Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

X.

Viszont az is igaz, hogy az erkölcstelenség ott kap legkönnyebben lábra, ott terjed és erősödik, ahol legjobban el van terjedve a hitbeli tudatlanság. Ezt a tapasztalati igazsá­got hangoztatta b. e. X. Pius pápa „Acerbo nimis“ kezdetű encyklikájában (1905. ápr. 15 ) és ezért sürgette ő számos elődje példájára annyira a hitoktatás buzgó teljesítését. Bár, ismétlem : nálunk az egyházi törvé­nyek és rendelkezések által előírt szabályok általában megvalósítást nyertek, a hitbeli tu­datlanság és a vele kapcsolatos erkölcstelen­ség visszaszorítása érdekében a hitoktatást kiterjeszteni és még hatályosabbá tenni nekünk is elsőrendű kötelességünk. Ezért az Apostoli Szentszék útmutatása szerint jónak látjuk az alábbi rendelkezéseket kiadni: 1. Ezentúl minden esztendőben az Orző- angyalok ünnepét (okt. 2.) követő vasárnapon „dies catechistica“ tartandó. Ezen a vasárna­pon a templomokban a hitoktatás fontosságát Idenaelő szentbeszédeket kell tartani; a szülő­ket és helyetteseiket figyelmeztetni kell az 1113., 1335. és 1372. $ 2. kánonokban jelzett és a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó súlyos kötelességükre. Buzdítani kell őket, hogy érdeklődjenek gyermekeik hittani fel­adatai iránt, kérjék számon azokat, valamint vallási kötelességeik teljesítését. Imáikat, szent­áldozásaikat, erénygyakorlataikat vagy önmeg­tagadásaikat ajánlják fel a szülők különösen ez alkalommal Jézus sz. Szívének oly szán­dékkal, hogy a hitoktatás gyermekeik lelkében mentői bőségesebb gyümölcsöt teremjen. 2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelke­zése szerint legközelebb a plébánosra hárul a feladat és felelősség, hogy a keresztény élet alapjának, a jó hitoktatásnak kellő elvégzé­sére fordítsa minden gondját és fáradságát, miként azt az 1329. s köv. kánonok sürgetik. Ha nagyobb plébániákon személyesen nem is végezhetik a hitoktatást, a területükön levő iskolák látogatásában, a hitoktatók és hitokta­tást végző káplánok munkájának teljes ere­jükből való segítésével vegyék ki részüket ezen kiválóan plébánosi munkakörből. Sok­szor talán úgy látszik nekik sokoldalú elfog­laltságuk és gondjuk közepette, hogy káplán­juk segítségére inkább van szükségük az isko­lán kívül: a gyóntatásokban, irodában, betegek ellátásában; azonban ne engedjék magukat a pillanatnyi sürgős szükségtől befolyásoltatni, hanem, ha kell, váltsák fel káplánjukat a gyóntatószékben, az irodában vagy egyéb téren, ahol a hívek lefoglalják őket, csakhogy kellő időben ott lehessenek az iskolában. Töreked­jenek továbbá alkalmas órabeosztással a hit­tanóra-mulasztásoknak elejét venni. 3. Szigorúan lelkére kötöm az esperesek­nek, hog3r a hitoktatás ellenőrzését (amit Budapesten a hitoktatási felügyelők végeztek és fognak ezen rendeletem után is végezni) különös gonddal és lelkiismeretességgel gya­korolják. Látogassák az iskolákat évközben is, mert jobb a hiányokat idejében megismerni, mikor még pótolhatók, mint az iskolai év végén egyszerűen megállapítani. Gondjuk le­gyen arra is, hogy a hittanvizsgálatok a szülők meghívása mellett minél ünnepiesebb keretek közt tartassanak meg. A jól előkészített vizs­gák és az ügyesen csoportosított kérdések nemcsak a gyermeknek válnak javára, hanem a jelenlevőknek is lelki hasznára lesznek az ilyen módon felújított hitbeli ismeretek révén. Az esperesek ellenőrző munkájukban a következő pontokra legyenek figyelemmel: ci) hogy a plébánosok és segítőik leg­fontosabb (proprium et gravissimum) köte­lességüknek, a hitoktatás feladatának eleget tesznek-e 2 b) hogy a plébánosok maguk készítik-e elő az első gyónókat, első áldozókat és a bérmálandókat? (1330. kánon.) c) hogy ezenkívül igyekeznek-e a gyerme­keket más módon is (egyesületek, Szívgárda, Eucharisztikus gyermekszövetség, Mária-kon- gregáció stb. megalakításával) mentői alapo­sabban oktatni? (1331. kánon.) d) hogy nem hagyatkozik-e a hitoktatás munkája egyedül a tanítókra? e) hogy a nem katolikus iskolák hit­oktatói összegyűjtik-e növendékeiket az arra alkalmas (fent említett) egyesületekbe, hogy így a hiloktatás elméleti része mellett a gya­korlati vallásosságot is elsajátíttassák velük? 4. Végül elrendelem, hogy minden esz­tendőben legalább is advent első vasárnapjá­tól húsvétig minden vasár- és ünnepnap az arra legalkalmasabb órában a hívek számára katechézisek tartassanak. Ahol az adventi rorátéval kapcsolatos katechézisek az 1860.-i főegyházmegyei zsinat 26. statuma értelmében még fennmaradtak, ott továbbra is fenntar- tandók. Ahol megszűntek, ott nem akarom őket újra általánosan kötelezővé tenni, de az illető plébánosok ítéletére bízom, hogy azokat legalább hetenként kétszer, pl. szerdán és szombaton újra visszaállítsák. 5. A plébánosok és segédlelkészek a terv­szerű együttdolgozás biztosítására a templomi katechézisek tárgyairól rendszeresen naplót vezessenek. Fenti rendelkezésekkel kapcsolatban a templomi katechézisek kérdéséhez óhajtok még néhány szót hozzáfűzni. Az Egyházi Törvénykönyv idevonatkozó rendelkezése világos : „Diebus dominicis aliis­que festis de praecepto, ea hora quae suo 10*

Next

/
Thumbnails
Contents