Circulares litterae dioecesanae anno 1935. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
III. Kedves Híveim ! Az utóbbi időkben különös figyelemmel foglalkozott a katolikus társadalom vezetősége a házasság szentségével s annak az egész nemzetre kiható jelentőségével, mert az egyház és a haza életében alig van fontosabb alakulat, mint a család, mely csak az egészséges szentségi házasság keretei közt érheti el boldogulását és igazi virágzását. Annyi bizonyos, hogy ha bármily üdvös újítást, társadalmi berendezkedést létesítünk is, ha nem tudjuk egészségessé és életképessé tenni a családot, az egyház és nemzet legbiztosabb alapjait hagyjuk rombadőlni. Amiként nem hanyagolhatjuk el az egyes szervek egészségét, mert az egész test egészsége az egyes szervek egészségétől függ, épúgy nem mehetünk el közönyösen azon betegségek mellett sem, amelyek az egyház és nemzet testének egj'es főbb szerveit támadják meg. így tehát lelkipásztori gondosságunk és felelősségünk tudatában, minden erőnkből iparkodtunk felhívni kedves Híveink és minden jóérzésű embertársunk figyelmét azokra a veszedelmekre, melyek a családi életet fenyegetik; fenyegetik pedig épen azért, mert a házasság szentségét illetőleg helytelen közvélemény alakult ki, és mert sokan nem akarják belátni, hogy mindaz, amit jóságos anyánk az Anyaszentegyház e szentségről tanít, oly hasznos és üdvös az egész emberiségre, hogy az biztosan képes az emberiséget mai nagy nyomorúságában felemelni és megvigasztalni. Az emberiség bajainak jelentős része a rendezetlen és erkölcsi alapot nélkülöző családi életből származik. Mennyi könny, sírás, a szenvedések milyen tengere származik abból a laza és Isten törvényeivel ellenkező felfogásból, mely oly divatossá kezdett válni az újabb időkben ! íme egy jele annak, hogy szent hitünk parancsainak megvetése a mindennapi élet boldogságát is jórészt feldúlja. Szétzüllött család, elhagyatott, a romlás örvényének kitett gyermekek, gyakran borzasztó bűntények a jelzői a vallás nélkül való élet káros útjainak, íme, hogy vezetik a vakok a világtalanokat, s a gyümölcsök mutatják, milyen fákon termettek. Mert hiszen a tövisbokrokról nem szedhetünk fügét, s a rossz fa jó gyümölcsöt nem teremhet. (Máté, 7, 16—18.) Azért telik meg keserűséggel szívünk, ha a mindennapi élet híradásaiban oly gyakran olvashatjuk az Isten parancsait megvető elmék erkölcsei szerint eszeveszetten kötött és oldott házasságokat, melyek mivel nem Isten szándékai szerint valók, igen sokszor eredményeik szerint is borzalmasak. Be kell tehát vonulniuk a családi életbe a keresztény erkölcs parancsainak, s azok hűséges megtartásával kell, Kedves Híveim, megalapoznotok földi és örök boldogságtokat. A szeretet, hűség, önfeláldozás, megbocsájtás, szorgos gondoskodás, meleg ragaszkodás kell, hogy uralkodjék a családban, hogy az mintaképe legyen a názáťethi szent családnak, hogy 3
