Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XII.

alkalmazhatnók. Ha csak a bűnösöket büntetnék, hallgatnánk, de a rossznak barátaiként minősítenek és eltávolítanak olyanokat, akikre a bűnt nem bizonyították rá, sőt olyat hoznak fel ellenük bűnül, ami természetjogon megilleti őket, pl. az anyanyelv. Ne tegyünk olyasmit, amit a fegyverszüneti határvonalon túl magyarokkal szemben elkövetőktől nemcsak felháborodással fogadtunk, de elviselhetetlennek is éreztünk.

Ha valaki ellen az arra illetékes bíróság bizonyító eljárás után jogerős ítéletet nem hozott, azt vagyonától megfosztani, ősi hajlékából, ősei és a maga verítékével öntözött földjéből, családjából hatalmi szóval kiszakítani nem szabad. Ha helytelen volt csendőrökkel kisértetni a zsidókat, helytelen rendőröket vezényelni ilyen ténykedésekhez is. Felemeljük szavunkat az ártatlan gyermekek, aggok, betegek érdekében a nemzetiségi gettó, a kapkodó ide-oda telepítések ellen, amelyek végre is- teljes jogbizonytalanságot idéznek elő, sőt az országot az ellátatlanságba hajszolják bele. .

Méltatlan a magyar államhoz és az emberi jogokat fennen hirdető demokráciához, hogy nem talál mentséget azok számára, akik bizonyos egyesületekben csak tagok, különösen, ha bekényszerített tagok voltak. Gondolunk itt egyformán a magyar és idegen nyelvű, államhű és becsületes polgártársainkra, akiknek az illető egyesületben, vagy pártban való szereplése névleges volt csupán. Még méltatlanabb ilyen bérlőért, szolgáért, vevőért bárkit büntetni.

Mi ilyen ügyek intézésére csak tapasztalt és pártatlan férfiakat tartunk alkalmasaknak, akik lelkiismereti és történelmi felelősséget éreznek a szenvedélyek túlfűtöttsége idején.

A haza édesanyánk. Divatból, korszellemből nem léphet fel az állam a természeti jogok és köztük a személyes szabadság, a félelemtől és rettegéstől való mentesség ellenében. A kisebbségek körül Szent István király bölcsesége jelölte ki a mi utunkat, valamint ma is az a felemelő tudat él bennünk, hogy nemzetiségektől lakott országban csak a szeretetnek, kölcsönös megértésnek és tiszteletnek lehet helye. A magunk számára cselekszünk rosszat, ha jőbarátok helyett ellenségeket szerzünk tr agunknak. Ki tudja, hogy amit elkövetünk a folyó egyik partján, a másikon nem fordítják-e ellenünk?

Különben Krisztus drága vérével megváltott lelkek ők is, akikkel szemben a Kain-indulatnak nincs helye. Épígy az általánosító vak gyűlöletnek, amely az általuk is annyiszor elítélt zsidógyülölettel azonos forrásból fakad, nincs létjoga keresztények és honfitársak között. Annál kevésbbé, hisz a németség — leszámítva a légutolső másfél évtizedet — a leghajlóbb, legmegértőbb, leghűebb kisebbsége volt a magyarságnak, amely tisztviselőket, művészeket, 48-as szabadsághősöket, földmíveseket, iparosokat és munkásokat kapott belőle. Egyik réteg másfél évtizedes, bármily súlyos bűnéért ártatlan és századokon át hűséges réteget nem szabad általánosítva büntetni, annál kevésbbé, mert nemzetünk véredényei szinte úgy megfogyatkoztak, mint a XVIII. században.

Az emberi részvétet, a történelmen végighúzódó magyar emberiességet kérjük a haza ellen nem vétett német testvérek számára is, valamint annak az erkölcsi elvnek a gyakorlását: „Mindazt, amit akartok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is azt cselekedjétek nekik“ (Máté 7, 12.). A zsidók embertelen üldözéséért már elvettük büntetésünket; azért, ami most történik, még súlyosabb büntetés, nagy felelősség várhat reánk.

Állítsuk vissza a törvények uralmát, a szeretet, béke és megértés széliemét: „Kegyelem és békesség nektek az Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól“ (Róm. 1, 7.). Valóban legyen már béke a jóakaraté embereknek, hogy ebből dicsőség származzék a mindenek Urának, Ámen.

Esztergom, 1945. okt. 17. A magyar püspöki kar nevében:

József s. k.

hercegprímás, esztergomi érsek.

NB.! Szószékről felolvasandó a kézhezvétel utáni vasárnapon!

Nyom. Buzárovits Gusztáv könyvoyomdája Esztergom. 1945—417.

Felelős kiadó. dr. Mátrai Gyula