Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
13 Végül gondoljátok meg mindnyájan, kik házasságban éltek, hogy a kötelékek, melyek összekötnek benneteket, elszakíthatatlanok s egy életre szólnak. Ne kövessétek a könnyelmű világ jelszavait, melyek a házasságot az időleges szerződés színvonalára alacso- nyíthatják le. Gondoljatok szent Pál szigorú intelmére: „Azoknak pedig, akik házasságban élnek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség a férjétől el ne váljék; ha pedig elválik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg férjével. A férfi ne bocsássa el feleségét. Az asszony kötve van a törvényhez, míg férje él; ha férje meghal, szabaddá lesz, menjen férjhez, akihez akar, de csak az Úrban“ (Kor. I. 7, 10 és 39). Csak ez a felbonthatatlan házasság biztosítja a házasfelek, a gyermekek és az egész társadalom békéjét. Elég borzasztó bajokat okozott már a megromlott családi béke, a könnyelmű elválás, s a nyomorult gyermekek ezrei sirathatják az elveszett szülőket. Valóban nyomorult gyermekek, akik úgy hányódnak az életben, mint a roncs a hullámokon ! Oly sokat vesztett már nemzetünk, hogy nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy könnyelmű felfogások játéklabdája legyen a családi élet, hogy megnyomorodott népünk folyton lefelé sülyedjen az erkölcsi mocsárba, s a magyar jövő reményei, gyermekeink a romlás ezernyi veszélyének legyenek kitéve. Adjátok vissza a tiszta családot nemzetünknek, s tiétek lesz a magyar jövendő. Jól mondotta egy kiváló amerikai államférfiú, aki hazája végromlását látta a válásokban : „A házassági elválások megkönnyítése a nép veszte, a társadalom átka.“ Szeressétek végül, kedves házastársak, a család fájának virágait, a gyermekeket. Legyenek ők vágyaitok, gondoskodástok legfőbb tárgya, szemetek fénye; lássátok bennük Isten áldását, s neveljétek őket az Úr félelmében. Gyermekeiteken keresztül segítsetek naggyá tenni szegény nemzetünket is, mert akié a gyermek, azé a jövő. Ha már kicsinnyé tették országunkat, kapjon legalább minden magyar gyermek olyan nevelést, hogy valóban jövőnk kialakítója, egyházunk, népünk nagyságának, egészséges fejlődésének reménysége lehessen. Nagyon sokat várok tőletek magyar családapák és családanyák! Feleljetek meg hivatástoknak teljes józansággal, szorgalommal, szeretettel, reménységgel és csiiggedetlen akarattal, s akkor majd nem nevezhetnek bennünket kicsiny nemzetnek. Ez az Isten akarata, hogy imádságos és odaadó lelkülettel emeljétek fel szent művetekkel egyházatokat és hazátokat. Azok is, kik nincsenek házasságban, alakítsák ki magukban az istenfélelem, imádságos lelkidet, alázatos önmegtagadás és fegyelmezettség erényeit, hogy egykor szép és tiszta lelket vigyenek a házasságba s már most előkészüljenek e gyönyörű hivatásra. Minden rend, rang és kor munkálkodjék a szebb krisztusi életért, hogy a hosszú megpróbáltatások után az 0 dicsőséges országa végre megvalósuljon közöttünk. Amen. 726. sz. Böjti körlevél. Jelen körlevelem legközelebbi vasárnap a híveknek a szószékről felolvasandó. Esztergom, 1935. március 6. 727. sz. Arcképes igazolványok érvényének meghosz- szabbítása. Közlöm a vallás és közoktatásügyi minisztérium 1135/935. ein. számú rendeletét: „A tényleges és nyugdíjas közszolgálati alkalmazottakat megillető álíamvasúti arcképes igazolványoknak az 1935. évre szóló érvénj^esítése, illetve kiállítása tárgyában múlt évi december hó 27-én 4662/1934. ein. sz. alatt kiadott körrendeletemet — a MÁV igazgatóságának 8935/1935. sz. alatt kelt érvénye- sítvénye alapján — kiegészítem azzal, hogy az 1934. évre kiadott, de a folyó évre meg nem hosszabbított arcképes igazolványok, méltányosságból egyszeres illeték, vagyis 1 pengő befizetése mellett folyó évi március hó 31-ig érvényesíthetők az 1935. évre. A folyó évre meg nem hosszabbítot arcképes igazolványok érvénytartalma folyó évi
