Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XIV
XIV. Kedves Híveim! Megnehezedett az Úr keze felettünk (I. Kir. 5. 6.) Ha a mi fájdalmunk ma lármás és neszes volna, egekig csapkodna az ama keresztek alatt, amiket egyének, családok, falvak és városok, társadalom viselnek az egész magyar földön. Mégis azt kel! mondanunk, hogy nem a mi keresztünk a legnyomasztóbb és nem a mi sebünk a legégőbb. Főegyházmegyénk jelentős, északi részéről, amellyel több, mint 900 éven át éltünk együtt a szent hit és megszentelt hagyományok édes közösségében, leírhatatlan szenvedések hire érkezik a fertőzött világszellem-szülte gyűlölet és bosszú nyomában. Végzik ezt ama eszközökkel, amelyeket a szerencsétlen zsidókon próbáltak ki és rajtuk még az internáló táborból visszatérésük után is egyre alkalmaznak. Ugyanezen eszközökkel, nagyrészt ugyanazon emberek, csak más keretek közt és más színekkel, a nemzeti szocializmus szellemétől hajtva, már hétek óta üldözik a keresztény magyarságot. A nyár és ősz folyamán sűrűn érkeztek főhatóságomhoz megrázó jelentések a kiutasítások, bebörtönzések, 'gyüjtőtáborba-utalások, az embertelenségek beláthatatlan sorozatáról. Beteg asszonyokat csendőrök visznek el ágyúkból; tüdőgyulladásos öregekkel szemben nincs kímélet és maradás még orvosi bizonyítvány esetén sem. Okot nem mondanak, kihallgatás nincs. Az új helyzetben szerzett bőrbetegség, vérmérgezés és gyomorfekély sem ment ki a gyüjtőtáborból Ártatlan csecsemők halnak meg az internáló táborokban. Fegyveres csendőrök kísérnek falvakon, városokon keresztül kedves nővéreket és Isten szolgáit fogdába és az új, fegyverszüneti határokra. Eddig 37 magyar katolikus papot, köztük csehszlovák állampolgárt is, utasítottak ki; egyelőre nem ismeretes a hónapok óta gyüjtőtáborökban és börtönökben sínylődő lelkiatyák teljes száma. Hónapok óta a nap minden órájában, főként éjtszaka megfeszített idegekkel várják százezrek az elkövetkezendőket. Egyik jelentés szerint Ipolyság táján 500-an felül meneteltek kiutasítottak a bizonytalanságba d. u. 5 órától reggeli Ve 6-ig; soraikban pólyások vannak és aggastyánok, szülők 4—5 apró gyerekkel és minden nélkül. Amikor végre megállhatnak, ablaktalan és ajtótlan ház jut rövid időre osztályrészükül. A templomok istentiszteletébe templomkerülő emberek közbejöttével belenyúl a politika; a szülőktől elveszik a katolikus és magyar iskolákat és idegen iskolákba erőszakolják a gyermekeket. Megszentelt szobrokat rombolnak templomok előtt és házak ormán. Családi vagyonokat foglalnak le, egyesületeket oszlatnak fel, magyar cégtáblákat zúznak-törnek össze. Feldúlják a plébániák ősi levél- és irattárát, elviszik berendezését. Százados múltú, elődök hosszú sorának örömével, bánatával megszentelt családi szentélyek kifosztva, lakóik űzött vadakként toloncútra kelnek. Akik az emberség*'S nagyvilág felzúdulására esetleg maradhatnak, félő, hogy tiszta magyar községekben sem jutnak magyar paphoz, magyar iskolához és így a világszerte örömmel elfogadott emberi alapjogokat, köztük az Atlanti Charta által kifejezetten meghirdetett vallásszabadságot ép most, a XX. században veszítik el. Megverik a pásztort, hogy elszéledjen a nyáj. (Mt. 26, 31.) Ez a nyáj pedig nagy magyar néptömb. De meg kell örökítenünk az ezeréves történelmi magyar pap mostani erényét is: jó pásztorként a végsőkig kitartott hívei mellett és csak fenyegetésekre, a kényszernek engedve távozott mindegyik. De voltak, akik újból visszatértek a gyötrelmek világába. A hívek is dicséretesen kitartottak üldözötten is hűséges pásztoraik mellett. Egyszerű szlovák asszonyok a ledöntött szobrokat megkoszorúzták, elűzött papjaik védelmére kiálltak. Nem az ő hibájuk, hogy időlegesen a gyűlölet föléje kerekedett szeretetüknek. Miért közlöm ezt a fájó helyzetet veletek, Kedves Híveim ? Nem azért, hogy a gyűlölet lángra lobbanjon Bennetek. Elég a gyűlölet már! A szabadságjogok kezelésének, a gyengébbekkel való bánásmódnak kiáltó, vádoló és elrettentő példája ez, amely sorsát magában hordja. Ide bizony a félelemtől és nyomortól az embert mentesítő világ még nem érkezett el. Inkább együttérzés és részvét ébredjen szívetekben a lelket14
