogy segítsen rajtunk az Isten? Isten csak a törvényeihez fenntartás nélkül ragaszkodó családokra enged szebb jövőt épülni. Tragédiánk ott van, hogy az ilyen családok ijesztően megfogytak nálunk, pedig mit jelentene az ilyen szülők minden fohásza, milyen kincs ártatlan gyermekeik minden imádsága. Hiszen a gyermekek alku nélkül való elfogadásával az élet száll a földre, az a legdrágább kincs, melyért még az Isten egyszülött Fia is feláldozta magát. Olyan népért, ahol sok a gyermek, sok az örök éiet várományosa, sok az őrzőangyal, — az Isten megtesz mindent. Isten csak azt a nemzetet törli el a föld színéről, mely önmagát népteleníti el. A magyar családok szellemének megújulásából fakad majd ifjúságunknak az az idealizmusa, hogy odalépjen Krisztus oltára elé s vele együtt feláldozza életét, mint pap a magyar népért. Mindannyian tudjuk, mennyivel könnyebb az út Isten felé, ha hivatásához méltó lelkipásztor irányít feléje. Merítsetek hát áldozatkészséget ti édesapák és édesanyák a Szűzanya leikéből, ne sajnáljátok gyermeketeket Istennek odaajándékozni ha hivatást érez s az Isten százszorosán fizet vissza már itt a földön nektek, a magyar nemzet pedig újabb fényszórót kap a hit világosságával a boldogulás, a szebb jövő felé. c) Törekednünk kell, hogy Mária országának közösségi élete is megújuljon Krisztus törvényei által, mert Mária népe evangéliumellenes törvényekkel : ellentmondás. Milyen messze van tőlünk ennek megvalósulása ! — gondoljuk talán magunkban. Igen, ma még így látszik, s ezen a világon mindenestül nem is valósul meg soha, de hogy 5
