Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

A Szentírás ezen útmutatása alapján az Egyház minden hívét szeretetteljes, meleg kapcsolatba hozza Krisztus Anyjával, Máriával. Ez minden katolikusnak közös vonása. A magyarság azonban a történelem folyamán mint nemzet is találkozott Máriával, Szent István országfelajánlása révén. Történelmi kútfőink legősibb és leghitelesebb lapjai beszélnek Szent István király borús utolsó napjairól, midőn az egyedül kivezető utat az isteni Gondviselésben látta és a Szűzanya keze által arra bízta koronáját. Máriának adta országát örökbe. Ettől kezdve nevezték őseink magukat Mária népének, Máriát pedig királynőjüknek, régi magyar nyelven Nagyasszonyunknak. így mondjuk ezt ma is mindennapi imádságunkban, eltérően minden más nemzettől: «Asszonyunk Szűz Mária ...» mert ezzel a szóval «asszony», a régi magyar nyelvben az úrnőket, csak a királynőket illették. Mi magyarok tehát a Szűzanyával a történelmi múlt címén is kapcsolatban vagyunk. Nem lehet jó hazafi, aki megtagadja őseit, nem lehet jó magyar, aki nem tiszteli hazájának Nagyasszonyát. Még a protestáns erdélyi fejedelmek is Mária képét verették pénzeikre, annyira kitörölhetetlenül bele volt vésve a magyar köztudatba, hogy Magyarország Mária országa.

Kedves Híveink, Magyar Testvéreink 1 Ne gondoljátok, hogy ez a kapcsolat az égiek és földön lakók közt csak amolyan üres szólam, jelentőségnélküli képzelgés! Amilyen fölséges hatalom a mi Istenünk, annyira leereszkedő is. Azt akarja, hogy megtalálhassuk Őt, azért alkalmazkodik hozzánk. Ahogyan mi gondolkozunk és cselekszünk, úgy válaszol arra jósággal, megértéssel, hűséggel, de ha kell, fenyítékkel és büntetéssel is, mint a Szentírás szava mondja : «Kegyes vagy a kegyeshez, szeplőtelen a szeplőtelenhez, tisztához tiszta vagy, hűtlenhez hűtelen vagy» (17. zsoltár).

Szent István szövetsége azért érvényben volt és érvényben van ma is az égiek előtt. Történelmünkre, nemzeti létünkre kiható természetfeletti tényező, nem ugyan a közvetlenül ható természetes történelmi erők munkájában, de igenis a történelem kulcsait kezében tartó Isten történelemintéző gondolataiban ma is számba veszi ezt. Hogy Isten így belenyúl a történelembe, arról meggyőz a Szentírás számtalan része. Valamikor egyetlen nemzet volt Istennek választott népe. A keresztség minden nemzetet beleolt Krisztus életébe, s ezáltal minden keresztény nép hordozója lesz a választott nép örökének. Az Ószövetség történeteiből tanulmányozhatjuk, mint törődik Isten azzal a néppel, mely kezébe tette le sorsát. Mint áldja meg vállalkozásait, ha hűséges, — mint engedi, hogy vesztébe rohanjon, ha elszakad tőle, — mint irgalmaz neki és megóvja a végső pusztulástól, ősei hűségére való tekintettel.

A keresztség révén mi is a keresztény népek családjába, Isten választott nemzetei közé tartozunk. Tanuljuk meg a Szentírásból, hogyan gondolkozik Isten nemzeti erényekről, bűnökről.

Akkor megértjük annak a magyar nemzetnek nagyságát, mely hitében egységes, égi Királynőjéhez hűséges volt. Megértjük annak a IV. Bélának sikerét, aki megújította Szent Istvánnak a Boldogságos Szűzzel való szövetségét, mikor a romokban heverő ország újjáépítéséhez fogott. A középkori magyar nagyhatalom megalapítója pedig az a másik uralkodóház lett, melynek Mária-tiszteletét ma is hirdeti a híres máriazelli búcsújáróhely, a gazdagon megajándékozott aacheni székesegyház az ősi magyar kápolnájával. Mária előtt, mint az ország királynője előtt való hódolatát bizonyítja a szepes- váraljai templom falfestnénye. Ez a kép a magyar király koronázását ábrázolja, de nem a főnemesek kezéből nyeri el az uralkodói jelvényét, hanem az égből lehajló Szűzanya kezéből. így gondolkozott hatalmának alapjairól egyik legnagyobb királyunk, Nagy Lajos. Nagyasszonyt tisztelő népnek küldött az Isten Szent Lászlót, Hunyadiakat, ha küzdött az ellenséggel. De megértjük ebből a történelemszemléletből a nagy magyar tragédiákat is. Megértjük, hogy miért kellett elbuknia Mohácsnál annak a nemzedéknek, melynek vezető rétegéről a magyarság iránt annyi rokonszenvet mutató, s megmentése érdekében annyit fáradozó pápai követ ezt a jellemzést volt kénytelen adni: «Ha Magyar2