Circulares litterae adioecesanae anno 1945. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

Krisztusban Kedves Híveink!

ségeinkkel szemben is kötelez és amely nélkül megszűnünk keresztények lenni. Akik résztvettek ilyen igazságtalan, az emberiséget megcsúfoló rendeletek végrehajtásában, vagy helyeselték azokat, elfeledték hitünk tanítását, hogy isteni és emberi rendelkezés összeütközése esetében inkább kell engedelmeskednünk Istennek, mint az embereknek. Azok a hatóságok pedig, amelyek az isteni törvények fölé helyezve magukat, az isteni tekintélyt rombolták, nem fontolták meg, hogy ezzel a maguk tekintélyét is aláássák. Nem állhat fenn ugyanis semmiféle tekintély, ha a legfőbb, az isteni tekintélyt lerombolják.

Szomorúan látjuk az isteni törvények semmibevételét a hívek egy részénél is. A háború által meglazított fegyelem általában szaporította az élet, a vagyon és az erkölcs ellen elkövetett bűnöket. De ennél is nagyobb baj, hogy sokan ezeket már nem is vélik bűnöknek és azzal mentegetik magukat, hogy „hiszen háború van". Becsületeseknek vélt emberek vettek részt embertársainknak, különösen az elmenekülteknek kifosztásában! Mások ismét egyéni bosszújuknak engedtek. Irigységből, rosszakaratú vádaskodással börtönbe juttatták embertársaikat és közben lelkiismeretüket, — ha ugyan felszólalt, —- azzal nyugtatták meg, hogy háborúban ez is szabad. Nem, Kedves Híveink, a háború sem igazolja a bűnt, és nem függeszti fel Isten parancsolatainak érvényét. Amint a katonának a háborúban is csak a fegyverrel támadó vagy ellenálló ellenséget szabad megölnie vagy megsebesítenie, a védtelen polgárok életét és vagyonát azonban kímélnie kell, úgy a polgárokra nézve is kötelező háború idején a tízparancsolat és a szeretet főparancsa. Vétkezett tehát az, aki a háború folyamán idegen jószágot tulajdonított el, és köteles a visszatérítésre is, mert enélkül nem érdemel bűnbocsánatot. Ha pedig igazságtalan feljelentéssel okozott bajt felebarátjának, azt is köteles jóvátenni.

Háború idején is kötelező a hatodik parancs és a szemérmetesség törvénye. A szűzi és a házas tisztaság védelme a legnehezebb körülmények közt is kötelességünk. Ha azonban erőszakot szenvedett valaki és abba belsőleg bele nem egyezett, nyugodt lehet, mert vétek nélkül van és Isten előtt szüzességének vagy házas tisztaságának épségében ragyog. Amikor egyrészt őszinte részvét tölt el bennünket sokat szenvedett asszonyaink és leányaink iránt, másrészt büszkeséggel tekintünk népünkre, amely a szemérmet mindig nagy kincsként őrizte és annak védelmében hősökké nevelte asszonyaink és leányaink nagy tömegét.

Mint Isten törvényeinek hivatott őrei, íme, Kedves Híveink, e törvények becsületét, tiszteletét és örök érvényét hirdetjük. Tettük ezt a múltban is, különösen boldogult Hercegprímásunk útján. Az ő tavalyi június 29-i, az igazságtalanul üldözöttek védelmére kelő körleveléből idézzük e napjainkban is érvényes szavakat: „Hogyha pedig bárkinek vele született jogait, amilyenek: jog az élethez, emberi méltósághoz, a személyes szabadsághoz, a vallás szabad gyakorlatához, a munkaszabadsághoz, a megélhetéshez, a magántulajdonhoz stb., vagy törvényes úton szerzett jogait akár egyes emberek, akár egyes emberi közületek, akár magának az államnak képviselői igazságtalanul csorbítják vagy éppen elveszik: a magyar püspökök kötelesség- szerűen felemelik tiltakozó főpásztori szavukat és rámutatnak arra, hogy az említett jogokat nem az egyes emberek, nem is egyes emberi közületek, sőt nem is az állam képviselői adták, hanem maga az Isten, hogy tehát ezeket — a törvényes és jog2