Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
X.
Viszont az is igaz, hogy az erkölcstelenség ott kap legkönnyebben lábra, ott terjed és erősödik, ahol legjobban el van terjedve a hitbeli tudatlanság. Ezt a tapasztalati igazságot hangoztatta b. e. X. Pius pápa „Acerbo nimis“ kezdetű encyklikájában (1905. ápr. 15 ) és ezért sürgette ő számos elődje példájára annyira a hitoktatás buzgó teljesítését. Bár, ismétlem : nálunk az egyházi törvények és rendelkezések által előírt szabályok általában megvalósítást nyertek, a hitbeli tudatlanság és a vele kapcsolatos erkölcstelenség visszaszorítása érdekében a hitoktatást kiterjeszteni és még hatályosabbá tenni nekünk is elsőrendű kötelességünk. Ezért az Apostoli Szentszék útmutatása szerint jónak látjuk az alábbi rendelkezéseket kiadni: 1. Ezentúl minden esztendőben az Orző- angyalok ünnepét (okt. 2.) követő vasárnapon „dies catechistica“ tartandó. Ezen a vasárnapon a templomokban a hitoktatás fontosságát Idenaelő szentbeszédeket kell tartani; a szülőket és helyetteseiket figyelmeztetni kell az 1113., 1335. és 1372. $ 2. kánonokban jelzett és a gyermekek vallásos nevelésére vonatkozó súlyos kötelességükre. Buzdítani kell őket, hogy érdeklődjenek gyermekeik hittani feladatai iránt, kérjék számon azokat, valamint vallási kötelességeik teljesítését. Imáikat, szentáldozásaikat, erénygyakorlataikat vagy önmegtagadásaikat ajánlják fel a szülők különösen ez alkalommal Jézus sz. Szívének oly szándékkal, hogy a hitoktatás gyermekeik lelkében mentői bőségesebb gyümölcsöt teremjen. 2. Az Egyházi Törvénykönyv rendelkezése szerint legközelebb a plébánosra hárul a feladat és felelősség, hogy a keresztény élet alapjának, a jó hitoktatásnak kellő elvégzésére fordítsa minden gondját és fáradságát, miként azt az 1329. s köv. kánonok sürgetik. Ha nagyobb plébániákon személyesen nem is végezhetik a hitoktatást, a területükön levő iskolák látogatásában, a hitoktatók és hitoktatást végző káplánok munkájának teljes erejükből való segítésével vegyék ki részüket ezen kiválóan plébánosi munkakörből. Sokszor talán úgy látszik nekik sokoldalú elfoglaltságuk és gondjuk közepette, hogy káplánjuk segítségére inkább van szükségük az iskolán kívül: a gyóntatásokban, irodában, betegek ellátásában; azonban ne engedjék magukat a pillanatnyi sürgős szükségtől befolyásoltatni, hanem, ha kell, váltsák fel káplánjukat a gyóntatószékben, az irodában vagy egyéb téren, ahol a hívek lefoglalják őket, csakhogy kellő időben ott lehessenek az iskolában. Törekedjenek továbbá alkalmas órabeosztással a hittanóra-mulasztásoknak elejét venni. 3. Szigorúan lelkére kötöm az espereseknek, hog3r a hitoktatás ellenőrzését (amit Budapesten a hitoktatási felügyelők végeztek és fognak ezen rendeletem után is végezni) különös gonddal és lelkiismeretességgel gyakorolják. Látogassák az iskolákat évközben is, mert jobb a hiányokat idejében megismerni, mikor még pótolhatók, mint az iskolai év végén egyszerűen megállapítani. Gondjuk legyen arra is, hogy a hittanvizsgálatok a szülők meghívása mellett minél ünnepiesebb keretek közt tartassanak meg. A jól előkészített vizsgák és az ügyesen csoportosított kérdések nemcsak a gyermeknek válnak javára, hanem a jelenlevőknek is lelki hasznára lesznek az ilyen módon felújított hitbeli ismeretek révén. Az esperesek ellenőrző munkájukban a következő pontokra legyenek figyelemmel: ci) hogy a plébánosok és segítőik legfontosabb (proprium et gravissimum) kötelességüknek, a hitoktatás feladatának eleget tesznek-e 2 b) hogy a plébánosok maguk készítik-e elő az első gyónókat, első áldozókat és a bérmálandókat? (1330. kánon.) c) hogy ezenkívül igyekeznek-e a gyermekeket más módon is (egyesületek, Szívgárda, Eucharisztikus gyermekszövetség, Mária-kon- gregáció stb. megalakításával) mentői alaposabban oktatni? (1331. kánon.) d) hogy nem hagyatkozik-e a hitoktatás munkája egyedül a tanítókra? e) hogy a nem katolikus iskolák hitoktatói összegyűjtik-e növendékeiket az arra alkalmas (fent említett) egyesületekbe, hogy így a hiloktatás elméleti része mellett a gyakorlati vallásosságot is elsajátíttassák velük? 4. Végül elrendelem, hogy minden esztendőben legalább is advent első vasárnapjától húsvétig minden vasár- és ünnepnap az arra legalkalmasabb órában a hívek számára katechézisek tartassanak. Ahol az adventi rorátéval kapcsolatos katechézisek az 1860.-i főegyházmegyei zsinat 26. statuma értelmében még fennmaradtak, ott továbbra is fenntar- tandók. Ahol megszűntek, ott nem akarom őket újra általánosan kötelezővé tenni, de az illető plébánosok ítéletére bízom, hogy azokat legalább hetenként kétszer, pl. szerdán és szombaton újra visszaállítsák. 5. A plébánosok és segédlelkészek a tervszerű együttdolgozás biztosítására a templomi katechézisek tárgyairól rendszeresen naplót vezessenek. Fenti rendelkezésekkel kapcsolatban a templomi katechézisek kérdéséhez óhajtok még néhány szót hozzáfűzni. Az Egyházi Törvénykönyv idevonatkozó rendelkezése világos : „Diebus dominicis aliisque festis de praecepto, ea hora quae suo 10*
