Circulares litterae dioecesanae anno 1938 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
y lakargatás nélkül leírják nekünk az Emberfiát, ki mindenben hasonló volt hozzánk, kivéve a bűnt,1 de leírásukból átsugárzik az istenség fénye is, mint egy kristállyal tompított vakító fény. Bár csak itt-ott hangzik fel az evangéliumi szereplők ajkán a szó: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia“,2 * mégis az összkép, melyet Jézusról adnak, oly meggyőzően domborítja ki emberi természete és jelleme mellett az isteni vonásokat is, hogy mindegyik evangélista írhatta volna azt, amit szent János irt evangéliuma végén : „Ezek pedig meg- irattak, hogy higyjétek, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, és hogy hívén, éltetek legyen az ő nevében.“8 Jézus maga is, miként fentebb mondottam, előszeretettel „Emberfiának“ futta magát. E névvel kapcsolatban azonban oly jelzőket és cselekményeket, oly hatalmat és kiváltságokat mondott magáról, melyek hangosan hirdették istenségét is! „Az Emberfiának halalma vagyon a földön a bűnöket megbocsájtani!“ — mondotta a farizeusoknak.4 Már pedig a bűnöket nem bocsájthatja meg senki, csak Isten, avagy aki Istentől erre felhatalmazást kapott. A papok megbocsájtják a bűnöket, Krisztustól kapott hatalmuknál fogva. Jézus megbocsájtotta őket saját isteni hatalmánál fogva. „Az Emberfia — mondotta továbbá Jézus — ura a szombatnak is."5 Ura volt ő a törvényeknek és megváltoztatta még azokat is, melyeket Mózes, Isten szolgája hozott. Mert ő több volt, mint Mózes0 és nagyobb volt mint Abrahám.7 Több volt mint Dávid8 és nagyobb volt mint Salamon9 vág}' bármelyik próféta.10 Az Emberfia még az angyaloknak is parancsolt!11 Legünnepélyesebben azonban akkor hirdette Jézus az Emberfia isteni mivoltát, mikor a főpap előtt isten fi óságát is nyíltan megvallotta. „Megesketlek téged az élő Istenre, — szólította őt fel a főpap — hogy valid meg nekünk, te vagy-e a Krisztus, az Istenfia?“ Feleié neki Jézus: „Te mondád; azonban mondom neked: majd egykor látni fogjátok az Emberfiát az Isten hatalmának jobbján ülni és eljönni az ég felhőiben.“12 A zsidók előzőleg egyszer már meg akarták kövezni Jézust, és mikor megkérdezte őket, miért akarják őt megkövezni, azt felelték : „A káromlásért, mivelhogy emberlétedre Istenné teszed magad.“18 Jézus tehát tudta, hogy halálos ítéletét pecsételi meg, mikor magát Isten Fiának vallja, mégsem tért ki a főpap megeskelése elől, hanem válaszolta: „Te mondád ! Isten Fia vagyok. Most ugyan csak megkötözött kezű embert láttok magatok előtt, akit ti ítéltek; de el jő a nap, mikor ő fog az ég felhői közölt nagy hatalommal és fölséggel megjelenni és ő lóg ítélni titeket és veletek együtt az egész világot!“ Kedves Híveim ! Kaifáš azért Ítélte halálra Jézust, mert Isten Fiának mondta magát. Ma pedig sokan azért szeretnék száműzni, mert ember és mint ilyen egy népnek tagja volt. Botráukoznak az ő zsidó voltán és ellenszenvüket, gyűlöletüket a zsidó néppel szemben az ő személyére is átviszik. Feledik, hogy a zsidó népnek nemcsak hibái voltak, hanem nagy szentjei is: a legtisztább asszony, a Boldogságos Szűz Mária; a Megváltó hűséges előhírnöke, Keresztelő Szt. János; továbbá azok az egyszerű becsületes halászok, kik mint apostolok az igazság szolgálatában elhagyták atyjukat, anyjukat, házukat, hazájukat, sőt feláldozták életüket. Feledik, hogy bár Krisztus test szerint Dávid király családjából származott, a zsidó nép nyelvét beszélte és annak szokásait gyakorolta, azonban minden emberi tulajdonságot minden bűntől és esetleges faji gyarlóságtól menten istensége fényében felmagasztosítva ragyogtatok, űgyhogy övének érezheti és érzi is őt minden nép, akár sémi, akár árja, akár fekete, akár sárga, akár magyar, akár francia! Makulátlan jelleme mindenkinek eszménykép, tanítása mindenki számára érthető és éltető, jósága mindenkinek szivéhez szól. Szent Pál jellemzően nevezi őt második Adámnak!14 Amint Adám nemzeti vagy faji különbség nélkül minden ember ősatyja, hasonlókép Krisztus a 1 Zsid. 4, 15. 2 Pl. Mt. 16,10. Jn. 6,70.11,27. 3 Jn. 20, 31. * Mk. 2, 10. 5 Lk. 6, 5. 6 Zsid. 3, 3. 7 jn. 8, 58. » Mt. 22, 43. » Lk. 11, 31. 10 Lk. 11, 32. « Mt. 13, 41. >2 Mt. 26, 63 sk. w Jn. 10, 33. H I. Kor. 15, 45 skk.
