Circulares litterae adioecesanae anno 1944. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Krisztusban Kedves Híveink!
Krisztusban Kedves Híveink! Az Apostolutódok: az Egyház mindenkori látható Feje és a többi püspökök, Isten akarata szerint hirdetői1 és őrei2 az Isten íratlan, vagyis természeti, és írott, vagyis kinyilatkoztatott erkölcsi törvényeinek, kivált a tízparancsolatnak. Ehhez képest Egyházunknak közel kétezeréves történelme során sokszor felemelték főpásztori szavukat, mikor ezeket a törvényeket bárki is sértette; és származásra, nemzetiségre, vallásra, vagy társadalmi elhelyezkedésre való tekintet nélkül védelmükbe vették azokat, akikre az isteni törvényeknek megsértéséből jogerős birói Ítélettel megállapított egyéni bűntett nélkül kár származott; mert senkit, akinek a bűntett elkövetésében része nem volt, a fajához, illetve nemzetiségéhez tartozó, vagy vallását követő embertársainak bűntetteiért jogosan büntetni nem szabad. Ezért védelmükbe vették és a szabademberekkel egyenlő jogúakká iparkodtak tenni a valóságos rabszolgákat, a szegén}' páriákat, stb., támogatták a szegényeket és felemelni törekedtek az elnyomott munkásosztályt is. A magyar püspöki kar tagjai ezeréves történelmünk tanúbizonysága szerint szintén védelmükbe vették a szegényeket és az ártatlanul szenvedőket, vagy üldözötteket, és nemcsak a találékony keresztény szeretet gyakorlásával segítették őket, hanem arra is törekedtek, hogy a szegényügy, valamint a szociális kérdés a törvényhozás útján intézményesen megoldást nyerjen és hogy az igazságosság minden vonatkozásban érvényesüljön. Minden módon felkarolták elsősorban a szegényügyet, mert tudták, hogy a legfőbb parancsolat a szeretet, és hogy Krisztus szavai szerint mindig lesznek közöttünk szegények,3 akikkel gyakorolhatjuk a szeretetet. Ezért nagy áldozatok árán ma is fenntartják, vagy támogatják régi katolikus szeretetintézményeinket, sőt újakat is létesítenek. De magyar püspökelődeink közreműködtek abban is, hogy a szociális és a gazdasági kérdések a törvényhozás útján intézményes, észszerű és politikamentes megoldást nyerjenek. A múlt század közepén a jobbágyság felszabadítását saját javadalmuk jelentős részének feláldozásával iparkodtak előmozdítani. A későbbi földreformokért is tetemes áldozatokat hoztak. Ezeknek a reformoknak országgyűlési tárgyalása alkalmából az ország prímása a püspöki kar nevében elsősorban a sokgyermekes, valamint a szegény családok földhözjuttatását szorgalmazta, és ezek részére a szükséges forgótőke biztosítását kamatmentes kölcsön formájában indítványozta. A szociális pápák: XIII. Leó és XI. Pius útmutatása szerint magyar püspökelődeink sürgették a munkásosztály szellemi és anyagi i Can. 1327. 2 Can. 336, § 2. 3 Máté, XXVI. 11.
