Circulares litterae dioecesanae anno 1939. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
XII.
XII 8704. sz. Az esztergomi Simo] szeretetház és papi otthon. Néhai Simor János hercegprímás 1884-ben Esztergomban kórházat alapított. A világháború befejezése után a kórház az esztergomi Kolos-kórház alosztályaként működött egészen 1937-ig, amikor a Kolos-kórház vezetősége a Simor-kórházat visszaadta nekem. A kórház teljesen leromlott állapotban volt, úgyhogy tovább abban az állapotban semmiféle komoly célra használni nem lehetett. Elhatároztam, hogy a kórházépületet újjáépíttetem és lehetőleg biztosítom, hogy az alapító eredeti szándéka szerint teljesítse hivatását. Ezzel kapcsolatban arra gondoltam, hogy megvalósítom egy kisebb méretű papi otthonnak létesítését, amelynek hiányát már régebb idő óta éreztük, amikor elöregedett papjainknak elhelyezéséről volt szó. Az építkezést már 1938-ban végre akartam hajtani, azonban különböző okokból csak a folyó évben került rá a sor. Hála Istennek, e pillanatban a régi Simor- féle épület teljesen átépítve áll, készen van a papi otthonnak épülete is. Mindkettőt úgy iparkodtunk felszerelni, hogy lakói élvezhessék a modern viszonyok között biztosítható kényelmi berendezéseket. A Simor-féle alapításnak megszüntettük kifejezetten kórházi jellegét s a jövőben „Simor-szeretház“-nak óhajtjuk nevezni, ahol a Szent Vince nővérek kezelése alatt betegek fogják a keresztény irgalmasság jótéteményeit élvezni. A Simor-szeretetház és az új papi otthon igen tetemes költségeit két forrásból fedeztem. Amikor 1928-ban érseki székemet elfoglaltam, akkor a súlyos gazdasági viszonyok között kénytelen voltam boldogemlékű elődöm hagyatékából jelentéken}' összegű kölcsönt felvenni, hogy kötelezettségeimnek eleget tehessek. Ezt a kölcsönt 1937. év végéig részletekben visszafizettem. Tartozásban éreztem azonban magamat a felvett kölcsön kamataival. Ezeket a kamatokat fordítottam a Székes- főkáptalan megkérdezése után a felépített papi otthon költségeire, megemlékezvén arról, hogy boldogemlékű elődöm végrendeletében kifejezetten megemlítette a segélyezésre szoruló papokat, akiknek javára az ő hagyatéka utódjának megítélése szerint fordítható. így az örökhagyó szándékai szerint gondoltam cselekedni, amikor a hagyatékából felvett kölcsön kamatait a papi otthon létesítésére fordítottam. A költségek másik részét saját jövedelmeimből fedeztem s hálát adok a Mindenhatónak, hogy tíz év után az első jelentkező szabad jövedelmet egy olyan intézményre fordíthattam, amelynek hivatása szolgálni elöregedett paptestvéreimet és szenvedő embertársaimat. Bár az épületeken még kisebb belső munkálatok folynak, a vezető építésztől azt a bíztatást nyertem, hogy 1940. január 1-én átadhatók rendeltetésüknek. Midőn ezt Tiszt. Papságommal közlöm, kérem fogadják tőlem ezt az értesítést beszédes igazolásául annak az együttérzésnek, amellyel minden egyes papommal, de különösen az Úr szolgálatában elöregedett paptestvéreimmel szemben viseltetem. S ha azután a jó Isten egyik vagy másik paptársamnak földi javakat adott, amelyeket jó célra szándékozik fordítani, ajánlom szeretetébe ezt az intézményt, amelyet ugyan felépítiettem, azonban financiálisán egyelőre nem tekinthetek megalapozottnak. Simor prímás és utána más kegyes alapítók tekintélyes összegű, később elértéktelenedett alapítványokkal iparkodtak biztosítani a kórház jövőjét. Ha esetleg a jövőben arról lehetne szó, hogy az új intézménynek pénzügyi alapjait valamiképen biztosítjuk, akkor természetszerűleg ez az intézmény is hivatását sokkal tökéletesebben fogja tudni betölteni. A közeljövőben a sajtóban közzéteendő napon az épület zárókövét ünnepélyesen fogom elhelyezni s örülnék neki, ha akkor a Tisztelendő Papság, melyet az új intézmény elsősorban van hivatva szolgálni, az ünnepélyes átadásnál képviseltetné magát. Esztergom, 1939. november 20. 12
