Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
17 415. sz. Az április 2-án kezdődő szentév kegyelmei és kiváltságai. Bárcsak végre ne csupán koronánkon, templomainkon és sírjainkon állna a kereszt íjele, hanem minden ember szivében diadalmasan uralkodnék és mint egykor Nagy Konstantin, mi is észrevennők a kereszt jelét a világ felett, amely jelben egyedül győzedelmeskedhetünk. Ha volna másban üdvösség, Kedves Híveim, szívesen ajánlanánk más orvosságot is, de a sors csapásai megtanítottak bennünket, hogy hiú minden törekvés, mely az önfeláldozó Krisztuson kívül keresi üdvösségét. Krisztus keresztjében erő, győzelem, szeretet, nyomorúságunkban lehető enyhülés, szebb jövő, teljesebb élet, földi boldogulás és örök élet van. Amen ! Utasítom a plébánosokat és templomigazgatókat, hogy jelen körlevelemet nagyböjt első vasárnapján a nagymisével kapcsolatos szentbeszéd helyett a híveknek felolvassák. Legutóbbi körlevelemhez csatoltan megkül- döttem a szentévet meghirdető pápai bullát. Ezúttal is hangsúlyozom, hogy a hívek figyelme az április hó 2-án kezdődő szentévre felhívandó. A lelkipásztorok buzdítsák a híveket, hogy a szentév folyamán minél gyakrabban és minél tömegesebben járuljanak a szentségekhez s hogy Krisztus Urunk kínszenvedéséről minél gyakrabban elmélkedjenek. Erre különösen alkalmas a keresztüti ájtatos- ság, melynek végzésére híveimet főpásztori szeretetem egész melegével buzdítani óhajtom. Ezért úgy rendelkezem, hogy a keresztúti ájla- losságot — a szokásos alkalmakon kívül — három napon, április 1-én, 2-án és 3-án a hívek lelkipásztoraik vezetése mellett közösen végezzék akár a templomban, akár a konkrét lehetőség szerint kint a szabadban a kálvária stációknál. Ezen három napon a keresztúti áj- tatossággal kapcsolatban szent beszéd tartandó. Esztergom, 1933. február 20. Múlt körlevelemhez csatoltan megkül- döttem azt az enciklikát, amellyel dicsőségesen uralkodó XI. Pius pápa Krisztus Urunk halálának 1900-ik évfordulója alkalmából szentévet hirdetett. Ezt az enciklikát követő három apostoli konstitucióban a Szentatya meghatározza azokat a kegyelmeket és különös kiváltságokat, melyek a szentévet kísérik. E három konstitució tartalmát röviden összefoglalva a következőkben közlöm és felhívom Tisztelendő Papjaimat, hogy híveiket s a lelki gondjaikra bízottakat róluk kioktassák s így a szentév kegyelmeiről és kiváltságairól mindnyájan pontos tájékozottsággal rendelkezhessenek. I. A „Nullo non tempore“ kezdetű első konstitució avval a mély gondolattal, hogy ebben a szentévben megnyugvást kereső lelkünk különösen átérezhesse, hogy ezen megnyugvást szerző kötés és oldás hatalma az apostolok utódjának, Krisztus Urunk földi Helytartójának kezébe van letéve s a lelki békének forrása ott fakad az Apostolfejedelmek sírjánál: lelfüggeszt Rómán kívül minden búcsút, mely az élők által elnyerhető. Kivételt “képeznek 1. a halálveszedelemben nyerhető búcsúk, 2. a reggeli, déli és esti harangszókor az Urangyala, illetve a Menynek Királyné Asszonya imádságok, vagy ezek heljett 5 Üdvözlégy elmondásával nyerhető búcsúk, 3. a, negyvenórai szentségimádáshoz kötött búcsúk, 4. ama búcsúk, melyeket azok nyernek, vakik elkísérik az Oltáriszentséget, midőn a pap a beteghez viszi, 5. a Portiuncula- búcsú, melyet azonban a szentév folyamán csak Assisiben lehet elnyerni, 6. a Szentföldön a zarándokok által nyerhető búcsúk, 7. Lourdesben 1934. február 11-ig a lourdesi jelenés 75. jubileumi éve alkalmából nyerhető búcsúk és 8. azok a búcsúk, melyek ä bíborosok, nunciusok, érsekek, püspökök, nullius apátok, apostoli vikáriusok és praefektusok áldásával nyerhetők el. II. Az „Indicto a Nobis“ kezdetű második konstitució a római poenitentiariusoknak és más kijelölt gyóntatóknak a legmesszebb menő felhatalmazásokat adja a zarándokok gyóntatására úgy, hogy a legsúlyosabb lelki teherrel Kómába zarándoklók is visszanyerhessék a Krisztus Urunktól kapott, de a bűnös életben eltékozolt megszentelő kegyelmet s újra joggal neveztethessenek Isten fiainak. Ezekkel a különleges felhatalmazásokkal rendelkező római gyóntatóknak (kik között magyar nj'el- vűek is vannak) gyóntatószékei fölött ez a felírás lesz: „Poenitentiarius Sancti Jubilaei.“ III. A harmadik s „Qui umbratilem vitam“ szavakkal kezdődő konstitució felsorolja azokat, akik a Rómába való zarándoklás nélkül is elnyerhetik a jubileumi búcsú kegyelmeit. Ezek a következők: 1. az összes szerzetesnők,
