Circulares litterae adioecesanae anno 1944. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
42 reket, a külföldiekben pedig Szent Istvánnak a külföldről bevándoroltakra vonatkozó törvénye1 óta nem idegeneket, hanem vendégeket látott, amíg ezek maguk is vendég módjára viselkedtek. Emiatt a barátságos, vendégszerető fogadtatás miatt, amelyet Szent István király nemcsak a már idézett, hanem későbbi törvényében® is különösen lelkére köt alattvalóinak, a hazánkba menekült különböző nemzetiségű vendégek gyakran végleg letelepedtek és a menekülés okainak megszűnése után is itt maradtak minálunk. Közülük későbben sokan teljesen beolvadtak a magyarságba (bessenyők, kánok, örmények, stb.) sokan pedig — mert mi nem akadályoztuk — mind a mai napig megtartották minálunk eredeti nyelvüket. Nagyrészben ez az oka annak, hogy hazánk területén a honfoglaláskor itt találtakon kívül olyan nemzetiségek is vannak és hosszú századok alatt el is szaporodtak, amilyenek itt menekülésük ideje előtt sohasem laktak. A magyar honfoglalás idején fogadtuk be véglegesen a kánok elől menekülő bessenyö csoportokat; IV. Béla király korában adtunk menedéket a tatárok elől menekülő mintegy 40.000 kán családnak, amelyek itt Kötöny királyukkal együtt szintén végleg letelepedtek. Ez utóbbiakat még akkor is hazánkban tartottuk, amikor szíves fogadásukat Batu kán ürügyül használva, ránk zúdította tatár hordáit. Ugyancsak IV. Béla király idejében fogadtuk be a tatárok elől menekülő csernigovi oroszokat is Ratiszláv fejedelmükkel együtt. Mikor pedig a világhódító törökök nyomása egyre erősebb lett a Balkán-félszigeten: Magyarország készségesen megnyitotta déli és délkeleti határait az onnan menekülő különböző nemzetiségeknek, kivált a szerbeknek, akik Brankovics György királyuknak Szegedre történt átköltözésé után (1439.) nemsokára (1478. után) Csanád, Kalocsa és Pécs vidékét, meg a Szerémséget lepték el s akikhez 1690-ben még mintegy 200.000 szerb menekült csatlakozott. Ugyancsak a törökök és a moldvai fejedelem üldözése elől 1672-ben menekült hozzánk Erdélybe 3000 örmény család is. A régmúltat tovább nem is emlegetve, rá kell mutatnom, hogy a közelmúltban szintén biztos menedéket nyújtottunk a sok hozzánk siető lengyelnek; napjainkban pedig igen sok, a háború borzalmai elől Oroszországból és Romániából hozzánk menekülő magyar és más nemzetiségű nagy csoportoknak. Ezeket is mind vendégeknek tekintettük és ennek megfelelően is fogadtuk. Ha ilyen sok külföldi vendéget is jó szívvel és magyar barátsággal fogadtunk: még nagyobb szeretettel kell felkarolnunk azokat a magyar állampolgárokat, a mi közelebbi testvéreinket, akik akár a kegyetlen bombázások, akár a lakóhelyükhöz közeli hadműveletek miatt, kénytelenek az ország területén belül máshová menekülni. Ezeknek szomorú sorsát és az őket felkaroló, vagy fel nem karoló polgártársaikról alkotott Ítéletét akkor értenénk meg igazán, ha családi otthonunkból — jóformán mindenünket otthagyva — magunknak is menekülnünk kellene. Ha azt, amit ebben az utóbbi esetben másoktól kívánnánk magunknak, most jó szívvel megtesszük másoknak: akkor bízvást remélhetjük, hogy az irgalmas Isten ettől a keserves sorstól megment bennünket, mert az irgalmasok irgalmasságot nyernek.3 Azért magyar és katolikus szívből, főpásztori szeretettel kérem Tisztelendő Testvéreimet, esztergomi főegyházmegyém papjait és Kedves Híveimet, magyar szerzeteinket, az Actio Catholica helyi karitatív szakosztályait, egyház- községeinket, katolikus egyesületeinket és más szervezeteinket, hogy velem együtt minél nagyobb szeretettel fogadjuk azokat a hazai testvéreinket, akik a mostoha körülmények miatt kénytelenek voltak otthagyni családi otthonukat és viselni a menekülés minden bizonytalanságát, aggodalmát és szenvedéseit. Kérem különösen a nagyobb élelmiszer-fejadaggal rendelkező vidéki őstermelőket, kivált azokat, akiknek egy-egy családtagja nem otthon fogyaszt, hogy 1. élelmiszereik egy részét iparkodjanak jó szívvel megosztani a községükön, vagy annak közelében akár vonaton, akár más járművön, akár gyalogszerrel átvonuló menekült testvéreinkkel; 2. aki teheti, átmenetileg nyújtson hajlékot azoknak a menekülteknek, akik átmenetileg községükben kénytelenek megszállni; 3. aki pedig a mostani nagy ruhahiány ellenére még ruhával is segítheti 1 Lib. I, cap. 6. * Lib. II, cap. 22. 3 Máté, V, 1,
