Circulares litterae dioecesanae anno 1932. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

II.

17 március 23-án P. nevű, 1922. január 22-én pedig M. nevű gyermekűk született. A szülők 1930. évi augusztus, illetőleg szeptember hóban áttértek a r. kath. vallásra és ezen az alapon Székesfehérvár szab. kir. város árvaszékétől a gyámhatósági beleegyezés megadását kérték -ahhoz, hogy gyermekeik, akik a 7 életévüket már betöltötték, a szülők közös vallására áttérhessenek. Az árvaszék a 2626/1930. sz. elsőfokú véghatározatával az 1894. XXXII. t.-c. 4. §-a alapján a gyámhatósági beleegyezést megadta és a Közigazgatási Bizottság gyám­ügyi fellebbviteli küldöttsége 370/1930. számú másodfokú véghatározatával az árvaszék hatá­rozatát változatlanul hagyta. A másodfokú véghatározat ellen a székesfehérvári izr. val­lásközség elöljárósága felülvizsgálati kérelem­mel élt. Véghatározat: A felülvizsgálati kérel­met elutasítom. Megokolás: A gyermekek val­lásáról szóló 1894. XXXII. t.-c. 4. §-a szerint abban az esetben, ha az egyik házastárs a másik házastárs vallására tér át, úgy hogy a házasság egyvallásúak házasságává válik, a születendő és a 7. életévüket még be nem töltött gyermek a szülők közös vallását köve­tik s az áttért szülő neméhez tartozó 7 és 18 év között levő gyermekek is áttérhetnek a szülők közös vallására, de csak a gyámható­ság beleegyezésével. A törvény ezen rendel­kezésének a törvény előmunkálataiból is meg­állapítható alapgondolata és célja az, hogy a közösvallású szülők gyermekeit még vallásos nevelésük megzavarása árán is a szülők val­lásában lehessen nevelni. Ennek a célnak az elérése azonban a család vallási egysége érdekében nem csupán az esetben szükséges és indokolt, ha a házasságkötéskor vegyesval- lású szülők egyike később arra a vallásra tér át, amelyhez a másik házastárs a házasság megkötésekor tartozott, hanem éppen úgy szükséges és indokolt akkor is, ha a külön­böző bevett vagy törvényesen elismert vallás­felekezetekhez tartozó szülők harmadik közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra tér­nek át, vagy ha ugyanezen bevett vagy tör­vényesen elismert vallásfelekezetekhez tartozó szülők más közös bevett vagy törvényesen elismert vallásra térnek át. Habár az 1894. XXXII. t.-c. említett rendelkezésének a tör­vény 1. és 2. §-ával való összefüggéséből meg lehet állapítani, hogy a törvény rendelkezése csupán a házasságkötéskor vegyesvallású szü­lők házasságának egy vallásává válását tartotta szem előtt, mégis az 1894. XXXII. t.-c. 4. j-ának rendelkezéseit a joghasonlatosság elve alapján alkalmazandónak találtam a fentemlí- tett két esetre is. Annak következtében ugyanis, hogy az 1868. Lili. t.-c. 14. §-a értelmében a 7 éven aluli gyermekek nemük szerint min­den esetben követik a más vallásra áttért szülőt, teljesen indokolatlan visszásságok álla­nának elő, ha az 1894. XXXII. t.-c. 4. §-ának 3. bekezdésében a 7 éven felüli, de 18 éven aluli gyermekekre vonatkozólag foglalt ren­delkezés, ellentétben a törvény által alapul elfogadott azzal az elvvel, hogy a közösval­lású szülők gyermekeiket a szülők vallásában kell nevelni, nem alkalmaztatnék az említett két esetre is, amelyben pedig éppen olyan indokolt, hogy megadassák a lehetőség a csa­lád vallási egységének helyreállítására, illető­leg létrehozására, mint akkor, ha a házasság- kötéskor vegyesvallású szülők házassága válik egyvallásúvá. Minthogy eszerint nem forog fenn olyan ok, amelynél fogva az alsófokú véghatározatokat az 1929. XXX. t.-c. 50. §-a alapján megsemmisíthetném, a felülvizsgálati kérelmet el kellett utasítanom. Megjegyzem, hogy a fent közölt okoknál fogva a 7 és 18 év között levő gyermekek vallásváltoztatásába a gyámhatóság ugyan beleegyezhetik abban az esetben is, ha a gyermekek a házasságkötés­kor vegyesvallású szülők harmadik közös val­lására, vagy a házasságkötéskor közösvallású szülők újabb közösvallására kívánnak áttérni, ez az álláspont nem jelenti vallásügyi törvé­nyeink hasonlóan sarkalatos másik elvének, nevezetesen annak az elvnek a sérelmét, hogy a ^gyermek megkezdett vallásos nevelése a 7. életév betöltése után lehetőleg ne zavartassák, mert a gyámhatóságnak minden ilyen esetben módjában áll, sőt kötelessége is behatóan mér­legelni az eset körülményeit s a beleegyezést meg kell tagadni azokban az esetekben, ame­lyekben a vallásváltoztatás a gyermek lelküle- téré, valláserkölcsi felfogására káros hatással lehetne. Az adott esetben ez a veszély nem forog fenn, sőt éppen az eset körülményei teszik indokolttá fentebb kifejtett elvi álláspont alkalmazását. A tárgyalási iratokat határozatom másolatával együtt közvetlenül az árvaszéknek küldtem meg. Budapest, 1931. évi augusztus hó 29-én Keresztes-Fischer s. k. Másolat hiteléül: (Olvashatatlan aláírás) h. kiadó. Esztergom, 1932. február 2. Dr. Pius Parsch, klosterneuburgi tanár, „Das Jahr des Heiles“ címen két kötetes litur­gikus munkát jelentetett meg, immár lü-ik kiadásban, mely a napi szentmisék és a szen­tek ünnepei kapcsán épületes magyarázatok­kal és tanulságokkal, imádságos szellemben akarja a hívek lelkét az ünneplő Egyházhoz kapcsolni. A könyv bőséges anyagot tartalmaz prédikációkra is. Kapható a szerzőnél: Stift Klosterneuburg bei Wien. Esztergom, 1932. január 30. 200. sz. Könyv­ajánlás.

Next

/
Thumbnails
Contents