Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VIII.

Gyakran előfordul, hogy papok különböző formában kezességei vállalnak, vagy váltókat írnak alá, minek következtében mások által könnyelműen vagy jóhiszemű túlbuzgóságból csinált adósság szakad rájuk, melyeknek gondja bénítólag hat működésükre, sőt ilyen adósságok sokszor teljes anyagi romlásukat okozzák. Felhívom azért liszt. Papságom figyelmét a 137. canonra, melyben az Anyaszentegyház bölcs és gondos előrelátással a következő szavakkal inti papjait : „A fidei iubendo, etiam a bonis propriis, clericus prohibetur, inconsulto loci Ordinario.“ Ezen kánon tilalmának szigorú megtartását mindenkinek lelkére kötöm, figyelmeztetem a T. Papságot, hogy tudtom nélkül fenti kánon értelmében kezességet másokért semmiféle alakban nem vállalhatnak.

Esztergom, 1933. október 21.

3143. sz.

Papoknak

tilos

kezességet

vállalni.

Már 1929. évi 835. sz. alatt kelt rendele- temben (1. Körlevelek 1929. évf. 34. 1.) buzdítottam a Papságot és a Tanítóságot, hogy az iskolánkívüli népnevelés munkájából tehetségük szerint vegyék ki részüket. Világosan kell hogy előttünk álljon az a fontos feladat, melynek betöltésére van hivatva az iskolánkívüli népnevelés s hogy abban szívesen kell elfogadnunk azt a szerepet, melyet a vezetők, mint az erkölcsi értékek letéteményeseinek, juttatnak nekünk.

Újabban a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr f. évi szept. hó 27-én 76.000 sz. a. hosszabb rendeletet intézett valamennyi Iskolánkívüli Népművelési Bizottságnak. A rendelet megjelent a Néptanítók Lapja f. évi 20. számában. Ebben a rendeletben az alábbi csoportositás szerint jelöli meg a népművelés feladatait.

2791. sz.

Iskolán- kívüli nép művelés.

van még Fizetése; akinek ha alacsony áron is, de termett a vetése; akinek, ha ritkábban is, de megnyitják üzletajtaját; akinek, ha nem is idén szabva, de van még ruhája; akinek, ha mérsékelten is, de ég a tűz a kályhájában, ne felejtse el, hogy írígylésreméltó hőségben él azoknak szemében, akik már hosszú hónapok, talán évek óta nem láttak fizetést, akik nem tudják, hogy mi az a meleg szoba; akik álmodni sem mernek egy új öltözetről s akiknek kenyere szemétből kikotorl Lázárvacsorája. Bízom benne, hogy megérti mindenki az idők komoly figyelmeztetését és nem lesz senki, ki hidegben ajtót csuk a Katholikus Karitász gyűjtésre induló munkatársai előtt. Nem nagy áldozatot kér tőlünk a krisztusi szeretet parancsa, csupán az evangéliumi szegény özvegy jó szívvel adott két fillérjét és én hiszem, mert ismerem Híveimet és az isteni kegyelem erejét, hogy mikor a tél múltával a Katholikus Karitászakció munkájának eredményéről az elmúlt évhez hasonlóan nyilvános számadást fog adni, örömmel és boldogan jelentheti, hogy nem volt hívő katholikus lélek, ki adományával vagy munkájával hozzá nem járult volna ennek a hatalmas, krisztusi megmozdulásnak sikeréhez.

Hogy munkánkat az Egiek segítsége kísérje, elrendelem, hogy a múlt évhez hasonlóan Árpádházi szent Erzsébet ünnepét megelőző három napon minden plébánia-, és lelkészi templomban triduum tartassák. A triduum alatt naponta az esti órákban elmondandó az ünnepélyes formában kitett Oltári- szentség előtt a Mindenszentek litániája és a hazánk sorsának jobbrafordulásáért szóló imádság, mit szokott módon az ültáriszentséggel való áldás kövessen. A litániát rövid szent- beszéd előzze meg (megkönnyítésül három konferenciatervezetet a Karitász Központ küld a szónokok részére). Az e napokon rendezendő perselygyűjtés eredménye a helyi karitász- szerv útján az ínségeseknek juttatandó, kivéve a budapesti templomok gyűjtését, melyből 50 °/o a Karitász Központnak beküldendő. A karitász munkára vonatkozólag különben a Szent Erzsébet Karitász Központ (Budapest IV. Veres Pálné utca 9.) készségesen ad mindenkor felvilágosítást és irányítást.

Midőn karitászakciónkat e télre ezzel újra megindítom, szívből adom minden megértő lelkű és áldozatos munkatársunkra, segítőnkre és minden szegény, segélyreszoruló hívemre főpásztori áldásomat.

Esztergom, 1933. november 1.

E feladatok a következők :

aj A nemzeti öntudat ápolása és fejlesztése, a nemzeti műveltség közös elemeinek és közös nemzeti eszményeknek lelki kapcsai által a nemzeti egység megteremtésére való törekvés ;

b) népünk lelkének finomítása és érzületének nemesítése, népünk erkölcsi nevelése; jellemképzés és állampolgári nevelés;

cJ az egészség ápolása terén általában a lestápolíis, a tisztaság és a helyes táplálkozás, valamint — főleg az ipari vidékeken — a baleset elhárítás és első segélynyújtás alapvető kérdéseire, nemkülönben a fertőző betegségek (természetesen a tuberkulózisra ezentúl is súlyt helyezve, főleg a diftéria és tífusz) ellen való védekezésre s végül az