Circulares litterae dioecesanae anno 1938 ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

II.

II

Kedves Hívek!

Az elmúlt évben a szokott főpásztori böjti szózat tárgyát Isten létének hangoztatása képezte az anyagelvű világnézettel, nevezetesen a kommunizmussal szemben. Hangsúlyoztam ezen szózatomban, hogy istenhit nélkül az emberi élet erkölcsi, anyagi és műveltségi színvonala lesülyed, és boldogtalanok lesznek a népek. Ez idei szózatomban egy másik nagy és időszerű igazságot akarok szemetek elé állítani és lelketekben feleleveníteni: t. i. Jézus Krisztus istenségének hitét. Fontos igazság ez is, mert ezen nyugszik nem csupán a keresztény tanítás hitele és az Egyház isteni küldetésének igazolása, hanem egyéni, családi, társadalmi és állami életűnk boldogulásának szilárdsága is, mert igaz amit az írás mond, hogy más szegletkő nem adatott, melyen építeni lehetne, és nincsen más név, mely segítene, mint Jézus Krisztus, Isten Fia.1 Időszerű is ez az igazság, mert napjainkban Krisztus istenségét új oldalról támadják, a faji elmélet szempontjából, és ennek mértékével akarják róla megállapítani, hogy ő közöttünk csak nem kívánatos idegen.

Krisztus személyével kapcsolatban feltűnő, Kedves Hívek, hogy még ma is, közel kétezer évvel halála után egyfelől lángoló szeretettel, másfelől ádáz gyűlölettel veszik őt körül. Miként életében, ezrek és ezrek hagyják el érette ma is szeretetből mindenüket és áldozzák fel életüket, és miként akkor, a fellázított tömegek ma is halált kiáltanak rá, és mivel őt újra megfeszíteni nem tudják, követőit kínozzák és gyilkolják. E tény nem volna megmagyarázható, ha Jézus csak egyszerű ember volna. Voltak nagy emberek, kiket kortársaik szerettek és gyűlöltek. Mikor azonban meghaltak, a szeretet és gyűlölet érzelmei elsimultak körülöttük. Hogy Jézust még ma is milliók szeretik és milliók gyűlölik, ennek magyarázata az, hogy nem balt meg, hanem él és uralkodik, lél itt közöttünk az Oltári- szentségben és az Anyaszentegyházban, mely az ő földi életének misztikus folytatása, és uralkodik az emberi lelkekben. Es mivel nem csupán ember, hanem egyúttal Isten is : azért részesedik azon örök szeretelben és gyűlöletben, mely csupán Istennek kiváltsága. Mert egyedül Isten az, akit örökké szeretnek és gyűlölnek : szeretik az angyalok és igazak, gyűlölik az ördögök és gonoszak.

Jézus Krisztus Istenember, azaz valóságos Isten és valóságos ember egy személyben. Nagy igazság ez és mélységes titok, melyet felfogni a lángész sem tud, de amelynek szépségét az alázatos gyermeki lélek is képes megérezni. Nem tudjuk felfogni, mert a végtelen Isten természete és lényege szerepel benne, mely a véges emberi ész számára mindig kifürkészhetetlen marad; de azt megértjük belőle, hogy Isten nagyon szeretett minket s azért egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.2

2

1 Ap. csel. 4, 11. sk.

2 Jn. 3, 16.