Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

i

— 44 zia pannonhalmi apáttal, Szent Adalbert I prágai püspöknek, Szénit István megke- resztelőjének és népünk térítőjének fél- testvérével, aki most a szent király római Jöveteként ugyanott vesztegel. Razín hangolni kezdi barátját, hogy jöjjön térítőnek Magyarországra. Szent Gellért mosolyogva elveti a gondolatot. De azt elhatározza, hogy csakis a Szentföld biztosabb elérhetése végett útbaejtí hazánkat. Pécsre érkezik. Bonípert püspök és a nagynevű Asztrík, pécsváradi bencés apát még mindig hiába érveltek a magyar térítés műve mellett a vendég előtt.

Augusztus 15-ére, a Nagyboldogasz- seony-napi törvénykezés idejére a püspök ée az apát magával viszi őt Székesfehérvárra Szent István királyunkhoz, akinek tetszését tudományával és erényeivel megnyeri. A király el sem engedi és kine- j vezi első marosvári püspökké. A Szent szinte megkövültén hallgat, mert most már a harmadik-negyedik ellenző és hozzá, a komoly, nagy király áll eléje a Szentföldre vezető úton és egyre mindig Magyarország kerül szembe a Szentfölddel, Most már maga is a Gondviselés tervét látja itt érlelődni és a két-három éve ápolt tervét végleg eltemeti, hogy a Szentföld helyett Magyarország legyen neki és nekünk Szentföld.

Szent Gellért a szent királlyal a következőkép alakította az új szentföldet.

II. A nagy életfények.

1. Szén] istire nevelője és püspök.

Apostoli királyunk megbízásából és parancsából, mint tanító és nevelő az ő szemefényét, a trónörökös Imre herceget Árpád-házunk gyöngyévé, országunk ékévé, a magyar ifjúság legszebb példaképévé nevelte a legfogékonyabb 8—16, években. Magyar Törvénykönyvünkben olvassuk azt az oktatást, amelyet Szent István és Szent Gellért együttesen adtak Szent Imrének. így nevelődött a leendő király Isten szolgájává. Ki méri fel annak a szerepnek nagyságát, amelyet Szent Gellért

azzal a ténnyel ezer év magyar ifjúsága mellett betöltött, amikor Szent Imrén keresztül ifjúságunknak is tetszett a testi és lelki tisztaság, a serdülőkor kimérítetlen szépsége, úgyis mint egetvívó liliom, úgyis mint a komoly és méltóságos házaséletnek fundamentuma ? A fapaíota deszkahasa dékain nemcsak a királyi apa nézdeli Szent Imre átszellemült imáját, hanem a verőfényes és gyászbaborult századok magyar ifjúsága is. Amikor biztosította már Szent Imre haladását a lelki ' életben. Szent Gellért remeteségbe Bakonybélbe vonult, ahol imádkozott, bőj tölt és virrasztóit hét éven át.

Ekkoriban a hosszútűrő király Szent György vitéz és vértanú segítségével, Csa- nád főúr hivő seregével, a nagyőszí síkon vívott éjjeli csatában leverte a szembehelyezkedő Ajtony magyar nemzetségfőt.

így 1030 tavaszán a marosvári püs* pök indulhatott már egyházmegyéjébe, papok és szerzetesek kíséretében. Az utóbbiak sorában van 12 bencés, akik közül 7 tökéletesen beszél magyarul. A nép tódul a vidékről Csanád városába megke- resztelkedni. Másfél évtizedes püspöksége alatt az egész lakosság keresztény katolikussá vált. Az új hívők állhatatosak voltak az imádságban, erősek a hitben, az Ur Jézus szereteiében és amire a püspök oktatta őket, buzgók az álamizsnálkodásban, amely — tanítása szerint — úgy törli el a vétket, mint ahogy a viz eloltja a tüzet. Szerzeteseivel szekéren járta egyházmegyéjét. Ez az út volt — mint nagy történetírónk, Karácsonyi János mondja — az igazságnak és polgárosodásnak diadalmenete. Épültek a templomok, folyt a keresztelés, bérmálás, a plébániák szervezése. A már 30 éve virágzó, dunántúli kereszténység adta ide a magyar papokat.

A Dunántúlról és külföldről építőmestereket, kézműveseket, művészeket hozatott, ezek végezték az ipar és művészet úttörő munkáit, A vad lovak legelőjeként ismerős marosi és temesi tájak aranykalászos rónák lettek. A földműveléssel szabályzatuk szerint is foglalkozó szerzetesek