Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XV.

A magatok körében élő rászorultakat is testvéri szeretetekbe ajánljuk: a rokkantakat, özvegyeket, szegényeket, betegeket, letörteket; a Napközi-otthonokat, népkonyhákat állítsátok fel a nagyobb helységekben, amennyiben szüksége mutatkozik, a hívek és hatóságok adományaiból.

Kedves Híveink! Ismerjük népünk jó szivét a múltból, jobb időkből. A zalai -falusi házakhoz nem ok nélkül építettek úgynevezett koldus állást. Amikor a család asztalhoz ült, itt kapott meleg ételt, jóságos szót az ismeretlen vándor is, aki sohsem távozott üres kézzel a magyar családi szentélyek közeléből. Ezek mindegyikében voltak olyan szivek, akikről Vörösmartynk — édesanyjára gondolva — írja:

„Ha néki van, másnak is jut.

Jobb időkből rossz szokása,

Hogy a könnyeket ne lássa,

Megfelezni kis kamráját S maga gyakran szükséget lát.“

Juttatott a magyar idegenbe is.

Ha az elmúlt években a németektől megszállt és nyomorgó nyugati országoknak a megmentésére Magyarország adta a világszerte gyűjtött alamizsna 70%>-át, most azok megmentésére, akiknek a nyomorát szemléljük, akik vér a vérünkből, csont a csontunkból, akikkel nem a harmadnap, de ezerév jó- és balsorsa fűz össze bennünket, és akikből egyetlen' életnek elvesznie nem szabad, az irgalom és áldozat hősiességét kell latba vetnünk a nemzeti szerencsétlenség, az idők maró kegyetlensége idején.

Bizton reméljük, nem kell mondaniok szenvedőinknek a részvétlenség miatt: „Közel a nyomorúság, és nincs ki segítséget nyújtana (Zsolt. 21, 12). Ellenkezőleg! Rajtatok keresztül valósul meg az írás szava: „Az Úr sebet ejt ugyan, de be is kötözi, megver, de keze gyógyít is (Jób 5. 17—18). Ti lesztek a sebek bekötözöl', az Isten gyógyító keze is, az irgalmas szamaritánus is. Szivetek 'irgalma révén mondják el majd sokan az Úrnak: „Vára voltál a szegényeknek, szorongatásában vára a szűkölködőnek, menedéke a viharban“ (íz. 25. 4). Az irgalmas szeretettel elérhetjük, hogy Isten ennek érdemére tekintettel ezer akadály ellenére is inkább hazasegíti majd fogságban sínylődő szeretteinket. Magunknak megszerzi a bűneink kiengesztelését, így leszünk méltó követői Jézusunk irgalmas Szivének, az őskeresztényeknek, Szent Márton püspöknek, alamizsna-osztó Szent István királyunk, és Szent Erzsébet asszony hős szeretetének. így könnyűjük, enyhítjük meg a magunk számára az Ítélet nagy napjának borzalmas félelmetességét, hisz, amit embertársainknak teszünk, magának Jézusnak tesszük.

Ahogy Márton hitujoncnak visszaadta az Üdvözítő a félköpönyeget, nekünk is visszatérít bőségesen minden irgalom-áldozatot.

Rossz időket élünk; de vigaszos gondolat, hogy az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek kedves idejét, az üdvösségbiztosító napokat (Kor. II. 6, 2.) is éljük ugyanakkor. Az irgalmas szeretet nevében kérjük és várjuk azt is, hogy a lelkipásztorok külön lelkipásztori felkarolásban és lelkigondozásban részesítsék a foglyokat és az inter-