Circulares litterae dioecesanae anno 1947. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
VIII Kedves Híveim ! Május 13-án fővárosi buzgó híveim hatalmas tömegével imádkozva, együtt emlékeztünk a Szikla-kápolnában és környékén arra a jelentős harmincadik évfordulóra, hogy az Űr 1917. éve eme napján a Boldogságos Szűz megmutatta Szeplőtelen Szívét a három romlatlan gyermeknek, hatalmas, több tízezres tömeg imádkozó együttlétében Fatima határában. Szeplőtelen Szívén át engesztelési sürgetett az emberi lelkeknek a kárhozatból való megmentésére, az Istennek a bűnök egekig csapkodó, vakmerő és örvénylő áradata miatt gyűlt haragjának lecsillapítására és távoztatására. Nyugodtan kapcsolódtunk bele az engesztelés áramába, hiszen az engesztelésnél alig van érthetőbb és természetesebb valami a hivő lélek előtt. Hogy Fatima üzenetébe kapcsolódva ezen a napon engeszteltünk, az is érthető, hisz öt évvel ezelőtt a fati- mai jelenés negyedszázados évfordulója esztendejében, 1942-ben, Szentséges Atyánk is felajánlotta az Egyházat és az emberiséget a Világ Királynője Szeplőtelen Szívének. Akármennyire hatalmas tömeg engesztelt is ott velem alázatosan, bűnbánóan, mégis csak egy része volt az főegyházmegyém hivőseregének. Márpedig nincs hőbb főpásztori vágyam és óhajom, minthogy egész főegyházmegyémet járja át az engesztelés lélek- és országmentő árama és főegyházmegyém, főváros és vidék, legyen az engesztelés tűz- és gyújtópontja. Ha híveim jó és buzgó engesztelők, nyugodtabban nézhetek földi életünk és eljövendő ítéletünk elé. Ezért szólok újból kedves mindnyájatokhoz az engesz- telésről. A karácsonyi engesztelő körlevelünk alapvető gondolatait csak érintőleg idézem emlékezetetekbe. Az epgesztelést a kinyilatkoztatás és a magyar történelem sürgeti, no és a lelkek, a társadalom bűnökben fuldoklása. Általános engesztelést hirdettünk meg 1947 irányelveként minden katolikus egyén, család és intézmény körében. Megjelöltük a módozatokat is. Most részben számonkérésként, felújításként, de egyben elmélyítésként is ajánlom figyelmetekbe az akkori tanításokat és útmutatásokat. Az engesztelésen ne gondoljatok el valami új vallást vagy egyesületi irányt és életet, amely feleslegessé tenné eddigi vallási életünk gyakorlatait és lélekzetvéte- leit. Nem, ez az engesztelés az igazi val- lássoság egyik legszebb virága. Amióta a bűn megjelent a földön, az Isten és ember kapcsolatának, a vallásnak mély hulláma volt és marad is mindenkor az engesztelés. A végtelenül szenthez a bűnös csak bűnbánattal, megtéréssel, tehát legigazibb engeszteléssel közelíthetett és közelíthet. Ma egyre növekvően, minden határt túlhaladóan eláradt a bűn (Róm. 5, 20) a világon kiterjedés, súlyosság és mélység tekintetében. Ennek ismeretében nem vonakodom kijelenteni, hogy _a Getszemani kert gyötrelmében, a Fájdalmas Anya héttőrű szenvedésében 1947 szomorúan kiemelkedő szerepet vitt. A keserűség kelyhét csordultig töltötte meg. Ha beállítjuk 1947-et a Tízparancsolat, az Egyház ötparancsa, a főbűnök, égbekiáltó, Szentlélek-elleni és idegen-bűnök tükrébe, rövid elmélkedés is fájdalmasan sötét képet ad. Egészen ránkborul az Olajfák- hegyének és a Golgotának sötét gyásza. És az a megrendítő, hogy az emberek milliói nem akarják mérlegre tenni, mi Istennek és a halhatatlan léleknek a halálos bűn ; micsoda kifosztást, minő le- végzést hoz a kárhozat hetyke, könnyelmű megrendelése és megkockáztatása : az örök boldogságot elveszteni és örökre elveszni ! A Krisztus Király helyett a bűn uralkodik. A bűn kárhozatot, Jézus pedig
