Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

XI. Pius pápa apostoli körlevele

2

nek, még a házasfelek ellenkező megegyezésének sem rendelhetők alá. Ez a Szentírás tanítása,1 ez az egyház állandó és általános hagyománya, ez a trienti szent zsinatnak ünnepies végzése, amely a Szentírás szavaival hirdeti és megállapítja, hogy a házasság örök és fölbonthatatlan köteléke, annak egysége és szilárdsága magától az Istentől mint alapítótól származik.2

Noha a házasság természeténél fogva isteni alapítás, benne az emberi akaratnak mégis megvan a maga szerepe, még pedig igen előkelő szerepe. Mert az egyes házasság, mint egy bizonyos férfi és nő között kötött életszövetség, nem létesülhet másként, mint mindkét jegyesnek szabad beleegyezéséből : s az a szabadakarati elhatározás, amellyel mindegyik fél átadja és elfogadja a házassággal velejáró jogot,3 a valódi házasság létre- jövéséhez annyira szükséges, hogy azt semmiféle emberi hatalom nem pótolhatja.4 De a szabadság csak annak nyilvánítására szorítkozik, vájjon a felek valóban házasságot és pedig egy meghatározott személlyel akarnak-e kötni, vagy sem. A házasság lényege már nem az emberi szabadságtól függ, úgy' hogy aki egyszer házasságot kötött, az már a házasság isteni törvényeinek és lényeges tulajdonságainak alá van rendelve. Az angyali doktor a hűségről és a gyermekről értekezve így ír : «ezek a házasságban magának a házassági szerződésnek okozatai, úgy, hogy ha a házassági beleegyezésben, amely a házasságot létrehozza, velők ellenkező akarat nyilvánulna meg, nem létesülne valódi házasság».5

A házasságban valójában a lelkek kapcsolódnak és egybefonódnak, még pedig előbb és szorosabban, mint a testek, nem az érzékek és érzelmek múló hajlandósága, hanem az akaratok megfontolt és erős eltökélése alapján. S a lelkek egybekeléséből származik Isten rendelése folytán a szent és elválaszthatatlan kötelék.

A házassági szerződésnek ez az egészen sajátos és egyedülálló természete élesen megkülönbözteti azt az állatoknak a vak ösztönök vonzása folytán történő egyesülésétől, amelyben értelem és akarat szerepet nem játszik, valamint az emberek kóbor egybekelésétől, amelyeknél hiányzik az akaratok igaz és becsületes kapcsolódása és a családi együttélésnek minden joga.

1 Gen. 1, 27, 28 ; 2, 22—23 ; Máté 19, 3 stb. ; Ef. 5, 23 stb.

2 Conc. Trid. sess. 24.

3 E. T. (Egyházi Törvénykönyv) c. 1081. §. 2.

4 E. T. c. 1081. §. 1.

5 S. Thom. Aquin. Summa theolog. p. III. Supplem. q. 49, art. 3.

Már ebből a tényből következik a törvényes hatalmaknak az a joga és kötelessége, hogy megfékezzék, megakadályozzák és büntessék a bűnös házasságokat, amelyek észellenesek és természet- ellenesek ; sőt az emberi természettel összefüggő dologról lévén szó, egészen nyilvánvaló igazság az is, amit boldogemlékű XIII. Leo pápa így fejez ki :4 «Az életmód megválasztásában minden egyes embernek hatalma és szabadakarata van egyik módot választani: vagy az Úr Jézus tanácsát a szüzességről követni, vagy házasságra lépni. Semmiféle emberi törvény nem veheti el az embernek természetes és veleszületetett jogát a házassághoz s nem korlátozhatja az isteni tekintéllyel kezdetben megszabott házassági okot: «Növekedjetek és sokasodjatok».2

Tehát a valódi házasság szent szövetségét az isteni és emberi együttes akarat alkotja. Istentől van a házasság alapítása, céljai, törvényei, javai; viszont az emberek akaratából — bár Isten együttműködése és segítsége mellett — létesülnek az egyes házasságok az Istentől rendelt kötelességekkel és javakkal együtt, a saját személyüknek az egész élet tartamára másnak való önkéntes átadása által.

Tisztelendő Testvérek, midőn annak a kifejtésére térünk át, hogy melyek és mily nagyfontosságúak az igazi házasságnak Istentől rendelt javai, eszünkbe jutnak az egyház ama kiváló doktorának szavai, akit halálának tizenötödik század- fordulója alkalmából nem régen ünnepeltünk «Ad salutem»3 kezdetű körlevelünkben, szent Ágostonnak szavai: «Mindazok a javak, amelyek miatt maga a házasság jó : a gyermek, a hűség és a szentség».4 S hogy ebben a három pontban a keresztény házasságról való egész tanítás világosan bennfoglaltatik, azt is fényesen megmagyarázza ugyanaz a szent doktor, amidőn írja : «A hűség kizárja a házasságon kívül más férfival vagy nővel a nemi érintkezést; a gyermek megköveteli, hogy szeretettel fogadják, gyöngéden táplálják és vallásosan neveljék; a szentség megakadályozza a házasság fölbontását s nem engedi, hogy az elvált férfi vagy nő, akár a gyermek kedvéért is mással házasságot kössön. íme a házasságnak egész törvénye, amely a természetes termékenységet megnemesíti, a gonosz szabadosságot pedig megfékezi.»5

1 Litt. Encycl. Rerum novarum. 15. Maii 1891.

2 Gen. 1, 28.

3 Litt. Encycl. Ad salutem. 20. Apr. 1930.

4 S. August. De bono conjug. cap. 24. n. 32.

5 S. August. De Gen. ad litt. lib. 9. cap. 7. n. 12.

T. A házas ság javai a gyermek a hűség, a szentség