Circulares litterae dioecesanae anno 1939. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
13 ■ gyilkosság felelőssége megoszlik köztük és így alig érezhető semmivé lesz, miért is bátran kiáltották: „Az 0 vére mirajtunk és a mi gyermekeinken!“ És a bekövetkezett szörnyű bűnhődés, azaz Jeruzsálem pusztulása, a zsidó népnek a világon való szétszóratása és sok szenvedése bebizonyította, hogy a társas felelősség bizonyos értelemben fokozott felelősség, mert abban nemcsak a mi egyéni javunk és üdvünk, de sok embertársunk, kortársak és utódok, néha egész nemzetek és országok java és üdve forog kockán. „Az O vére mirajiunk és a mi embertársainkon !“ Ezt elmondhatjuk, Kedves Híveim, mindnyájan a Krisztus kereszten kiontott drága vérére tekintettel. Mindnyájunkat megváltott és azért mindnyájunkon rajta az Ő szent vére! A lélek nagy kincs, de ezen értünk hullott szent vér által természetfeletti értékben még inkább emelkedett. Krisztus elvárja tőlünk, hogy ezt az ő keserves kínszenvedésével és kimondhatlan sok fáradságával megváltott lelkünket a bűntől óvjuk, adományait ne vesztegessük, hanem kegyelmi kincsekkel gazdagítsuk és erősítsük. És elvárja, hogy necsak a magunk lelkét, de embertársainkét is bűnbe, kárhozatba ne vigyük, hanem az üdvösség útján tőlünk telhetőleg segítsük. Szívleljük meg ezt az igazságot, Kedves Híveim, és a nagyböjt folyamán, mikor isteni Megváltónknak azokat a szenvedéseit is átelmélkedjük, amelyeket az egész emberiségnek a felelősséggel szemben elkövetett bűneiért elviselt: érezzük át egész súlyával és egész terjedelmében azt a felelősséget, mellyel tartozunk Neki, aki a világ végén nagy hatalommal és dicsőséggel eljövend ítélni eleveneket és holtakat. Amen. Esztergom, 1939. február 12. Jusztinián s. k. U bíboros, érsek. '960. sz. Bőj ti körlevél. Böjti főpásztori szózatomat előzetes gondos eloivasás után a böjt első vasárnapján a szokott szentbeszéd idején minden templomban fel kell olvasni. Esztergom, 1939. február 12. Dilecto Filio Nostro Justiniano tit. SS. Andreae et Gregorii in Monte Caelio S. R. E. Presbytero Cardinali Serédi, Archiepiscopo Strigoniensi PIUS PP. XI. Dilecte Fili Noster, salutem et Apostolicam Benedictionem. Periucunda sane Nobis fuere, quae ominando prosequutus es officiosis litteris, adveniente Natali Domini die ad Nos perhumaniter delatis. In iis enim et fervida vota, sacro tempori plane congruentia, perspicue declarasti, et grata voluntate memorare tibi placuit, quae praeterito anno libenter fecimus, ut Conventum istic Eucharisticum et annum Sancto Stephano dicatum, quantum erat in Nobis, sollemniorem redderemus. Laetati itaque sumus de filialis amoris atque observantiae testimoniis, quae sacrorum administri laicique fideles erga hanc veritatis Cathedram exhibuerunt, ac tua tuorumque officia paterna vice rependentes, ineuntem annum tibi tuisque faustum ac felicem cum omni caelestium donorum copia ominamur. Tuorum quidem in auspicium inque peculiaris dilectionis Nostrae pignus Apostolicam Penediclionem tibi, Dilecte Fili Noster, cunctoque clero et populo tuae curae demandato, itemque per- dilectae Hungáriáé fidelibus amantissime in Domino impertimus. Datum Romae apud Sanctum Petrum, die VI. mensis Januarii in Epiphania Domini anno MDCCCCXXXIX. Pontificatus Nostri decimo septimo. PIUS PP. XI. Strigonii, die 10. Februarii 1939. Nr. 968. Responsura ítí.-mi Patris ad annua vota.
