Circulares litterae dioecesanae anno 1941. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
33 5443/1941 sz. Egyházi adóügyben ítélet. Elvi jelentőségénél fogva közlöm a m. kir. közigazgatási bíróságnak egyházi adóügyben hozott egyik ítéletét: A Magyar Szent Korona nevében a magyar királyi közigazgatási bíróság H. J. k . . . . i lakosnak M. községben kivetett egyházközségi adóügyét, melyben a megnevezett fél panaszbeadványára B. vármegye közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága 1938. évi március hó 30-án 1011/kb. 1938. sz. a. határozott és a törlési kérelmet elutasította, az említett határozat ellen az adózó fél panaszára 1940. évi szeptember hó 27. napján tartott nyilvános ülésében tárgyalás alá ve- vén, következőképen ÍTÉLT: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasz folytán a megtámadott adóügyi bizottsági határozatot megsemmisíti, s utasítja ezt a bizottságot, hogy az összes iratokat, az alapkérelemnek fellebbezésként való elbírálása végett, küldje meg az illetékes egyház- megyei hatóságnak. INDOKOK: Panaszos az 1928—1931. évekre szólóan kétszeres egyházi adókivetést vitat, azt állítván, hogy M. községben, ahová m . . . i földje az 1932. január hó 1-én politikailag történt területátcsatolás óta tartozik, egyházilag pedig már korábban, 1928. évi január hó 1-től tartozott, a római katolikus egyházközség a fenti évekre jogtalanul vetett ki adót, mert földjövedelme után ugyanerre az időre B. községben, az 1931. évig fennállott területi illetékesség alapján már megadóztatták és a kivetett egyházi adót ott meg is fizette. Ezt a kérelmet, a K. K. H. Ö. 102. §. (3) bekezdésében meghatározott hatáskörben az adóügyi bizottság elbírálta, azonban ez a bíróság ennek nyomán, a K. K. H. Ö. 104. §. 4. (hj pontja szerinti hatáskörét nem állapítja meg. — Adózó kétszeres adóztatás ellen élt jogorvoslattal ; ebben a tárgyban a K. K. H. Ö. 102. §. (3) bekezdésében foglalt rendelkezések figyelmen kívül nem hagyhatók, már pedig ez a jogszabály kimondja, hogy az együttes kezelésbe bevont, de nem az állam- kincstárt, illetőleg helyhatóságot illető közszolgáltatások — s ilyen a most szóbanlévő egyházi adó is — jogossága és mérve elleni jogorvoslatokra vonatkozólag, az ezekre a közszolgáltatásokra nézve fennálló rendelkezések továbbra is érvényben tartatnak, ami — összhangban a magyarországi katolikus egyházközségek adóztatási szabályzatának a jogorvoslatokról szóló 7. Jj-ában foglaltakkal, annak a megállapításához vezet, hogy a kétszeres megadóztatás elleni felszólamlásnak mint a jogosság és mérv elleni jogorvoslatnak az elbírálása az egyházmegyei hatóság hatáskörébe tartozik. — All ez a jelen esetre annál is inkább, mert az adózó a M ... on kivetett egyházi adót sokalja is. A bíróság ennek a határozatnak három példányát a B. vármegye közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága elnökének 1938. évi június hó 15. napján 1690/1938. 1b. sz. a. kelt jelentésé mellékleteivel együtt, foganatosítás végett azzal a meghagyással adja ki, hogy az egyik példányt a m . . . i r. kát. egyházközségnek, a másikat pedig az adózó félnek kézbesíttesse. Kelt Budapesten a magyar királyi köz- igazgatási bíróságnak 1940. évi szeptember hó 27. napján tartott üléséből. Szent-Pály Sándor tanácselnök, dr. Nemerey Béla előadó. A hívek templomi elhelyezkedésével kapcsolatban több oldalról és ismételten elhangzott felszólalásoknak eleget téve az alábbiakban teljes egészében közlöm az e tárgy-c ban az 1930. évi VII. körlevél 53. oldalán 2046. sz. alatt adott utasításomat: Évszázados szokás alapján templomainkban a hivők nemek szerint különválva szoktak elhelyezkedni és pedig úgy, hogy a nők az evangéliumi, a férfiak a ieckeoldalt foglalják el. Ez megfelel a Codex előírásainak is, mely az 1262 kánonban így rendelkezik: „Optandum ut, congruenter antiquae disciplinae mulieres in ecclesia separatae sint a viris.“ Újabban ez a szokás, főleg sok városi templomban, feledésbe merült s már a hívek köréből kaptam figyelmeztetéseket arra vonatkozólag, mennyire kívánatos volna a régi szokásnak megtartása. A hivők köréből megnyilvánult óhajt is szem előtt tartva figyelmeztetem a plébánosokat, hogy tőlük telhető- leg iparkodjanak a templomolíban a régi elhelyezkedési rendet visszaállítani. A híveknek a szószékről magyarázzák meg, mi az Egyháznak a törvénykönyvben kifejezett óhajtása és tapintatos módon iparkodjanak őket a régi szokás megtartására rászorítani. 4202 sz. A hívek el- helyezke- lésa a templomban. A nm. püspöki kar március 12-én tartott konferenciáján (10. p.) elhatározta egy] egyházzenei és irodalmi szakértő tanácsadó r testület alakítását az egyházi énekek és zeneművek megbírálására. Ennek elnöke Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök úr. A föntnevezett testületet Egyházzeneművészeti Tanács néven megalakítottam és tagjaivá az elnök javaslatára a püspöki kar 2920. sz. Egyházzene- művészeti Fanács megalakítása.
