Circulares litterae dioecesanae anno 1946. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

I.

2

titkárságon, tárgyaltam a különböző kongregációkkal. így a Szentatya ismerte már azokból hazánk jelenét, minden baját, keresztjét. A találkozást egész hűséggel, nehéz papírra vetni. Elég annyit mondanom: a háború erőszakától elszakított szeretetszálat Rómában hamar megtaláltam. Megindító szeretet, jóság és együttérzés volt az Atya szemében, szavaiban, tetteiben. Atyai üzenetet is hoztam számotokra:

„Örülök, hogy eljöttél Hozzánk. Örülök, hogv a magyar nép, amelyet 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszuson megszerettem, szivembe zártam vonzó vallásosságáért, ma a kereszt árnyékában is ragaszkoáik hitéhez."

És ekkor mély tisztelettel engedelmet kértem és azt mondottam: És örül Magyarország, hogy Isten kegyelméből Szentséged, a Szent Péter, a Vatikán, az örök város egészségesen és épen, sértetlenül túlélték a világháború szörnyűségeit.

És ti, annyi szenvedés közt tudtok örülni ennek? — kérdezte meghatódottan a Szentatya. — Örülünk és reménykedünk — feleltem —, hogy a letört emberiséget és a föld népei közt legmegviseltebb magyar nemzetet meggyógyítják a világot és történelmet túlszárnyaló, felülről megóvott értékek. Megköszöntem b. Margit szenttéavatását és a Szent Jobb hazasegítését a Szentatyának. Úgy örült gyermekei örömének, ahogy ez csak a jó Atyának a sajátja.

„ Vidd el atyai megelégedésemet és áldásomat a püspöki karnak, a papságnak, az egész magyar nemzetnek!" Külön áldást adott a Szentatya kíséretemnek, házamnak, két papnöveldémnek.

A szeretet tettekben is megnyilatkozik, az osztrák és olasz területekre sodródott magyarokat a Vatikán jelentős, saját pénzbeli segítségével és kieszközölt készletekkel tartja fenn és menti meg a pusztulástól!

Az Újév hajnalán azzal közlöm mindezt Tisztelendő Papjaimmal és Kedves Híveimmel, hogy amikor az óév elmúlása minden földiek silányságára és értéktelenségére utal, emeljük lelkünket Ahhoz, akinél nincs változás, aki mindig ugyanaz, akinek évei nem fogynak el soha (Zsid. 1, 11 — 12). Egyszülött Fiához, a Karácsonykor megszületett Megváltóhoz, aki az Atya dicsőségének fénye, valójának a képmása és akit az Atya mindenek örökösévé rendelt. Szereti az igazságot, gyűlöli a gonoszságot (Zsid. 1, 2—3, 9). Figyeljetek az Egyházra, Jézus egyetlen üdvösségintézményére, mint hegyen épült városra, mint tartóra helyezett világosságra (Mt. 5, 15), mint új élet Pharosára (Ezdr. II. 10, 14), hogy ennek hitbeli és erkölcsi útmutatásával a most eluralgó istentelenséget és bomlasztó szenvedélyeket, a test kívánságát legyőzve mint az Egyház tiszteletreméltó gyermekei az Üdvözítő kedves, tiszta népe, józanon, igazán és jámborul éljünk az új esztendőben és így várhassuk gyötrő helyzetünkben, legégetőbb ügyeinkben a meghallgattatást, majd a boldog reménységet és a mi üdvözítő Jézus Krisztusunk dicsőségének eljövetelét (Tit. 2, 12—14). Amen.

Esztergom, 1946. január 1.

f József s. k.

bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek.

Nóta! Felhívom T. Papjaimat, hogy e íőpásztori szózatot a kézhezvételt követő vasárnapon a szószékről felolvassák.