Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

V. XI. Pius pápa „Quod Nuper" bullája

XI. PIUS PÁPA „QUOD NUPER“ BULLÁJA,

AMELYBEN AZ EMBERI NEM MEGVÁLTÁSÁNAK TI ZEN KILENC SZÁZA DOS ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL

RENDKÍVÜLI szentévet és általános nagy jubileumi

BÚCSÚT HIRDET.

PIUS PÜSPÖK, ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA, AZ ÖSSZES KERESZTÉNY HÍVŐKNEK, AKIK JELEN LEVELÜNKET OLVASSÁK, ÜDVÖT ÉS APOSTOLI ÁLDÁST.

Sietve teljesítjük azt az ígéretünket, amelyet a közelmúltban, karácsony ünnepének előestéjén nemcsak a bíborosok testületének és a jókívánságaik tolmácsolása végett körénk gyülekezett fiainknak, hanem az egész katholikus világnak tettünk : rendkívüli szentévet és általános nagy jubileumi búcsút hirdetünk az emberi nem megváltásának tizenkilencszázados évfordulója alkalmából. Ha teljes történeti hitelességgel nem is tudjuk az esemény évét megjelölni, maga a megváltás ténye, illetve a csodálatos tények egész sorozata, olyannyira fontos és nagyjelentőségű, hogy hallgatással nem mehetünk el mellette. Illik, hogy az emberek, a századforduló ünnepi hatása alatt legalább valamennyire fölemeljék gondolataikat az őket mostanában oly kegyetlenül gyötrő földi és múlandó dolgokról az égiek és az örök valóságok felé, lelkűket a mostani idők félelmetes és szomorú viszonyaitól annak a boldogságnak reményéhez elvezessék, amelyre az Úr Jézus Krisztus drága vérének hullásával és mindennemű s végtelen jóságával minket meghívott. Tehát bontakozzanak ki az emberek a mindennapi élet lármájából és leginkább ennek a jubileumi évnek folyamán fontolják meg szívökben, mennyire szeretett minket a Megváltó és milyen lángoló hévvel szabadított meg a bűnnek rabságából. így melegebb szeretetre gyúl- nak és a minket szerető Üdvözítő viszontszeretetére természetszerűen vonzódnak.

A megváltás tényének és gyümölcseinek megfontolása.

Mindnyájunk lelki hasznára röviden emlékezetbe idézzük a megváltás isteni jótéteményeinek hosszú sorozatát. Beletartozik a valódi emberi műveltség is, amelynek élvezetében vagyunk és amely- lyel dicsekszünk. Azután az Űrvacsorán szerzett legméltóságosabb Oltáriszentség s annak átnyuj- tása az egyes apostoloknak, akik papokká szente- lődtek e szavak erejével: «Ezt cselekedj étek az én emlékezetemre». (Luk. 22, 19; I. Kor. 11, 24.) A szenvedő, a keresztrefeszített és az emberek üdvösségéért meghalt Jézus Krisztus. A szent Fiának keresztje alatt álló és az egész emberiség édes anyjává lett boldogságos szűz Mária. Az Űr Jézus csodálatos föltámadása, a mi föltámadásunk elő- föltétele és biztos záloga. Az apostoloknak adott bűnbocsátó hatalom, a Péterre és utódaira ruházott igazi, azaz joghatósággal járó elsőbbség s annak ünnepies megerősítése. Végül az Úrnak mennybemenetele, a vigasztaló Szentlélek eljövetele, az apostolok első, csodálatos és dicsőséges jelekkel kísért evangéliumhirdetése. Kedves Fiaink, van-e szentebb, évszázados ünnepséggel méltóbban megülhető eseménysorozat? Hiszen az Űr Jézus földi életének záró eseményeiből és az azokat kisérő isteni adományokból fakad számunkra az élet, az egyetlen igazi élet, és az emberiség új korszaka.

Minderről elmélkedjünk feszült figyelemmel a jubileumi esztendőben és mindezt öleljük föl égő szeretettel és szent tisztelettel. Buzduljunk bensőséges imádságra, bűneink felett őszinte bánatra, imádságunkkal és vezeklésünkkel necsak saját örök üdvösségünket szolgáljuk, hanem az egész emberiségét is, amely tévedések útvesztőin jár, pártoskodásban és harcokban emésztődik, nyomorúságban sínylődik és veszedelmek közt szorong. Ó, bár adná a végtelen irgalmasságú Űristen, hogy a nemsokára kezdődő szentév a lelkeknek békét, az egyháznak mindenütt köteles szabadságot, az összes népeknek egyetértést és igaz jólétet hozzon.