Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VIII.

Vili 1355. sz. A bazilika helyreállí­tása. Jól tudom, hogy most az egyes plébá­niákon és egyházközségekben a háborús romok helyi eltakarítása sok gondot okoz és nagy áldozatkészséget kíván. Mégis Előtte­tek, Tdő Testvérek és Kedves Hívek, elő merek hozakodni az alma maternek az első vonalba tartozó és ott álló ügyével. Ezt megtenni — úgy érzem — szoros köteles­ségem is. Nem kétlem, hogy megértésre és együttérzésre találok, hiszen az anya sor­sáért minden egyes hűséges gyermek aggódik. A főegyházmegye székesegyháza, gyö­nyörűséges bazilikánk, az ország első temp­loma, mely az esztergomi Sión ormán fön- séges méltósággal emelkedik az ég felé a hatalmas Isten dicsőítésére, nagyon erősen rongált, roncsolt állapotban használaton kívül van. Megszámlálhatatlan kis, néhány nagy — köztük egy-két a leszakadás veszélyé­vel is erősen fenyegető — seb tátong az új jegyest, az új főpásztort, az ország első főpapját váró főszékesegyházon. A baziliká­nak megrongált szent kövei szemrehányóan, helyesebben esdőn beszélnek és azt a ki­áltást küldik felénk, az egész táj és az egész ország felé: Könyörüljetek rajtam, Könyö­rüljetek rajtam... Nekünk, akik itt az ősi székvárosban, a bazilika lábánál élünk, nap­nap mellett a szívünkbe hasít ez a megrázó figyelmeztetés és ennek akarok e néhány sorban visszhangja lenni. Az Isten teljesen rendkívüli segítségében i nagy alázatossággal, de rendíthetetlenül bi­zakodva neki fogtunk a legszükségesebb helyreállítási munkáknak. A munka — igaz, szerény — zaja már hangzik is a szent hegyen. Magunk is szinte megszédülünk merész­ségünktől. A bazilikát négy nagynevű prímás építette és díszitgette teljes anyagi erejének, sőt közben kivételesen más egyházi javada­lomnak is birtokában. Mellettük volt az egész jólétnek örvendő ország. Az egyes vármegyék külön is felajánlották adományai­kat. Ilyen anyagi megalapozottsággal és ilyen összefogással folyt évtizedeken át e szentély emelése. És most, amikor nem állnak ren­delkezésre az egyházi birtokok, amikor olyan nagy az anyaghiány és akkora a drágaság, üres tarisznyával neki fogtunk az óriási munkának. Nemcsak mi, de még a szak­értők sem tudják előre megállapítani a szük­séges fedezetet. Hogy ez mekkora lehet, mutatja már az is, hogy a propileum egyik nagyon sérült oszlopának, amelynek kijaví­tása az esetlegesen súlyos következmények miatt elodázhatatlan, helyreállítása egy hónap előtti szakértői becslés szerint kb. egymillió pengőt igényel. Hol van még a többi nagy munka, főképen a kupolák vörös­réz burkolata, mely mielőbbi teljes kicseré­lést igényel, hiszen a szakértői hozzávető­leges számítás szerint a kupolán ötvenezer­nél több, köztük méteres átmérőjű, sőt nagyobb lyuk is van! Ennek a munkának fogtunk neki. Egy­előre csak Istenbe vetett határtalan bizalom­mal rendelkezünk. Magunk természetesen mindent készek vagyunk e szent célra fel­áldozni. Bizalommal fordultam a magyar kor­mányhoz, kérvén, hogy az anyagiakat tel­jesen nélkülöző bazilikának, az ország első templomának, helyreállítását, mely most már az érsekségi és káptalani javakra sem támaszkodhatik, a borzalmas háború meg­szűnésének emlékezetére és hálaadásul az állam költségén vállalni, vagy a helyreállí­tási költségeket segélyként folyósítani szíves­kedjék. E kérelem elintézése elé nagy vára­kozással tekintek. Nem tudom, a mai viszonyok között kérhetek-e valamit és mit merjek kérni Tő­letek, Tdő Testvérek és Kedves Hívek? Ki­fejezetten és első sorban együttérzést és e szent szándékra imádságsegítséget kérek. Bizalommal és szeretettel kérem e célból azt is, Tdő Testvérek, hogy hozzátok ezt a kis közlésemet híveiteknek is tudomására. Természetes, hogy ha e szent és nagy célra sokat szenvedett hazánkból bárki anyagiak­ban valamit felajánlani tud és kész, azt hálásan fogadjuk. Talán vannak, Tdő Test­8

Next

/
Thumbnails
Contents