Circulares litterae dioecesanae anno 1938 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
8 Tudjuk, hogy az egy Istenben három személy van és hogy a második isteni személy, a Fiúisten emberré lett. Több mint 1900 évvel ezelőtt emberi testet és lelket, azaz emberi természetet vett fel, anélkül, hogy isteni természetét letette volna, úgyhogy Jézus isteni személyében két természet egyesült örökre és elválaszthatatlanul: az isteni és az emberi. Mint Isten, az Atyától öröktől fogva születik. Mint ember, a Szentlélek ereje által Szűz Mária méhében fogantatott és tőle az időben született. Olyan igazság ez Kedves Híveim, melyet az Anyaszentegyház kezdettől fogva hirdetett és minden hamis bölcselkedéssel szemben mártírvér árán is megvédelmezett. Szent Pál apostol azt mondja Jézusról, hogy „benne lakozik az istenségnek egész teljessége valósággal.“1 Tehát nemcsak csodatevő vagy jövendölő hatalmat kapott Istentől, mint ahogyan kaptak az apostolok és szentek, nem csupán emberfeletti bölcsességet vagy tudományt, hanem magát az isteni természetet bírja ő, épúgy, mint az Atya, akiről ő maga mondta: „Én és az Atya egy vagyunk.“2 „Minden, ami az Atyámé, enyém.“3 Miként az Atya mindentudó, ő is mindentudó. Előre megmondotta a jövendőt: Péter tagadását, Judás árulását, saját kínszenvedését és feltámadását, Jeruzsálem pusztulását, Egyháza sorsát stb. Ismerte a legtitkosabb gondolatokat, vagy mint Szent János mondta: „Tudta, mi van az emberben.“4 Miként az Atya mindenható, aki egy szavával teremtette az eget és földet, hasonlókép ő is mindenható, aki egy szavával megsokasította a kenyereket, lecsendesítette a háborgó tengert, meggyógyította a betegeket és feltámasztotta a halottakat. „Ifjú,.mondom neked, kelj fel“ — szólt a naimi ifjúnak és az azonnal feltámadt.5 „Lázár, jöjj ki“ — kiáltott fel a negyednapos sir előtt, és Lázár azonnal kijött sírjából.8 Elet és halál ura, „mert valamint az Atya feltámasztja a halottakat — olvassuk sz. Jánosnál — és életre kelti, úgy a Fiú is, akiket akar, életre kelt.“7 A maga életét is csak úgy tudták elvenni tőle ellenségei, hogy engedte magát elfogni és felfeszíteni. „Senki sem veszi el tőlem az életet, — mondotta — hanem én adom oda magamtól; hatalmam vagyon odaadni azt és hatalmam vagyon újra felvenni azt.“8 Es hogy ez nem volt üres szó csupán, azt bebizonyította, mikor emberi életét újra felvette, azaz önerejéből dicsőségesen feltámadt. Kedves Hívek ! Ha az evangéliumokat olvassuk, feltűnik, hogy Jézus magát Isten Fiának ritkán nevezte, hanem alázatosságból inkább „Emberfiának.“ Az evangélisták leírják nekünk ezt az Emberfiát, kit születésekor épúgy pólyába takartak,9 mint más ember fiát; ki a názáreti ácsműhelyben époly kemény munkát végzett, mint más ácsnak fia; aki épúgy megéhezett10 és megszomjazott,11 mint mi és épúgy eltikkadt12 vágj' elszunnyadt a fáradságtól,13 mint mi el szoktunk tikkadni a nap hevében tett bosszú vándorúton avagy erős napi munka után. Jézusnak is volt szive, igazi emberi szive, melyben megtaláljuk a gyengéd barátság érzetét tanítványai iránt14 s a figyelmes, gondos gyermeki szeretetet édesanyja iránt.15 Fájdalmat érzett hazája romlásán és szomorúságot, mikor hálátlanságot tapasztalt.16 Megvolt ebben a szívben a mélységes részvét, mely könnyeket sajtolt szemébe, mikor barátjának, Lázárnak sírjához ment,17 felébredt benne a szánalom, ha beteget vagy szegény elhagyatott özvegyet látott.18 Szánalma gondos figyelmességgel párosult, mikor kenyeret adott a pusztában a szegények seregének, mely harmadnapig kitartott mellette tanításának hallgatásában.19 És mikor a bűnösökkel állt szemben, akkor az ő személyében, az ő szíve által az irgalmas Isten részvevő embertestvérnek is mutatta magát. Igen, valóságos ember is volt ő mint mi, aki szenvedett testben, mikor a Golgothán felfeszítették és szenvedett lélekben is úgy, hogy a testi kínok és lelki fájdalmak közepette felkiáltott: „En Istenem! En Istenem! miért hagytál el engem!“20 — Az evangélisták őszintén, minden szépítés és 1 Kol. 2, 9. i Jn. 5, 21. 13 Mt. 8, 24. « Jn. 11, 35. « Jn. 10, 30. 3 Jn. 16, 15. 4 Jn. 2, 25. s Jn. 10, 18. 3 Lk. 2, 7. io Mk. 11,12. 14 Lk. 12, 4. is jn. 2, 1 skk. 19, 26 sk. is Mt. 14, 14. Lk. 7, 13. « Mk. 8, 2. 5 Lk. 7, 14. 8 Jn. 11, 43 sk. u Jn. 4, 7.19, 28. 12 Jn. 4, 6. i« Lk. 19, 4L 17, 17 sk. 20 Mk. 15, 34.
