Circulares litterae dioecesanae anno 1942. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
3 többi között a következők: az összes latin és görög szertartáséi érsekségek, püspökségek, székeskáptalanok, társaskáptalanok, esperesi és lelkészi hivatalok; összes iskoláink igazgatóságai. 331. sz. Adott esetből kifolyólag a m. kir. vallásEgyház- és közoktatásügyi minisztérium 7460/1941. I. sSüfv*bÓ Ü'- °' SZÍím a,att egyházközségi adózás, illetve niniszter/1 Parbérváltság fizetése ügyében a következő véghatá- véghatározatot hozta, amelyet közérdekű je- rozat. lentőségénél fogva itt közlök: „Véghatározat. N. N. felülvizsgálati kérelme alapján tárgyalás alá vettem X. vármegye alispánjának 35.975/1940. szám alatt hozott azon határozatát, melyben a t...i róni. kát. egyházközség részéről nevezettre az 1938. és 1939. évekre kivetett, összesen 9 P 60 fillért kitevő kántortanítói párbérjárandóság behajtását elrendelte, a felülvizsgálati kérelem elutasításával X. vármegye alispánjának fent számjelzett határozatát helyes indokainál fogva jóváhagyom. így kellett határoznom azért, mert N. N. saját bevallása szerint néhány hetes megszakításokkal három évet töltött T...-ban. Ott nem mint vendég viselkedett, hanem a társadalmi életben is tevékeny részt vett. A párbér alapja a parochiához való tartozandóság, viszont a kormányhatóságilag jóváhagyott egyházközségi igazgatási szabályzat 3. § 1. pontja kimondja, hogy mindenki annak az egyházközségnek a tagja, amelynek területén ingatlana, vagy hat hét óta állandó lakása van. Egyházközségileg tehát a felülvizsgálatot kérő vitathatatlanul a t...i egyházközségnek tagja volt. A kánonjog kimondja azt is, hogy mindenki annak a plébániának tagja, ahol rendes, illetve pótlakóhelye van. A pótlakóhely viszont ott van, ahol valaki az év nagyobb részében tartózkodik. Ezen a címen tehát a felülvizsgálatot kérőt is a t...i plébánia tagjának kellett tekinteni. Erről az érdekeltek ezen véghatározatommal tudomás és további megfelelő eljárás végett értesíttetnek. Budapest, 19 ti. évi november hó 17-én. A miniszter rendeletéből: Dr. Beresztóczi] s. k. min. tanácsos.“ 971. i. sz. Tájékoztatásul és miheztartás végett köz- illeték- löm a m. kir. vallás- és közoktatásügyi mi- egyenérté; niszternek egy konkrét fellebbezési esetben két fizetni ]4(3.430/1941. VI. főoszt. szám alatt Somogy a javadal- v.)rmegye Közigazgatási Bizottságához intézett £aSnem az és elvf döntést tartalmazó határozatát: egyház- „.. . A fellebbezésnek helytadok, követközség. kezésképen a tek. közig. Bizottság határozatát feloldom. Megállapítom, hogy a tek. közig. Bizottság a tanító illetékegyenértékügvében hatáskör híján határozott. A hitfelekezeti népiskolai tanítók illet- ményügyeiben a tek. közig. Bizottság hatáskörét legutóbb az 1913 : XVI. t.-c. 30. §-a állapította meg. A törvény említett §-ának a hatáskör és jogorvoslat megállapítására vonatkozó rendelkezései nem érintik a hitfelekezeti népiskolai tanítók törvényben megállapított illetményeit terhelő köztartozásokat. A tanítók illetményeit terhelő köztartozások mérvét és az azokkal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket más törvények, illetve törvény- erejű jogforrások tartalmazzák. így az illeték- egyenérték fizetési kötelezettségének alanyát az 1920: XXXIV. t.-c. 125. §-ának (1) bekezdése világosan megjelöli a következőkben : „Az illetékegyenértéket rendszerint az illeték- egvenérték aíá eső vagyon élvezetére jogosult személy a saját haszonélvezetének tartamához képest fizeti. Ha azonban az illetékegyenérték fizetését a tulajdonos magára vállalta, vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség elsősorban a tulajdonost terheli.“ Ha az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének alanya tekintetében jogvita jön létre, az illetékügyi hatóságok illetékesek megállapítani, hogy adott esetben az illetékegyenértéket a vagyon haszonélvezője, vagy pétiig a vagyon tulajdonosa köteles-e fizetni. A 19.343H933. P. számú közigazgatási bírósági elvi döntés szerint az illetékegyenértéket a vagyon élvezetére jogosított „egyházi tanító“ köteles fizetni, ha nincs bizonyítva, hogy az illetékegyenérték fizetését az egyház magára vállalta, vagy hogy azt felsőbb hatósági intézkedés folytán viselni köteles. Kétségtelen, hogy az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének az illetményföldet élvező kántortanítóra való hárnlása, illetve hárítása viszonylagosan illetménycsorbulást von maga után. A szolgálati viszony azonban jogkomplexum, s annak alkotó elemei jogforrásokból származnak. A szolgálati viszonynak mint jogkomplexumnak megvalósulása, létrejötte az érdekelt tanító akaratától is függ: ha tehát a szolgálati viszony a tanító és az egyházközség között létrejött, a tanítónak számolnia kell a szolgálati viszonyból származó kötelezettségekkel (mint pl. az illetékegyenérték fizetésével). Törvénnyel vagy törvényerejű jogforrással megállapított köztartozás lerovása nem tekinthető olyan illetményelvonásnak, amellyel kapcsolatban folyamatba tett jogvitában az 1913: XVI. t.-c. 30. §-a a 1*
