Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XV.

- 2

Tört remények.

Hiába várunk békét, hiába várjuk a borufellegek távoztát, h£ zánk sorsának jobbrafordulását, keresztjeink könnyebbségét, a világ minden égtájáról sűrűsödő fohászok meghallgatását, a foglyok szabadulását. Hiába áhitjuk a magyarüldözés megszűnését, a kétségek és bizonytalanságok eloszlását, mezeink termőerejének visszatérését, a törvény és igazság diadalát, a kemény szivek megenyhülő3ét, az éhe- zőkz^kielégülését, a kolduscondrák eltűnését, a sorvadok életrekelé- sét, a betegek gyógyulását, a bűnösök észretérését, a szomorúak vigasztalását, a végsőt vonaglók visszatérő életét. Amig a bűnös Magyarország fölé nem magasodik az imádkozó-bűnbánó arccal - minden más helyett - az Isten felé forduló, a természetfelettihez visszatérő, a lelkileg megujholó Magyarország, addig adjunk fel ezekkel a reményekkel.- Ahol a mi reményünk él..

Ha már a földi remények megint igy elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül /” Ap.csel.XII.5./, amig meg nem kapjuk, amig meg nem találjuk és amig a béke országa meg nem nyílik nekünk. /Máté XXI. 23,/. Mi, hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élet tel.

Vannak, akik kitartóan, buzgón imádkoztak és engeszteltek népünk körében. A légitámadások idejéből a városokban sok megható és felejthet at len imaegyüttesről tudunk. De félő, hogy ebből sok immár a múlté és hogy többen vannak, akik lélek nélkül imádkoznak, vagy tán rég elhalt ajkukon földi édesanyjuk és az Anyaszantegyház imaélete. Voltak, akik népgyüléseken virtuskodva emlegették, hogy ők bizony nem keresték az Istent a világháború végső felvonásában sem. Vannak, akik vigadni, dalolni se szégyellenék népünk szinte halálos vonaglása idején, mások bambán viselik az idők sürü és caontig-velőig ható ostor- osapásait. Szenvedésüket nem teszik engesztelő erejűvé és érdens-z érzővé, Vaksággal és tompultsággal megvert Járassálénként nem ismerik meg látogatásuk idejét. / Luk. XIX, 44./.

./