Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XIII.

58

constitutio diruta, nosipsi in pulverem redacti, quod in perditionem nostram inservit, demandatur nobis.“

Mintha Pannonia nagy fiának, a papok gyöngyének, Szent Márton püspöknek kora elevenednék meg előttünk, amelyről az egykorúak írják és mi imádkozzuk: „Invadunt gregem lupi rapaces, crudelissime in membra Ecclesiae saevientes.“ His addere possem : Praeprimis spes nostra,juventus utriusque sexus, eiusque educatio et societates nostrae periclitantur.

Rebus sic stantibus, kívánom is Tőletek az engedelmességet, a feddhetetlenséget, az őrködő gondviselést az Úr nyája felett. Ennek a nyájnak legyetek jó pásztorai, akik ismerik juhaikat és látva közelíteni a veszedelmet, nem engedik megszéleszteni, szétzavarni és elragadozni a juhokat, értük vérüket is szívesen ontják (János 10, 11).

Miért csüggednénk a harcban, hiszen Krisztusnak, a fejnek vagyunk tagjai és van nekünk hatalmas és jóságos égi édesanyánk, aki egyben a Magyarság Nagyasszonya is. És Mária hűséges gyermekei nem veszhetnek el soha!

■*

A következő főpásztori szózat e körlevél megérkezését követő vasárnapon a hívek előtt felolvasandó.

Kedves Híveim!

Mint legkegyelmesebben kinevezett új fó'pásztorotok, lélekben elszállok mindenekelőtt Rómába, a viiágegyház fejéhez, szenvedve is dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápához, akinek lábánál hívő és vergődő magyar lelkünk megnyugszik. A békéért apostoli küldetése teljességével folytatott erőfeszítését nem értette meg a világ, sőt sértésnek vette ajkáról a békeszót is. Ma a világ omladékain révedező emberiség fáradt tekintetét emeli szt. Péter sziklája felé. Bűnbánattal és bizalommal. Csak az ott hirdetett örök igazságok gyógyítják meg a jerikói úton halálosan megsebesített emberiséget és nemzetet. Amikor a világ fiai világszerte rohamoznak a hazugság fejedelmének zászlaja alatt, jólesik a hitből tudnunk: van egy hatalom a földön, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt (Máté 16, 18).

Leszállók Jusztinján érsek koporsójához is. Amíg élt, mutatta az utat, védte a szentségeket, védte az embert és ajánlotta a megfontolást. Kevesek vaksága, sokak bénító megerőszakolása miatt nem hallgattunk rá. Pusztába kiáltó szó volt (János 1, 23), és amikor a gyümölcsök megértek, a nagy összeomlás fölé oda omlott ő is. Odateszem föléje az igazi keresztes hadak lobogóját és az eszmélő nemzet pálmalombját, mert ő valóban Homo Dei, Homo Patriae, Homo Ecclesiae. Mint halott is, íölszínre került megnyilatkozásaival segíti nemzetét.

Az időtlen sziklától és a tegnapi sírtól Hozzátok jövök Híveim és az örök Főpásztor húsvéti köszöntését hozom Nektek a békétlenség szomorú esztendejében: Béke veletek! (János 20, 21).

Majd kérdést intézek magamhoz, mint szent Bernát a kolostor ölén : József érsek mi végre jöttél ? A feleletet hangosan adom meg.

A hézagosán fennmaradt történeti adatok szerint mint IX. főpásztor jövök a magyar királynék városából a királyok városába. A sor élén halad Martyrius püspök. Jön utána, jön előttem Róbert érsek, aki magát a bűnös királyt is az egyházi fenyíték villámával sújtja; Forgách Ferenc, a katolikus megújhodás zászlóvivője, a közélet nagy harcosa, aki fegyveresen védi Nyitra várát. Látom ide bevonulni dúsgazdagon Széchenyi Györgyöt 93 éves korában; ő a jótétemények csodaembere, aki pénzügyi alátámasz- tója a felszabadító háborúnak és az újjáépítésnek családi és egyházi vagyonából. Látom gr. Esterházy Imrét, aki ragyogó közjogi sikerrel hozza tető alá a pragmatica